A genetika döntött a zsidó-szamaritánus vitában
Zsidók és szamaritánusok évezredeken át vitatkoztak azon, hogy a szamáriaiak mennyire tekinthetők zsidónak. Most a genetika úgy tűnik, eldöntötte a kérdést. A ma élő pár száz szamaritánus férfiágon kohanita, tehát a legelőkelőbb zsidó papi réteghez tartozik genetikailag, női ágon viszont nem zsidókról van szó.
Közismert bibliai, újtestamentumi történet, hogy az út mentén fekszik egy sebesült, de a pap és a lévita (templomszolga) mennek tovább, miközben az irgalmas szamaritánus segít a rászorulón. Jézus ezzel azt példázza sokak szerint, hogy az ókori Palesztinában élők többsége által lenézett szamaritánusok is megbecsülendő tagjai a társadalomnak.
A szociális problémákra utaló bibliai történetben a szamaritánus mint egy lebecsült társadalmi csoport tagja magasztosul fel, de mindennek a történelmi és genetikai hátterét csak az elmúlt években fejtették meg a tudósok. A szamaritánusok is Izrael fiainak (Bené Jiszróel) hívják magukat, de a zsidók hosszú évszázadokon, évezredeken át nem ismerték el őket hithűnek.
A különállás magyarázatát a boingboing.net összeállítása szerint az asszír hódítás idejében kell keresni. (A Boingboing.net a Krisztus előtti hetedik századra teszi ezt, valójában azonban ez inkább a VIII. században törtétn, ahogyan ezt az 1929-ben kiadott Magyar Zsidó Lexikon is írja.)
Annyi bizonyos, hogy az asszír birodalom hódított Palesztinában. Az itt talált hébereket részben áttelepítették, az itt élő népességet kicserélték, asszíriai lakosságot is hoztak a helyükre - ez a hódítók kegyetlenkedéseit ismerve nem lehetett kifinomult eljárás. A Szamária (Samária, héberül: Somrón) városában lakók közül is elhurcoltak embereket, de közülük sokan helyben is megmaradtak.
Babilón a szakadás oka?
A későbbiekben a délebbre lévő Judea lakóit még a babilóniai birodalom is elhurcolta, majd a 70 évig tartó babilóni fogságból visszatérők - a mai zsidók elődei - a szamaritánusokat nem tartották zsidónak, mert a judeaiak szerint a szamáriaiak nem teljesen azt a vallást követték, amit ők. A szamaritánusok viszont a Babilónból visszatérteket nem tartották hithűnek.
Végül az ókorban a mai zsidók, a judeaiak leszármazottjai kerültek többségbe, a Somrón környékén élőkből pedig a szamaritánusok lettek. A szamaritánusok lélekszáma 2007-ben mindössze 712 volt, 1917-ben pedig csak 146-an voltak. Ők váltig állították évezredeken át, hogy héber törzsek leszármazottjai, de a bizonyíték ehhez nem állt rendelkezésükre.
Vallásilag a zsidók végképp nem ismerték el a szamáriaiakat, hiszen valóban néhány szokásuk eltért az övéktől. 2004 óta viszont változott a helyzet, a genetika számos jelenségre derített fényt. A szamaritánusoknál ugyanis rendkívül gyakori (a kilencvenes években 84 százalékos) az unokatestvérek összeházasodása. A közösségen belüli párválasztás miatt azonban jól elkülöníthető genetikai sajátosságaik vannak a ma élő szamaritánusoknak.
A DNS-kutatók igazságot tesznek
kohanita leszármazottak szétszórodása Európában
Mindezek számos öröklődő betegséghez vezettek a csoporton belül, ami miatt sokszor vizsgálták genetikai állományukat. A DNS-elemzésekből viszont a tudósok rájöttek az évezredes zsidó-szamaritánus különállás biológiai alapjaira. Kiderült, hogy a szamaritánusok Y-kromoszómái - amelyek apáról fiúra öröklődnek - a közel-keleti és afrikai zsidóság Y-kromoszómáihoz hasonlítanak. Méghozzá ahhoz a változathoz (Cohen Modal Haplotype), amely a zsidó papság, a kohaniták jellemzője volt. A zsidóknál megszűnt a papság intézménye, helyüket a rabbik, tanítók vették át, ugyanakkor a papi osztály nevében sokáig őrizte, sőt máig őrzi eredeti társadalmi funkcióját.
A kohén szó ugyanis papot jelent, ez a levita törzsből származók közül Áron főpap leszármazottjait illeti meg. A leviták kevésbé előkelő származású tagjait az Irgalmas szamaritánus történetében a templomszolga személyesíti meg, akiket egyszerűen levitáknak neveztek. A zsidó papi nevek közül a Kohn, Cohn, Kohán, Kogan, Kahane, Kagan, Kaganovics, Cohen, a különböző nyelvi átírásokban szerepel, sőt a Kohén Tzedek - igaz pap - rövidítésből kialakult Katz név is erre vezethető vissza. A Wikipedián olvasható a kohaniták genetikai állományáról számos további részlet, annyi bizonyos tehát, hogy a szamaritánusok férfiágon ezekkel rokon tulajdonságokat mutatnak.
És a nők?
De mi a helyzet az anyákkal? A szamaritánusok ebből a szempontból nemcsak, hogy nem papi zsidó származásúak, de valószínűleg nem is héber törzsek leszármazottjai. A mitokondriális DNS-ük 2004-es elemzése ugyanis arra mutatott rá, hogy nem sok közös vonásuk van a mai zsidó népességgel. A mitokondriális DNS anyáról lányára öröklődik ugyanis. Így tehát arra jutottak a genetikusok, hogy héber férfiak és nem-héber nők leszármazottjai a mai szamaritánusok. Ezért sem véletlen talán, hogy a származás eldöntésénél a szamaritánusoknál nem az anya számít, hanem az apa, éppen ellentétben a zsidók felfogásával.
Így tehát mind a zsidóknak, mind a szamaritánusoknak igazuk van bizonyos szempontból: hiszen az anyát meghatározónak tekintő zsidóknak a szamaritánusok nem számítanak zsidónak, viszont az apai vonalat követő szamaritánusok - saját hitük alapján - valóban Izrael gyermekeinek tekinthetik magukat.