A kutatók nemzetközi program keretében mérik fel az óceán élővilágát a messzi déli vizekben. Kétezer méteres mélységig gyűjtötték össze a fellelt példányokat, melyek között több, eddig soha nem látott is akad.

Néhány mélytengeri állat szokatlanul nagy méretet ér el, ezt a jelenséget gigantizmusnak nevezik, okát pedig még nem teljesen értik a szakemberek.

"A gigantizmus igen gyakori az antarktiszi vizekben" - jelentette ki Martin Riddle, az expedíció vezetője. "Hatalmas férgeket, óriási héjas állatokat és tányér nagyságú tengeri pókokat gyűjtöttünk be."

Az egyes példányokat a világ különböző egyetemeire és múzeumaiba juttatták el azonosítás, szövetmintavétel és DNS-vizsgálatok céljából.

"Vélhetően nem minden teremtményt tudnak azonosítani, nagy valószínűséggel néhány új faj megismerését is eredményezi utunk" - közölte Graham Hosie, az "összeírási" projekt vezetője.

A különös formájú planktonevő lények © AP

"A kutatók által begyűjtött bizarr teremtmények között voltak zsákállatok, méteres, karcsú üveghez hasonlító planktonevő állatok, melyek úgy álltak a tengerfenéken, mint a babák" - tette hozzá Riddle.

A meghökkentő külsejű állatok uszonyai a legkülönbözőbb helyeken voltak, szájuk körül vicces bajuszfélék. Mivel valamennyien a tengerfenék sötétjében laknak, ehhez is alkalmazkodtak furcsa kinézetű, hatalmas szemükkel.

Az expedíció része annak a nagyszabású törekvésnek, melyben az Antarktiszt körülvevő óceáni vizek, a "Déli-óceán" élővilágát térképezik fel, valamint tanulmányozzák a különféle hatások, például az éghajlatváltozás befolyását a felszín alatti környezetre.

Három hajó - az ausztrál Aurora Australis, a francia L'Astrolabe és a japán Umitaka Maru - nemrégiben tért vissza a körzetből két hónapos útjáról. A program egy még nagyobb projekt része, melynek célja a világ valamennyi óceánja biológiai sokszínűségének, élővilágának feltérképezése.

A francia és a japán hajó a felszín alatti kis- és középes rétegekben kutatott élőlények után, míg az ausztrál hajó a nagyobb mélységet célozta meg távirányítású kamerákkal.

"Egyes helyeken a tengerfenék minden négyzetcentijén élet van, más helyeken csupasz bevágódások és mélyedések, melyeket az áthaladó jéghegyek vájtak" - idézi fel Riddle.

Tíz-tizenöt év múlva terveik szerint újabb expedícióval ellenőrzik a változásokat a kutatók.