2009 februárjában indult cikksorozatunkban megkíséreltük körbejárni és sokak számára érthetővé,  testközelivé tenni azt a globális állóháborút, amit online kalózkodásnak hívnak. Mindezt többek között a világ legnagyobb torrentoldalával, a svéd TPB-vel (The Pirate Bay) kapcsolatos hosszas jogi perpatvar ihlette, illetve az a legendakör, amely a világ bármely filmjét, zenéjét, játékát, magazinját és szoftverét elérhetővé tevő, mégis illegális csoportot, a warez scene-t öleli fel.

Kapcsolódó anyagaink

Hogyan dőlt saját kardjába a lemezipar? - cikkünk a The Pirate Bay körüli ellentmondásos helyzetről és a warez sceneről. Az ingyenleves nem létezik - a cikksorozat folytatása a törvényes oldal képviselőinek véleményéről.

Mindezzel szemben - főként a szórakoztatóiparra koncentrálva - megmutattuk a második oldal véleményét is: a jogvédők és a lemezcégek a törvény írott betűje és a piaci érdekek szerint dolgoznak, olyan pontokat érintve, ami sokszor érthetetlen vagy visszatetsző az ellenoldal számára, az érvek pedig mindkét oldal esetében sziklaszilárdak maradtak a technikai fejlődés és az emiatt tapasztalható szociológiai és kulturális változások ellenére is. A kialakult állóháborút a nagyobbnak tűnő események sem billentik ki nyugalmi állapotából: hiába szűnt meg a Napster, hiába született precedensértékű bírói ítélet a The Pirate Bay ügyében, a letöltők vállat vonnak és új forrást találnak maguknak kedvenceik ingyenes beszerzésére.

Árnyalva bár, de ugyanezt sugallja a BSA online kalózkodásról készített idei tanulmánya is: kalóztartalmat már csak az nem talál a neten, aki nem keres. Adataik azt mutatják, hogy a Föld szoftvereinek 41 százaléka másolt avagy hamisított, mindez pedig 53 milliárdos veszteségként jelentkezik egy olyan időben, amikor a válságot új generációs megoldásokkal (bármit is jelentsen ez) és új munkahelyek teremtésével lehetne mérsékelni. Ezekhez a tartalmakhoz ezerféleképpen hozzá lehet jutni - írja a BSA - és ha kevesebbet hallunk a több hónapnyi vagy évnyi kulturális terméket felhalmozó titkos, több jelszóval védett FTP-szerverekről és azon zárolt csetfórumokról, ahol a kalózok intézik ügyleteiket, az nem azért van, mert ezek megszűntek volna.

P2P: erről szól az adatforgalom

A BSA által összeállított statisztikák szerint a felhasználók által generált adatforgalom egészéből a fájlmegosztók 49 és 89 százalék közti részt hasítanak ki maguknak, amely egyes esetekben (főként az éjszakai, mások számára nyugalmi periódusban) akár 95 százalékra is megugorhat.

Megugrott ellenben például a jogi szürkezónában mozgó, ún. cyber locker oldalak népszerűsége: ezek olyan tárhelyszolgáltatók (mint például a RapidShare vagy a Megaupload), ahova feltölthetjük anyagainkat - legyenek azok esküvői videók vagy a kalózok esetében egy tévésorozat új epizódja -, mindez után pedig egy olyan linket kapunk, amelyet ha átküldünk valaki másnak egy emailben (vagy akár kirakjuk azt a linket egy blogra), az le tudja tölteni a linkről az adott filet. Mondanunk sem kell, a kalózok azonnal megtalálták ezen szolgáltatások általuk sikerrel hasznosítható oldalát is. Aggasztó, írja a tanulmány, hogy az első látásra eredetinek tűnő szoftverhamisítványok egyre jobban terjednek - az Ebayhez hasonló aukciós oldalakon legalább olyan könnyen futhatunk bele hamis szoftverbe, mint ahogyan egy business-to-business, cégek által látogatott üzleti beszerzőoldalon is, ahol szoftvereket nagy tételben tudunk vásárolni.

