Párhuzamos világok: miért nem alszanak a fizikusok?
Vannak párhuzamos univerzumok? Mi a helyzet a valósággal? Van egyáltalán értelme megismerni azt, ami körülvesz minket? Áttekintésünket olvashatják a New Scientist alapján a Quantum to Cosmos fesztivál azon kérdéseiről, amik miatt a fizikusok álmatlanul forgolódnak párnáikon.
Az univerzum olyan, amilyennek látjuk, legalábbis ez a sokáig megdönthetetlennek hitt, ólomsúlyú paradigma irányította a fizikusokat, miközben megpróbáltak rájönni a természet alapvető szabályszerűségeire és törvényeire. Reflexszerűen jöhet erre a kérdés: mi van akkor, ha mégsem olyan és ha elméletben alkothatunk más fizikai törvények alapján működő univerzumokat is, azok miért nem létezhetnek?
Warren Ellis képregényíró Planetary c. sorozatában ezer oldaról járja körbe a multiverzumot: a képünkön is látható hópehely szerinte a világegyetem összes lehetséges univerzumának ábrázolása. A fizikusok egyetértenek az elmélettel. |
Ugyanerre bólint rá Brian Greene, a Columbia Egyetem elméleti fizikusa is, aki hiába hivatkozik arra, hogy a húrelmélet révén a miénktől teljesen eltérő világokat is le lehet írni, bevallja: reményei szerint a miénk az egyetlen működő univerzum. A fizikus amúgy jól ismert arról, hogy könyvei mellett más módokon is megpróbálja teljesen érthetően átadni a nagyközönség számára gondolatait a multiverzumról: júniusban például DJ Spookyval, egy világhírű washingtoni kísérleti és hip-hop zenésszel állt össze, hogy prezentálja érdeklődőknek a párhuzamos univerzumokat - zenében.
Ami a húrelméletet illeti - azt a részecskefizikai modellt, amely az általános relativitáselméletet és a kvantummechnikát összhangba hozva azt állítja, hogy a részecskék nem pontszerűek, hanem kiterjedt, húr- vagy membránszerű objektumok -, a konferencián David Tong cambridge-i fizikus kérdőjelezte meg egészen emberi módon. Egyfajta filozófiai krízisről beszélt, amit akkor tapasztalt meg, amikor rádöbbent: lehet, hogy egész életét úgy élte le eddig, hogy nem tudja, a húrelmélettel leírhatja a körülötte lévő világot és az életet. Elmondása szerint még az elmúlt évek legnagyobb fizikai áttöréseit ígérő technikai áttörések, mint az LHC részecskegyorsító vagy a Planck-műhold sem tudnának bármi határozott újdonságot mondani a témával kapcsolatban. Azonban, állítja Tong, jóval többet tud mondani ez a modell a kevésbé grandiózus dolgokról, például a kvarkok viselkedéséről vagy egyes egzotikus fémek tulajdonságairól.
Korábban már beszámoltunk arról, hogy a sötét anyag és a sötét energia az univerzum legnagyobb rejtélyeinek számítanak. Katherine Freese, a Michigani Egyetem fizikusa úgy véli, közelebb járunk egy lépéssel a rejtély megoldásához, ezt pedig azon adatokra alapozza, amiket a NASA Fermi műholdja sugárzott a Földre. Az adatok ugyanis megerősítik azt az elképzelést, hogy a sötétanyag-részecskék érzékelhető tempóban oltják ki egymást, ennek következtében pedig közelebbről vizsgálhatjuk meg tulajdonságaikat.
A kvantummechanika terén változatlan a helyzet - legalábbis a legklasszikusabb példákhoz nyúlik vissza Anton Zeilinger, a Bécsi Egyetem kutatója, aki még 2009-ben is azt állítja: ha egy kísérletet megfigyelünk, puszta figyelmünk megváltoztatja annak kimenetelét. Az igazi áttörés véleménye szerint akkor történik majd meg, amikor rájövünk, milyen kapcsolat is húzódik meg igazából a valóság, tudásunk és tetteink között. A kvantumrészecskék képesek összekapcsolódni nagyobb távolságban is: ha az egyiket megfigyeljük, a hozzá kapcsolódó másik tulajdonságai változnak, úgyhogy igazából senki sem tudja, mi történik az univerzummal akkor, amikor figyeljük.