Az állatok is képesek a nevetésre, még a patkány is jót "röhög"
A felnőttek és a gyermekek egyaránt mosolyognak, ha öröm éri őket. Sőt még kacagnak is kitörő jókedvükben. A nevetés azonban német tudósok szerint egyáltalán nem csak emberi tulajdonság. A csimpánz például - vagy akár a patkány - szintén jót "röhög", ha a helyzet úgy hozza.
A hannoveri állatorvosi egyetem szakértői kedden közzétett tanulmányukban kifejtették, hogy a nevetés az emberek közötti kommunikáció egyik leglényegesebb eleme, fejlődéstörténetileg azonban jóval idősebb, mint maga az emberiség. Eszerint már akkor is javában létezett, amikor az ember még ki sem fejlődött a majomból.
A tudóscsoport vezetője, Elke Zimmermann szerint az "őskacaj" 10-16 millió éves lehet, az ember, illetve az emberszabású majom elődeiig mindenképpen visszavezethető. Azóta természetesen mind a majom, mind az ember esetében tovább fejlődött, mígnem kialakultak a mai különbségek. A kutató szerint nem kis időszakról van szó, hisz az emberi faj "leválása" mintegy 5 millió évvel ezelőtt kezdődött.
A hannoveri kutatók két éven át tanulmányozták a nevetési szokásokat elsősorban gyermekek, illetve fiatal majmok - orangutánok, csimpánzok és gorillák - körében. Az eredményes munka érdekében olykor még attól sem riadtak vissza, hogy a csiklandozás "könyörtelen" eszközével éljenek. Ezzel kapcsolatban egyébként kimutatták: annál csiklandósabb az ember - de a majom is -, minél közelebb áll hozzá az őt ingerlő személy. A majmokat éppen ezért csakis gondozóik csiklandozhatták, méghozzá tenyerükön, talpukon, nyakuknál és a hónaljukban.
A vizsgálati eredmények szerint a majmok hasonlóan nevetnek, mint az emberek. Sőt minél közelebbi a rokonság egy majomfaj és az ember között, annál emberszabásúbban tud a majom kacagni. Miközben az orangután és a gorilla alig hallhatóan kuncog, a csimpánz igazán emberi módon, hangosan röhög.
De - mint a tudósok megállapították - röhögnek a "markukba" még a patkányok is, ha éppen csiklandozzák őket. Zimmermann szerint azonban a patkányi kacaj az emberi fül számára nem hallható, ezért aligha tudja az ember, hogy adott esetben jókedvű patkánnyal hozza-e össze a sors.
A hannoveri kutatók ugyanakkor kissé szomorúan állapították meg, hogy a majom egyvalamiben mindenképp túltesz az emberen. Mégpedig abban, hogy - az embertől eltérően - mesterkélten nem tud nevetni. Ha egy majom nevet, akkor azt komolyan és tiszta szívből teszi, akár a gyermekek. Míg felnőtt korukban az emberek képesek arra, hogy akár a legkényszeredettebb helyzetben is kipréseljenek magukból egy nevetést vagy gúnyost mosolyt, addig a majmok - és a patkányok - képtelenek erre.