Ha egy páncéllal valami gond van, kétféleképpen állapíthatjuk meg, hogy mi történt vele: szabad szemmel megvizsgáljuk a levetett védőfelszerelést, vagy ultrahangos vizsgálat során deríthetjük ki a sérüléseit. Mivel a harcmezőn egyiket se lehet megoldani, a TARDEC kutatói egy harmadik megoldást fejlesztettek ki minderre.

© TARDEC

A piezoelektromosságot felhasználó páncél érzékelőpárokkal működik: az egyik szenzor mechanikai energiát alakít át elektromossággá, a másik az elektromosságot alakítja vissza mechanikai energiává. Ha a páncél egy bizonyos része megsérül, akkor a szenzorok nem működnek kielégítően és nem képesek átalakítani teljesen az energiát. A páncél tehát a szenzorok által küldött jelekből vagy azok hiányából képes megmondani, hogy megfelelően működik-e és ha nem, melyik pontján véd gyengébben - így a katonák képesek úgy manőverezni, hogy védjék páncéljuk sérült részeit.

A különböző lövedékek különböző elektromosságot generálnak a szenzorokban, azaz ha egy bizonyos fegyverből kilőtt golyók eltalálják a páncélt, az komplex algoritmusok és előzetes mérési eredmények alapján képes megmondani, hogy mivel találták el a páncél viselőjét, aki így fel tud készülni arra, hogy mivel találhatja magát szembe. Az egyes becsapódásokból kinyerhető és felhasználható energia mennyisége kicsi, de arra pont elég, hogy szenzorokat működtessen, állították a védőeszköz fejlesztői, akik hozzátették: a páncél mindezek mellett képes információkat szolgáltatni a katonának a harcmező vagy a küldetés állapotáról, valamint a technológiával nem csupán katonákat, hanem földi, a későbbiekben pedig vízi és légi katonai járműveket is elláthatnak a jövőben.