Ennek – számukra – „stratégiai” fontosságát mi sem mutatja jobban, minthogy az egyik népszerű csevegőprogram mára már igévé vált, tehát nem msn-t használnak, csupán: msn-eznek és/vagy skype-olnak.

Csak emlékeztetőül:

A diagram iskolatípusonként láttatja a naponta számítógép előtt töltött órák számát. Látható, hogy a naponta egyáltalán nem számítógépezők aránya minden iskolatípusban 10% alatti értékeket mutat, a legjellemzőbb a 2-4 órás számítógép-használat napi szinten.

Ha végiggondoljuk - a felsőoktatásban tanulók kivételével –, hogy  naponta iskolában vannak minimum reggel 8-tól délután 2 óráig, számoljunk (szűken) fél órát a hazaérkezésig, töltsenek szintén ugyanennyit ebéddel, oda jutunk, hogy 15 órától indulhat a számítógép előtt töltött idő.
Vélelmezzük, hogy 22 órakor lefekszenek, tehát napi 7 óra szabadidő áll rendelkezésükre, amelybe bele kell férnie a tanulásnak, a házifeladat-készítésnek, a házi munkával eltöltött időnek, a barátoknak, a tévénézésnek, az olvasásnak – hogy csak azon tevékenységekre utaljunk, amelyekre az online kérdőívben konkrétan rákérdeztünk.
Ha tehát a rendelkezésükre álló napi 7 órából 2-4 órát számítógépeznek, azt meglehetősen soknak minősíthetjük.
Ismét csak emlékeztetőül egy diagram, amelyből látszik, hogy a legfontosabb, legtöbbet végzett tevékenység, ha gép elé kerülnek, a kapcsolattartás, csak ezután következik a játék, illetve bármilyen egyéb, számítógéppel végezhető tevékenység.

Az NRC Piackutató felméréséből is efféle eredmények születtek:

Ingyenes levelezőrendszert és közösségi oldalt szinte mindenki látogat

Írásunk megelőző részében a közösségi oldalak használatát, fontosságát jártuk körbe, és egyértelműen kiderült, hogy azok is lényeges szerepet játszanak az egymás közti kapcsolattartásban.
Alábbi diagramjainkból kiviláglik, hogy jellemzően naponta, illetve naponta akár többször is felmennek körülnézni, történt-e valami érdekes.

Annak érdekében, hogy ne maradjanak ki semmiből, a vizsgált korosztály közel fele „szimultán” több közösségi oldalon is regisztrál, jelen van.

Nyilvánvaló tehát, hogy a kommunikáció, az információszerzés, -csere első helyen szerepel, ha internetközelbe kerülnek.

De mi a helyzet, ha a kimondottan az e célra létrehozott csevegőprogramokat vizsgáljuk?

83,4%-uk válaszolta a kérdőívet kitöltve, hogy van megszokott társaságuk a neten. Akár MSN-t, akár a Skype-ot használnak beszélgetésre, első ízben mindkét program esetén fel kell venniük egymást a címlistába ahhoz, hogy a beszélni tudjanak egymással. Ha ez megtörtént, innentől napi rutinná válhat a társalgás a címlistán szereplő barátokkal, ismerősökkel.
Az msn beállítási lehetőségei között szerepel a rejtve kapcsolódás csakúgy, mint a tétlen, vagy az elfoglalt kategória – ezekkel élnek is. Különös/különleges neveket használnak a saját nevük helyett, és gyakorta a valóságban is így szólítják egymást. (Kati=Kéjti, Anna=Annie – egyszerű „angolosítással”, de gyakori a vélt vagy valós tulajdonságok megjelenítése is a nevekben: Bébiféjsz {babyface}, Jóarc, Lótetű, Zombee, stb.. Olykor önirónia is megjelenik a névválasztásban – néhány kedvenc: Nightmare {rémálom}, Ogre)

