Ilyen a civilek virtuális világa: ez még látható © AP

A CRS jelentése szerint a web 2.0 népszerűsége az amerikai katonaságon belül a fiatal tiszteknek köszönhető, az általuk létrehozott online közösségek már az iraki háború idején is segítettek stratégiai fontosságú információk terjesztésében. 2004-ben az a CAVNet nevű hálózat is létrejött, amely gyors hozzáférést biztosít a hírszerzési adatokhoz, de emellett vannak olyan információs oldalak is, amelyeket csak hivatásos tisztek érhetnek el; ilyen a Company Command vagy a Platoon Leader.

A webes alkalmazások mellett a katonaság egyre nagyobb érdeklődést mutat a virtuálisvalóság-alapú technológiák és a virtuális világok iránt. A CSR technológiai és nemzetbiztonsági specialistája, Clay Wilson szerint a VR-alapú tréningeken egyszerre sokan tudnak szimulált környezetben együttműködni akár még civilekkel és orvosokkal is, ténylegesen éles bevetésen érezhetik magukat a katonák - olyannyira, hogy lófráló civilekkel is találkozhatnak, akikkel kapcsolatba is léphetnek.

Ilyen rendszer a Sentient Worldwide Simulation, amely létező városok aprólékos részletességű modelljeit tartalmazza (hasonlóan a különféle épületekkel telezsúfolt Second Life-hoz). Ennek célja az, hogy az orvosokat, illetve a National Guard tagjait készítse fel vészhelyzet esetére. Nagyobb léptékűnek tűnik a Noble Resolve rendszere, amely az összhaderőnemi kötelékparancsnokok városi harci képességeit kívánja fejleszteni. Egy bevetés például ebben a szimulátorban abból az alaphelyzetből indít, hogy nukleáris bomba robban hamarosan. A katonáknak helyi, állambeli, nemzeti és nemzetközi tisztekkel és hivatalokkal kell kapcsolatba lépniük, megtalálniuk a bombát, egyúttal a várost is fel kell készíteniük a tömeges evakuációra. Az elmúlt években a Pentagon is tesztelte a virtuális valóságot: az intézmény főként a poszt-traumatikus stresszben szenvedő veteránokat szembesíti a szimulációban a háborús zónában szerzett félelmeikkel és emlékeikkel - a katonaság szerint ez talán még könnyebb is a videojátékokon felnőtt generáció tagjainak.

A CRS vizsgálata több kérdést is felvet, amellyel a Kongresszusnak szembe kell néznie: hogyan képes megvédeni a cybertámadásoktól az amerikai hálózatokat, mennyire kezelheti a Védelmi Minisztérium a netet támadási felületként más országok ellen, miképpen tudja az amerikai hírszerzés hasznosítani az internetet a terrorista szervezetek utáni kutatásban, írja a Scientific American.