Az ablakok vs. pingvin vitának valószínűleg soha nem lesz vége, és ez így is van jól: az egészséges véleménycsere segít megismerni a „másik felet”, gondolkodásra késztet, és abban is segít, hogy saját „favoritunk” gyengéit megismerjük. Néhány esetben a vitázó felek sötétben tapogatóznak, éppen ezért bátorkodtunk kigyűjteni a tíz legfontosabb eltérést a két versenyző között – ezzel is segítve a további kreatív vitákat! Lássuk, a Techline szerint melyek azon jellempontok, melyek felett nem szabad elsiklanunk egy Windos/Linux összehasonlításnál!

Vajon a pingvin győzedelmeskedik végül?

1. Nyitott és zárt rendszer… kinek melyik

Mi más is lehetne ez első, a legnagyobb és legfontosabb különbség a két rendszer között, mint a híres-hírhedt GNU Public License (magyarul GPL)?

A Linux nyílt forráskódú, szabadon (és ingyen) terjeszthető, sőt a kódba bárki belenyúlhat és jobbá (vagy rosszabbá) teheti azt. És ha ez még nem lenne elég: a módosított Linux szoftvereket vagy rendszert, akár pénzért is árulhatjuk, amennyiben továbbra is GPL formában tesszük ezt. Ha valami tehát „nyitott”, akkor a Linux száz százalékosan az: bárki belepiszkálhat mindenbe, felhasználhat minden elemet, vagy kivehet belőle bármit, ami nem tetszik.

A Windows ennek a szemléletnek pontosan az ellentéte: megvásárolt rendszerünkbe nem nyúlhatunk bele (nem is tudunk, hacsak nem vagyunk nagyon profik), ha pedig jelentős változtatásokat hajtunk végre rajta (például egy HEX-editorral átnevezzük a START gombot „Indítás”-ra) – akkor az már reverse engineering-nek számít, és törvénysértést követünk el. A Windows tehát zárt rendszer, bárki, aki módosít rajta, jobbá (vagy rosszabbá) teszi, törvénysértést követ el. Amit megveszünk a dobozban, azzal kell boldogulnunk. Vannak persze legális tippek és trükkök, de ezek inkább csak kényelmi dolgok, a rendszer alapvető működését nem tudjuk megváltoztatni. 

Ez így is fog maradni, amíg világ a világ: a Linux mindig nyílt forráskódú lesz, és igen valószínű, hogy soha, de soha nem fogunk tudni legálisan „belenyúlni” a Windowsba.

2. Licencelés

Ha vásárolunk (vagy letöltünk, vagy készítünk) egy Linuxot, akkor azt bármennyi gépre feltehetjük – a licencek száma korlátlan. A Windows ezzel ellentétben számszerűleg határozza meg, hogy pontosan hány gépre is tehetjük fel: ha csak egy gépre vesszük, akkor legálisan csak egy gépen lehet, ha viszont tízgépes hálózatra vásárolunk tíz licencet, akkor a tizenegyedik telepítés már jogellenes. 

Persze ez csak vicc... Redmond-ban NT szerverek vannak.

3. Támogatás

Igaz, a Linuxnak nincs hivatalos, központosított „minden Linuxra kiterjedő” terméktámogatása – ennek ellenére azonban elmondható, hogy a Linux support bizony fényévekkel jobb, mint a komoly pénzekért megvásárolt ablakos terméktámogatás. Hogyan lehetséges ez? Nos, a jelenség kulcsa az első pont (GPL) körül keresendő – mivel a Linux különböző verzióit folyamatosan fejleszti, toldozza-foltozza a milliós nagyságrendű Linux-közösség, a fórumokon, és webhelyeken, akarva-akaratlanul gyakorlatilag 24/7 ügyeletet valósítanak meg a lelkes felhasználók. Problémánk van az Ubuntuval? Csak postázzuk ki egy fórumra, és egy óra alatt annyi tanácsot/megoldást kapunk, hogy spamszűrőt kell beállítanunk.

Kérem bizonyítsa be, hogy Ön egy legális felhasználó!

A Windows terméktámogatás ezzel szemben inkább a hagyományos vonalat követi – ha azonban átesünk a különböző ellenőrzéseken (bizony, nekünk kell bebizonyítanunk, hogy eredeti az operációs rendszerünk, csak ezek után kapunk segítséget – az ártatlanság vélelme itt nem működik) akkor a Windows esetében is kimagasló támogatást kapunk. A pénzünkért természetesen, hiszen itt a támogatás sem ingyenes. Érdekes módon, a legtöbb felhasználó a Windows rendszerek esetében is inkább a „linuxos” megoldást követi, azaz fórumokon és weboldalakon (például a Techline-on:) keresi a megoldást a problémára – ebből is látszik, hogy a Linux-féle közösségi terméktámogatás a járhatóbb út.

4. Hardvertámogatás

Bár a Linux-hívők most egy emberként fognak felhördülni, mi mégis megállapítjuk: a hardvertámogatásban bizony a Windows a nyertes. Bár a Linux is jelentős eredményeket tud felmutatni ezen a téren (főleg az utóbbi két-három évben javult sokat a helyzet), azért egy kínai gyártmányú „szinte-olyan-mint-a-HP” szkenner, vagy egy-két videókártya/hangkártya működésre bírása még mindig elég sok szöszölést kíván Linux alatt. 

