Amikor Dov Moran laptopja bemondta az unalmast prezentáció előtt és ő dühében feltalálta az USB protokollt és csatlakozót, akkor Mr. Moran valószínűleg nem sejtette, hogy ötlete milliónyi használhatatlan, mókás, érdekes és meghökkentő ketyerét fog az utókor számára ajándékozni. Az USB (egyik) csodája ugyanis: szinte bármit ráköthetünk a számítógépre. De érdemes-e?

Írtunk már a 10 legbizarrabb USB-s eszközről,  sőt állítottunk már fel listát a Techline szerint legfeleslegesebbnek ítélt USB-s kiegészítőkről is. Utóbbi esetében meg is kaptunk a magunkét az Olvasóktól, az USB-s hajlékony-lámpa feleslegesnek minősítése miatt. De hát ezért szubjektív a szubjektív ugyebár…

Vannak azonban USB eszközök, amelyek még a fentieken is túlmutatnak, s annyira, elképzelhetetlenül feleslegesek és bugyuták (igaz, néha mosolyogtatóak), hogy soha nem fogunk pénzt áldozni rájuk. Legalábbis jelen sorok írója biztosan nem. Lássuk, a TOP 10 USB-ketyerét, amelyeket soha, semmilyen körülmények között nem fogok megvásárolni!

Magassarkú FM rádió 
Már az elnevezés sem mindennapi, ráadásul nagyban emeli a vásárlási kedvet, hogy nevezett USB-szörny elég nagydarab. Képzeletbeli digitális hamupipőkénk ugyanis kb. 42-es lábacskákkal rendelkezik, ráadásul cipőjének tervezője valószínűleg még nem látott kecses, és szép női cipőt, így a végeredmény valahol az ormótlan és az iszonyatos között helyezkedik el. Mindezt a hatást erősítő, az egész kompozíció rikító vörös, ezzel biztosítva azt, hogy bármilyen asztalt/munkakörnyezetet képes  esztétikailag földbe döngölni.

Technikailag egy egyszerű FM-rádió kapott benne helyet, a cipő tehát – mintha nem lenne elég, hogy vörös és ormótlan – képes Bochkor Gábor hangján megszólalni... És hogy minek ehhez USB (mert még ha internetes rádió lenne…)? Ja kérem, arról kapja az áramot!

Villogó USB-s ceruzafaragó 
Eltekintve most attól a ténytől, hogy ceruzát utoljára általános iskolában használtam (igaz akkor is eltörtem) erre az eszközre akkor sem lenne szükségem, ha ceruza-használó-addikt lennék. Miért is? Egyrészt, mivel a ceruza hegyezése közben iszonytatóan vibráló piros LED-ek villognak rajta, ezzel is emelve a faragás-műveletének fényét (szó szerint, képes bevilágítani a sötét szobát), másrészt csak akkor tudok ceruzát hegyezni vele, ha bekapcsolom a számítógépet. Ez pedig finoman szólva is technikai túlzás: “bebútolni” egy operációs rendszert egy ceruza kihegyezése miatt? 

Asztali szkander-bajnokság 
A képen látható USB-s eszköz lényegére nem sikerült rájönnöm, ennek könnyen lehet az oka az is, hogy nincs neki lényege. Van két szkanderező figuránk, és kettő darab gomb: egy bekapcsoló gomb, és egy piros „power” gomb. A power gombot kell bőszen nyomogatnunk. Közben ügyeljünk, hogy nyelvünk hegyét dugjuk ki, homlokunkat ráncoljuk és erősen koncentráljunk, hisz’ oly’ komoly agyi tevékenységet igénylő munka ez…

A nyomogatás eredménye az lesz, hogy egyrészt megfájdul a művelethez igénybe vett mutatóujjunk, másrészt néha nyerünk (illetve a mi kis figuránk nyer), néha vesztünk. Hogy ez mitől függ, azt nem tudni, izmainktól biztosan nem (van olyan hogy „mutatóujjra gyúrás?”). A teljes hatás érdekében, a játék eredményeinket nem tárolja, nyeremény nincsen, még csak zene sem csendül fel ha lenyomjuk a műanyag ellenfelet - szoftver sincsen hozzá – a készítők gondosan ügyeltek rá, hogy még véletlenül se emelkedjen a termék az űbergagyi kategória fölé. Ez igen jól sikerült.

USB-s kopogó 
A szerkezethez kapott szoftver segítségével beállíthatjuk, hogy egészen pontosan mikor- és miért is csapjon le kalapácsával az átkozott. Jó hangosan.

