A kormány június 4-én statáriumot, rögtönbíráskodást hirdetett Magyarországon. Az intézkedésre alighanem szükség is volt, ezt igazolja egy rövid hír is, amely az aznapi eseményekre vonatkozott, de természetesen csak a másnapi sajtó elrejtett hírei között jelent meg.

A hírt az államrendőrség félhivatalos kőnyomatosa, a Magyar Országos Tudósító jelentette eredetileg, majd a napilapok is átvették: "Ma éjszaka tíz-tizenkét főből álló csőcselék megtámadta Weisz Manfréd titkárát, aki futásnak eredt, és bemenekült a villába. A csőcselék utána rohant és üldözőbe vette. A titkár a folyosó ajtaját bezárta maga után, mire a támadók beverték az üvegajtót. Eközben lehet, hogy többen sérülést szenvedtek, mert a lépcsőház vérfoltokkal van tele, és a komornyik szobájában lévő mosdótálban mosták meg véres kezüket. A gyorsan megjelent rendőri készültség a támadókat elriasztotta. A rendőrség felhívja az orvosokat és kórházakat, hogy amennyiben kézsérüléssel jelentkeznék valaki, nyomban jelentsék fel az illetőt a rendőr-főkapitányságon."

Weisz Manfréd gyáriparos volt, hatalmas vas- és fémmegmunkáló üzemeinek átnevezéséből alakult meg a későbbi Rákosi Mátyás, illetve Csepel Művek Budapest XXI. kerületében.  

Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök hirdetményt bocsátott ki 1920. június 4-én este.

HIRDETMÉNY!

"A mai súlyos időben a nemzet jövője mindenekfölött a törvényesség, a jogrend, és a közbiztonság fentartását követeli meg. Parancsoló kötelessége tehát minden igaz hazafinak, hogy teljes odaadással támogassa a kormányzatot erre irányuló tevékenységében. Áruló módon vét hazája ellen az, aki e kötelességét megszegi.

Még mindig akadnak olyan hazafiatlan elemek, akik gonoszságból vagy elvakultságból a közrendet vagy közbiztonságot aláásni megkísérlik. Egyesek ilyen üzelmeikhez jóhiszemű tömegek félrevezetésére a hazafiság jelszavát használják fel cégérül, sőt olyanok is akadnak, akik a nemzeti hadsereg egyenruhájával visszaélve, igyekeznek árnyékot vetni ennek az intézménynek – szebb jövőnk zálogának – mocsoktalan hírnevére.

E sajnálatos jelenségekkel szemben a kormányzat eltökélt szándéka a már kiadott rögtönbíráskodás (statárium) értelmében a legkíméletlenebb szigorral eljárni. A kiadott rendeletek szerint statárium alá esik a hűtlenség, a lázadás, gyilkosság, szándékos, a közegészség ellen halál okozásával elkövetett bűntett, a rablás, a gyújtogatás, a vízáradás okozásának bűntette, vaspályákon, (távbeszélőn), hajókon elkövetett közveszélyű cselekmények bűntette.

A kormány különösen figyelmeztet mindenkit, hogy a statárium kiterjed az emeberölés kísérletére, tehát azokra a cselekményekre is, amelyek bár eredményt nem értek el, de az emberi életet veszélyeztetik. Figyelmeztet mindenkit arra is, hogy a büntetőtörvény értelmében lázadás s mint ilyen statárium alá esik az a csoportosulás is, amelynek célja az, hogy valamely osztályt, nemzetiséget vagy felekezetet fegyveresen megtámadjon. Fegyver minden olyan eszköz, amely alkalmas az emberi élet kioltására. A statárium alá eső cselekmények büntetése: halál. Aki ilyen cselekményt követ el, azonnal rögtönítélő bíróság elé állíttatik.

Tilos a közrendet veszélyeztető minden csoportosulás, fölvonulás vagy gyülekezés, továbbá a jogosulatlan fegyverviselés és a katonai vagy más hatósági jellegű egyenruha jogosulatlan viselése. A megszabott zárórát pontosan meg kell tartani. A rend fötratésa fölött a rendőrséggel karöltve a katonai karhatalom is őrködni fog. Az őrjáratok a kapott utasításhoz képest a közrend megzavarására irányuló minden cselekménnyel szemben a legkíméletlenebbül fognak fellépni, és az ellenszegülőkkel szemben fegyvert fognak használni. 

Budapest, 1920. június 4. napján

Simonyi-Semadam Sándor

m. kir. miniszter." 

A trianoni béke következtében Románia 102 724 négyzetkilométernyi területet kapott, vagyis nagyobb terület jutott neki a történelmi Magyarországból, mint a mai magyar államnak, amely 93 ezer négyzetkilométeren fekszik. Románia 5 257 000 lakossal gyarapodott. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 20 913 km2-t kapott, Horvátországgal együtt 62 ezret. Ez 1,51, illetve 2,62 millió lakost jelentett. Csehszlovákia 61 661 km2-t és 3,52 millió lakost kapott. Ausztria 3967 km2-rel és 290 ezer lakossal gyarapodott.

Kevesebben tudják, hogy Lengyelország és Olaszország is részesült a történelmi Magyarországból: a lengyelek 519 km2-en 24 ezer lakost kaptak az egykori Árva és Szepes vármegyékből, az olaszok pedig Fiumével 18 km2-t, 49 ezer lakossal együtt.(Később, a második világháború után az olasz területek Jugoszláviához kerültek.)

A békeszerződés következtében Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát, lakosságának pedig több mint a felét. Így Magyarország a két világháború között 93 073 négyzetkilométeres területű volt, egészen az 1938-as első bécsi döntésig. Trianon aláírásakor 7 615 000 ember élt Magyarországon.

Nagyon gyorsan lezárult a ceremónia Drasche-Lázár aláírása után. 4 óra 40 perckor véget is ért az esemény. A magyarokat kikísérik a teremből, távozásukkor a palota kapujában katonai tiszteletadással búcsúztatják őket.  Ez olyan gesztus a franciák részéről, ami azt jelzi: a béke aláírásával a magyarok immár elismerten csatlakozhatnak a nemzetközi közösséghez.

Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter leül, amikor aláírja a szerződést.

Millerand felszólítására Benárd magyar miniszter állva írja alá a szerződést - ez egyfajta tiltakozást jelent.

A trianoni szerződés, mire a francia miniszterelnök is megérkezett, a terem közepén felállított asztalon feküdt. Az aláírók pecsétje már az előző napon rákerült.

Millerand így szólt Benárdhoz és Drasche-Lázárhoz: "Uraim! Átadom Önöknek azt a szerződést, amelyet a szövetségesek Magyarországgal kötnek. Az a szöveg, amelyet alá fognak írni, azonos azzal a szöveggel, amelyet május 6-án adtak át a magyar delegátusoknak. Fölszólítom a magyar meghatalmazott urakat, lássák el a szerződést aláírásukkal."

Millerand francia miniszterelnök, a konferencia elnökeként a magyarok leültetése után lép a terembe.

Henry alezredes vezeti a magyar delegációt 4 óra 30 perckor az ülésterembe. A palota galériájában a falakat rózsákkal átszőtt fehér kárpit és értékes festmények díszítik, a padlón drága szőnyegek. Középen patkó alakú asztal, amelynek végére ültetik a magyarokat, a portugálokkal szemben. Az asztalnál a győztes hatalmak képviselői ülnek. A nézők között ül a görög király, Foch francia tábornagy és az udinei herceg.