5. Stabilitás

Most pedig eljött az idő, hogy a Microsoft-hívők hördüljenek fel: stabilitásban ugyanis, nemhogy a Linux az abszolút nyertes, inkább fogalmazzunk úgy, hogy ebben a kategóriában a Windows-alapú rendszerek egyszerűen nem is indultak. Egy jól bekonfigurált Linux ugyanis nem fagy le, nem esik szét, nem fordul elő, hogy a „rendszer nem válaszol”, nincsen „kritikus hiba” és leállás.

Mit is kapunk a pénzünkért?

Ha egy alaposan bekonfigurált Linuxot elindítunk, és napi 24 órában dolgozunk rajta, akkor az valószínűleg az idők végezetéig menni fog, amíg csak áramot kap a gép – és még újra sem kell indítanunk. (Jelen cikk írása alatt, az XP kétszer indult újra, mert automatikus frissítés történt) És ha már szóba jött…

6. Frissítés

Nos, a frissítés egy érdekes kérdés: legális Windows rendszerünk bizonyos időközönként letölt valamit, valamiket… Hogy mikor és mit, abba nem sok beleszólásunk van (abban csak reménykedhetünk, hogy közben ugyanígy nem tölt-e felfelé is valamit).  Hogy jobb avagy rosszabb lesz-e a frissítés után a rendszer, az mindegy: arcunkba kapjuk a javítást, ha kell, ha nem. Nem is beszélve arról, hogy az új Windows rendszerek megjelenésekor (lásd Vista) finoman és úriasan ugyan, de rá leszünk kényszerítve, hogy előbb-utóbb megvegyük az új rendszert (Vista esetében például: „Games for Vista”… és a DirectX 10).

Újraindít, ha akarom, ha nem...

A Linux esetében természetesen mi döntjük el, váltunk-e egy jobb verzióra, cserélünk-e rendszermagot (kernel), illetve azt is mi döntjük el, hogy mit foltozgatunk meg és mit nem. Ha nekünk például egy Linux komponensből a 2003-as verzió kell, mert az tetszik, vagy azt szoktuk meg, akkor használjuk azt – senki nem kényszerít arra, hogy frissítsünk.

7. Biztonság.

Oldalakat lehetne írni a kérdésről, a tény azonban tény marad: a vírusoknak, rosszindulatú (vagy hozzá nem értő) felhasználók ténykedésének, külső támadásoknak és minden ilyesminek a Windows a célpontja…  Nem tehet róla szegény, egyszerűen ilyen a felépítése: rengeteg biztonsági rés, nem igazán biztonságos felhasználó-kezelés, ráadásul az alkalmazásoknak hozzáférésük van a rendszerhez. És persze mint a legjobban elterjedt rendszernek, megvan az a hátránya hogy a vírusok/ártalmas kódok legtöbbje Windows alapú. 

A Linux ezzel szemben olyan biztonságos, amilyenre csináljuk – az óvatlan és gondatlan felhasználó persze a Linuxot is céltáblává teheti, ha azonban nem vagyunk teljesen kezdők, akkor a pingvin az egyik legbiztonságosabb rendszer, akár otthonra, akár céges szinten. 

8. Installálás/uninstallálás

Most minden Windows-rajongó elégedetten hátradőlve elmosolyodik karosszékében: „Na végre! Itt biztos a Windows lesz a nyerő…”. 

Sajnos el kell őket keserítenünk: a szoftverek installálása és főleg uninstallálása, a legszörnyűbb módon a Windows rendszereken van megoldva. A Mac felhasználók jól tudják ezt (ha egy Mac használónak megemlítjük, hogy egy szoftverünk eltávolítása után a merevlemezen felejtett pár DLL-t és könyvtárat, akkor azt fogja hinni, viccelünk).

Telepítés és eltávolítás Linux alatt

Tény, hogy a Linux hőskorában valóban macerás volt a különböző csomagok telepítése, napjainkban azonban a Linux már olyasmi, mint egy Macintosh. Vegyük például az egyik legismertebb Linuxos csomagkezelőt a Synapticot. A csomagok (azaz szoftverek) telepítése és eltávolítása olyan egyszerű, és főleg biztonságos és kényelmes, hogy a Windows „programok eltávolítása/hozzáadása” ezt látva csendesen sírdogál a sarokban. Pillanatnyilag  a Windows az egyetlen rendszer a világon, ahol előfordulhat, hogy nem tudunk eltávolítani egy alkalmazást, illetve, hogy el tudjuk távolítani, de rengeteg Registry-bejegyzés, könyvtár, DLL és egyéb szemét marad utána. 

9. Parancssor

Nos igen – egy gyakori tévhit a Linuxszal kapcsolatban, hogy ha valamit valóban meg akarunk oldani, akkor szükségünk lesz hagyományos shell parancsokat használnunk. A valóságban azonban nagyjából ugyanannyit fogjuk látni a Linux parancssort, mint a Windows DOS-parancssort – ha nagyon bele akarunk nyúlni a dolgokba, akkor mindkét rendszeren elő kell vennünk ezt a fapados (ám nagyon hatékony) eszközt. Ha azonban átlagos dolgokra használjuk gépünket, akkor ugyanúgy soha nem fogunk találkozni a Linux parancsorral sem, mint a Windows parancsorral – ez teljesen a felhasználótól függ. 

Az átlagfelhasználó mumusa: a parancssor

10. Árak

A legutolsó pont egyben az egyik legfontosabb. A Linux ingyenes. Ingyenesen kipróbálható (sőt telepítés nélkül is kipróbálható), és ha megtetszett ingyenesen telepíthető és használható, majd frissíthető. Ingyenes és telepítés nélkül kipróbálható Windows egyelőre még nincsen, de ha lesz, akkor megírjuk:-)