Ha minden az eredeti tervek szerint alakult volna, akkor 2009-ben már nem gördülhetne ki olyan autó az európai gyárakból, amelyet ne szerelnének fel speciális hardver- és szoftver-kiegészítőkkel.  Ezek célja: kiszolgálni az egész kontinenst átfogó segélyhívó rendszert, az eCall-t.

A terv már létezik, de vajon mikor lesz valóság?

A gondolat amúgy nem új keletű: az eCall (emergency Call) ugyanis része az eSafety kezdeményezésnek, amely 2003-ban indult, s amelynek a célja, hogy az infromációs és kommunikációs technológia bevetésével növeljék a közlekedés biztonságát, egyúttal csökkentsék a halálos kimenetelű országúti balesetek számát. Az eCall alapja az egységes európai segélyhívó szám, a 112, amely elérhető Európában valamennyi vezetékes és mobiltelefonról, ez utóbbi esetben még akkor is, ha a GSM telefonban nincsen SIM kártya. Az eCall-lal kapcsolatos elképzelések szerint az újonnan készülő járművekben olyan segélyhívó rendszer kapna helyet, amely baleset esetén különféle azonosítási adatokkal kiegészített segélyhívást indítana. A jármű helyzetének meghatározása műholdas navigáció (GPS) segítségével történne, az adatok pedig mobilhálózaton keresztül jutnának el a PSAP központba (PSAP = Public Safety Answering Point). A központ azonnal értesítené a legközelebbi mentőállomást, így sok esetben az eddigieknél jóval kevesebbet kellene várni a mentők megérkezésére, ami sokat javíthatna a súlyos sebesültek túlélési esélyein. Manuális vészhívás esetén elég a vezetőnek vagy valamelyik utasának megnyomnia a speciális eCall gombot (s ha állapota engedi, beszélgetést folytathat a központ operátorával), míg az automatikus segélyhívást az autó kezdeményezi, például ha kioldódnak a légzsákok. Ebben az esetben csupán néhány, ám annál lényegesebb adat jut el a központba, többek között a gépkocsi pontos földrajzi helyzete, illetve az, hogy milyen irányba haladt a balesetet megelőzően.

Egy gombnyomás csupán, s a vészhívás máris elindult a központba

Az eCall projekt célja egyfelől, hogy egész Európát lefedje, másfelől, hogy a rendszert minden járműben használják. Azt hihetnénk, hogy ilyen, valóban nemes célok esetén zökkenőmentes és gyors lehet a megvalósítás (több mint 100 millió személy számára igénybe vehető szolgáltatásról van ugyanis szó), a gyakorlat azonban mást mutat. Bár az eredeti tervekben céldátumként 2009 szerepelt (azaz ekkorra tervezték, hogy valamennyi új járművet felszerelnek segélyhívó berendezéssel), eddig az EU-államok kétharmada nem írta alá az eCall bevezetésével kapcsolatos nyilatkozatot. Az ódzkodás érthető: a segélykérő rendszer egész Európára kiterjedő bevezetésének költségei milliárdokra rúgnak, s akkor még nem beszéltünk az adatvédelmi aggályokról. Mindenesetre a német közlekedésügyi miniszter legutóbb új határidőt szabott: véleménye szerint csak három év múlva lesz segélykérő rendszer az új személyautókban.

Időközben lezárult néhány figyelemre méltó kísérlet, amelynek eredményeei a majdani eCall működésére is levetíthetők. Ausztriában 100 önkéntes résztvevővel egy olyan koncepciót teszteltek, amely kísérteties hasonlóságot mutat az eCall rendszerrel. A kísérletben részt vevők gépkocsijába balesetérzékelőt, GPS/GSM modulokat, valamint manuális segélykérések lebonyolítására alkalmas segélyhívót helyeztek el. A vezetőknek a tesztelési időszakban tíz álriasztást kellett indítaniuk (azaz nem kellett karambolozniuk). A riasztásnál egyrészt SMS-t küldtek, másrészt szóbeli hívást kezdeményeztek. Végül feljegyezték a riasztás és a központ reagálása között eltelt időt. A teszt eredménye: a riasztások 72%-ára két percen, 12%-ára pedig 3-4 percen belül reagáltak. Azonban az SMS-üzenetek 2%-a, illetve a szóbeli hívások 3%-a egyáltalán nem érkezett be a központba. Azt persze nem derített ki a kísérlet, hogy a mentők mennyi idő alatt értek volna ki a baleset helyszínére, az osztrák szakemberek ugyanis – érthetően – nem akarták tesztelési célokra igénybe venni a mentőszolgálatot.

Ami a költségekkel kapcsolatos jelenlegi elképzeléseket illeti: bár az eCall rendszernek még nem léteznek specifikációi és normái, a német közlekedésügyi miniszter nagyjából 100 euróra becsüli a gépkocsinkénti pluszköltségeket. Ellentmondanak neki viszont a közlekedésben dolgozó szakemberek, akik az említett összeg négyszeresére becsülik a segélykérő rendszer járulékos költségeit. Mindenesetre több elemző is úgy véli, hogy – a milliárdos üzlet reményében - ezúttal inkább az ipar gyakorol majd nyomást az államra, semmint fordítva.

Az állampolgári jogok védői is megosztottak, ha szóba kerül az eCall. Abban ugyan egyet értenek, hogy az eszköz által automatikusan, illetve a manuálisan indított és a mobilhálózaton keresztül továbbított segélykérő hívás, ami a baleset földrajzi helyzetének meghatározásához vezet, valóban hasznos lehet, viszont többen felveti, hogy egy ilyesfajta rendszer alkalmas a személyek mozgásának folyamatos ellenőrzésére is. Még többen vannak, akik a kötelező jelleggel történő bevezetést kérdőjelezik meg. Hogy emiatt avagy másért, nem tudni, mindenesetre a BMW máris kínál egy önkéntes alapon igénybe vehető segélyhívó rendszert, és a Mercedes, az Audival, a Volkswagennel, illetve a Porschéval közösen szintén egy segélyhívó rendszer bevezetését tervezik, persze hangsúlyozottan önkéntes alapon.