Ezen felületek használata során nemcsak a névválasztás ötletes, de olyan elképesztő nyelvi leleményekkel is találkozhatunk, amelye bizonyítják, hogy a nyelvhasználat valóban nem konstans, folyamatosan változik. Ha idősebbként belecsöppen valaki egy diskurzusba, még az is előfordulhat, hogy nem is igazán ért fordulatokat; a dekódolás olykor nem egyszerű.
Fentiek alátámasztására néhány példa – kezdjük először néhány gyakorta használt rövidítéssel:

pls = kérlek,  thx = köszi, nm = nincs mit, jétv = jó étvágyat, LOL  (laughing out loudly) = hangos nevetés („felröhögés”, re = újra itt, jó8 => jó éjt, szted? = Szerinted? vok = itt vagyok, mind1 = mindegy, I=nagyi-nagymama, könyi = könyörgöm, cír = sír, xar = sz*r, wow! = azta...!, vki = valaki, vmi = valami, sztem = szerintem, nm = nincs mit, h = hogy, naon = nagyon, oan = olyan, thx = köszi, nm = nincs mit, np = nem probléma, sk = semmi különös.

Gyanítjuk, hogy fenti példák sorát vég nélkül lehetne sorolni – ami ezekből leszűrhető, hogy gyakorta rövidítenek, használnak közhasználatú angol szavakat, nem kedvelik a nagybetűket, sűrűn káromkodnak, valamint a helyesírás szabályaira is fittyet hánynak.
Érzelemnyilvánításban a leggyakrabban az emotikonokat használják, de alkotnak új szavakat is – igaz, némelyik nem tűr nyomdafestéket.... (überfos, vérciki, agypudingot kapok – hogy csak az idézhetőbbeknél maradjunk).
Kedvelik a becézéseket, a becézések becézését – szupcsi, köszcsi – ezzel a témával sok nyelvész foglalkozott már, mi csak megemlítjük.
Ha visszatérünk a fent vélelmezett napi 7 órás szabadidőhöz, amiből 2-4 órát töltenek számítógép előtt, és azt is tudjuk, hogy a közösségi oldalakat naponta többször is meglátogatják, mi a helyzet msn/skype ügyben?

A többség (a lányok 45%-a, a fiúk 37%-a) naponta több órát cseveg ily módon, a hetente vagy annál ritkábban használók 10% körüli értéken maradnak. Látható tehát, hogy a kapcsolattartásnak ezen formája igencsak népszerű.

Kérdőívünkben rákérdeztünk a legkedveltebb, legáltalánosabb témákra is. Az alábbi diagram ennek az eredményeit mutatja, azaz a baráti körben történt események át- és újrabeszélése az egyik leginkább preferált témakör, a lányoknál még erőteljes a pletykálás is – bár még a fiúk 27%-a is bevallotta, hogy pletykál msn-en.

Fentiek után nem ért minket meglepetés, amikor a „kivel beszélgetsz msn-en?” kérdés kapcsán az alábbi eredményeket kaptuk:

Leginkább barátokkal, osztálytársakkal és legkevésbé a szülőkkel beszélget tehát az online generáció, ha bármely csevegőprogramot használja.
Változnak az idők, változnak az emberek... pár éve még lehetett felháborodott sorokat olvasni arról, hogy olyannyira „digitalizálódtunk”, hogy sms-ben szakítunk a barátunkkal/barátnőnkkel. Ez a generáció erre a célra inkább az msn-t használja, gyorsan le is tiltva/kitörölve az ex-et....

Mindezek alapján egy tényt leszögezhetünk: sokat vannak online, sokan fél szemmel hazaérkezéstől elalvásig figyelik a közösségi oldalakon, msn-en történő eseményeket. Több konfliktus adódott már saját mikrokörnyezetünkben is abból, hogy nem foglalkoznak azzal, hogy az automatikus naplózást adott esetben a másik fél felhasználja – nem mindig baráti szándékkal... S ennél a pontnál újra megérkeztünk oda, hogy az adatbiztonságot még mindig nem igazán tartják szem előtt, a netikettet – mely szerint a másik megkérdezése nélkül nem használjuk fel az elhangzottakat – pedig még gyakorolniuk kell.