A kutatók munkájukról a Nature című tekintélyes tudományos folyóiratban számoltak be - olvasható a BBC hírei között. A tudósok a DNS-t két, Szibériában, az örök fagy birodalmában talált mamut szőrzetéből vonták ki, és sikerült megfejteniük a jégkorszaki állat genomjának 80 százalékát. Azért a szőrzetből vonták ki az örökítő anyagot, mivel ebben az esetben biztosak lehetnek, hogy a DNS valóban a mamuté volt. A csontokból kinyert DNS ugyanis "szennyezett", keveredik a gombák és baktériumok genetikai örökítőanyagával.

A DNS kivonása után a kutatóknak ki kellett deríteniük, hogy mekkora hányada származik valóban a mamuttól. Ehhez összehasonlították az ősi DNS-szekvenciát a gyapjas mamutok közeli rokonáéval, az afrikai elefántéval. A vizsgálat kiderítette, hogy a mamut genomja mindössze 0,6 százalékban különbözik az afrikai elefántétól. Ez mindössze a fele annak a különbségnek, ami az ember és a csimpánz genomja között mutatkozik.

A felfedezés során összegyűlt információk alapján a kutatók arra következtetnek, hogy az evolúció során az afrikai elefántok és a mamutok útja korábban vált szét, mint az emberé és a csimpánzé. Ez a feltételezés pedig arra utal, hogy a genomok lassabban fejlődtek az elefántféléknél, beleértve a mamutot, mint az embernél és az emberszabású majmoknál.

A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a mamut és az afrikai elefánt genomja nagyobb, mint a méhlepényes emlősöké. A becslések szerint a mamut teljes genomja 1,4-szer nagyobb, mint az emberé.

Az amerikai-orosz kutatások révén esetleg sikerül a tudósoknak megfejteniük, hogy miért tűntek el a mamutok a Föld színéről, s újból felvetik a réges rég kihalt állatok esetleges klónozásának kérdését.