A kalózok és a jog képviselői között kialakult állóháborúban az átlagos fogyasztók járhatnak a legrosszabbul, nekik kifejezetten nagy szükségük lehet arra, hogy megtegyük a szükséges lépéseket a védelmük érdekében - vélekedik Dr. Dzsinich Gergely, a Microsoft témáért felelős vezetője -, ellenkező esetben nem lenne szükség az MCAD-hez (Microsoft Consumer Action Day) hasonló fogyasztóvédelmi napokra sem. Véleménye szerint az információs társadalom és annak technológiai háttere annyira felgyorsult és olyan mértékben bonyolódik, hogy az átlagfelhasználónak szüksége van egy olyan biztos bizalmi pontra - értelemszerűen üzletekről beszélhetünk - ahonnan megalapozott szaktanácsadást kaphat - az itt dolgozó szakemberek pedig nem csupán szakismerettel, hanem a kellő jogszabályok ismeretével és a licenszelési háttértudással is segíthetik a beszerzést. A szoftveróriás egy ún. reporting rendszert is bevezetett, amelyen keresztül a felhasználók közölhetik velik problémáikat vagy aggályaikat: az elmúlt két évben globálisan több mint 150 ezer ilyen bejelentés érkezett be hozzájuk, ebből az elmúlt egy év magyar eseteinek száma közel 350.

Kérdésünkre, hogy milyen módon lehet hatni azon generációkra, akik hozzászoktak a szellemi termékek szabad beszerzéséhez, akik szabadon másolnak szoftvereket még akkor is, ha csak elvétve használják azokat, ráaádásul nem is haszonszerzés céljából, a szakjogász úgy véli: a legfontosabb, amit tehetünk, az az, ha az alkotók és a munka tiszteletét állítjuk a középpontba. Mindehhez nem csak a törvények következetes betartása szükséges véleménye szerint, hanem ilyen témájú oktatásokat és előadásokat lehetne tartani az oktatási rendszerben. A fiatalokat az élet sok területére egyébként is preventív módon készítjük fel, a szerzői jog és a munka tiszteletét is el lehetne bennük ültetni ugyanilyen módon.

Hozzátennénk: hasonló véleményen van a sokak által európai oktatásügyi csodának tartott Richard Gerver is, aki a fenti videón is megtekinthető előadásában éppen arról beszél többek között, hogy a fiatalok közti összefogásnak és a motivációnak kifejezetten jót tesz a munka, jobban respektálják egymást, jobban kezelik a helyzeteket és hozzászoknak az elkövetkező évtizedekben felmerülő problémákhoz, ha az életet kicsiben ugyan, de imitálják az osztályteremben. Megéri akkor mini szoftverlaborokat és fejlesztőkörnyezeteket teremteni az iskolákban, hogy a fiatalok jobban átérezzék, milyen dolgozni és milyen lehet, amikor a létrejött termékeket ellenszolgáltatás nélkül használják környezetünkben?

Malware

Az IDC 2006-os tanulmánya szerint a hamisított szoftvereket kínáló oldalak egynegyede próbál nemkívánatos vagy kártékony kódot telepíteni letöltéskor, a német Média Surveillance vizsgálata során ez az érték 32 százalékra nőtt.

Fontos, hogy a való világ igazságérzetét képezzük le a digitális világra, feleli Dzsinich, a preventív megoldások azonban nem csupán arra jók, hogy gyermekeinkbe beleültessük a munka iránti tiszteletet. Kikerülhetjük mindezekkel az egyre súlyosbodó biztonságtechnikai problémákat is - a másolt szoftverek esetében ugyanis az átlagfelhasználó számára az a legkisebb rossz, ha a program nem működik vagy nem frissíthető. A kalózszoftverek sok esetben nem is a gyártósorról elemelt programok letölthető változatai, hanem olyan módosított verziók, amelyek telepítés után méretes biztonsági lyukat hagynak a felhasználó rendszerén, azzal pedig nem szerencsés találkozni, ha valaki eltulajdonítja személyazonosságunkat. Értelemszerű az is, hogy ezen szoftverek a kisebb cégek számára is problémát jelenthetnek - egyre nagyobb trend ugyanis az otthonra kiszervezett munka, ha pedig valakinek az otthoni környezetben megbízhatatlan kalózszoftver teszi lehetetlenné a munkáját, az egyszerre több ponton is megbillentheti a cég működését: sok idő és még több pénz veszhet ilyenkor kárba.

Ami az illegális szoftverhasználatért és -terjesztésért kiszabott bírói ítéleteket illeti, azok az idő múlásával, az információs társadalom erősödésével egyre súlyosbodó tendenciát mutatnak, ami nem is csoda, a hangsúly pedig Dzsinich szerint nem csak a hatékony jogérvényesítésen, hanem a megelőzésen is van. Azon kérdésünkre, hogy a fogyasztóvédelmi programok milyen eredményességgel működnek, azonban sem számszerű kimutatást, sem választ nem kaptunk, a preventív programok ugyanis átláthatatlan, mérhetetlen szinteken és időintervallumban működnek.