Ébresztőórának kevés, arra viszont jó, hogy kopogással jelezze, ha e-mailünk érkezik, vagy valamelyik ismerősünk bejelentkezik a csevegőbe. De erre sem jó… hiszen a huszonharmadik spam érkezése után, huszonhárom kalapácsütést elszenvedve, megkínzott fülcsontocskáink arra késztetnek, hogy megragadjuk a nyomorult kis kék figura nyakát, és addig szorítsuk, amíg abba nem hagyja a kalapálást. Mivel azonban műanyag nyaka van, ráadásul hiába fojtogatjuk, jobban elkékülni sem tud már, jobban tesszük, ha inkább kihúzzuk USB-s farkacskáját („na most kopogj!”). De még jobb, ha meg sem vesszük.

Olcsó lottó, lúzereknek 
Ez kérem egy házi, USB-s lottó-sorsoló. A legjobb az egészben, hogy bármilyen öt szám is potyog ki belőle, úgysem nyerünk semmit (még tapasztalatot sem). De nem is veszítünk. Egy dologra azonban mégis jó: szokásos lottószámaink kiválasztását a „rábökök öt számra a szelvényen oszt’jól van” módszer helyett, mostantól rábízhatjuk eme irigylésre méltóan ronda dizájnnal rendelkező ketyerére.

Így ha legközelebb nem nyerünk a lottón (és nem fogunk, hiszen mint tudjuk a lottó a matematikához nem értő emberek adója) akkor máris van kit hibáztatni! 

Világító kukac 
Ez itt egy… egy… világító kukac. Azon kívül, hogy ő egy kukac és világít, nem tud semmit, cserébe viszont jó drága. Halvány, nagyon halvány kék fénnyel világít, gondosan megelőzve ezzel, hogy a kivitelezéséből adódó egyetlen értelmes dologra (világítás) legalább hasznát vegyük.

Mivel nem világít eléggé, díszítőelemnek pedig túl gagyi, csak egy dologra lehet jó… de hogy mi lehet az az egy dolog, arra nem sikerült még rájönnünk. 

Ugráló USB kutyusok 
Nincs is jobb, mint amikor egy prezentációra vagy állásinterjúra érkezvén, anyagainkat ugráló USB-s kutyákon juttatjuk a célszemély gépébe.

Csatlakoztatás után a kutyák elkezdenek ugrálni, ami azért jó, mert ha eddig, az USB-s kutyát meglátva csak gyanakodtak volna rá, hogy milyen idióták vagyunk, a pattogás beindulásakor már bizonyítást is nyer ez a tény. Öröm az ürömben: legalább nem ugatnak. Csak csendben ugrálnak. 

Szem-masszírozó
Szemünk sokszor elfárad a számítógép előtt ülve, ez tény. Az is tény, hogy akinek 20 feletti IQ-ja van, az kb. hat éves kora óta tisztában van vele: saját szemeinket, igen hatékonyan meg tudjuk masszírozni kezeink segítségével. Ebben sokat segít az a tény, hogy szemeink nem a hátunkon vannak, így kezünkkel/ujjainkkal viszonylag könnyen elérjük őket. Ráadásul a bőség zavara is fennál: két szemhez van tíz darab ujjunk (optimális esetben). Éppen ezért nem teljesen világos, minek is kell USB szem-masszírozót használnunk, de legalább kapható több színben is, ami azért remek, mert úgysem látjuk milyen színű, hiszen szemeink elég ritkán vannak nyitva miközben masszírozzuk őket.

Mell-rádió 
Ez… ez… egy USB-s rádió. Nem szeretnék róla beszélni... :)

USB-s kacsa 
Nem olyan kacsa… hanem a kórházi változat. Erősen Warcraft-függő egyéneknek  esetleg hasznos lehet, hiszen nem kell megszakítani a raidelést holmi pisilések miatt. Irodai használta nem javallott, otthonra még elmegy… Az USB csatlakozás a kellemetlen illatok eltüntetésére szolgáló ketyerét vezérli.

Pole-dancer 
Az, hogy mi mennyire ízléstelen, tulajdonképpen nehezen megítélhető. Nagyszüleink szépnek találták a nappali üvegszekrényében elhelyezett, aranyfestékkel lefújt, fehér-gipsz-giccs angyalka gipszfigurákat, mi pedig ízlésesnek gondoljuk az iPod-ot.

A rúdon táncoló, jelentősen alulöltözött ám kebelméretekkel bőséggel megáldott hölgyek, mint az éjszakai élet emblematikus jelképei, lehetnek ízlésesek és szépek, és persze lehetnek igénytelenek is. Műanyag verzióban és idomtalan fröccsöntött testrészekkel - borzalmas műanyag illesztések a joggal elvárt természetes hajlatok és gömböcskék helyett - azonban a dolog nem annyira élvezhető. Ráadásul kell hozzá sör, az egész köré egy éjszakai bár haverokkal. Mindez az USB verzióban nem áll rendelkezésre, így a dolog lényege elveszni látszik. Miért olyan idomtalanul nagy a táncosnő feje? Azt nem sikerült kideríteni. De legyünk hálásak: legalább elvonja a figyelmet borzalmasan szögletes fröccsöntött fenekéről.