Nikkelfeldolgozó üzem az orosz sarkkörön. Túl sokat fűtünk © AP

A régi EU-tagállamok széndioxid kibocsátása 1,3 százalékkal (ami 53 millió tonnának felel meg) a 25 tagúra bővített unió kibocsátása pedig 1,5 százalékkal emelkedett 2002 és 2003 között. Az elemzések szerint a növekedés legfőbb oka a háztartásokban felhasznált energia előállítása érdekében elégetett szén mennyiségének növekedése volt. „Ezek csalódást keltő adatok, s a jövőben a tagországoknak teljes egészében alkalmazniuk kell a kibocsátás csökkentésére az EU szintjén létrehozott megállapodásokat, továbbá a saját nemzeti határértékeiket is be kell tartaniuk„ – kommentálta az adatokat Sztavrosz Dimasz, az unió környezeti ügyekért felelős biztosa.

A kiotói jegyzőkönyv szerint – amelyet az EU és minden tagállama teljes mellszélességgel támogat – az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását 2008 és 2012 közötti időre 8 százalékkal az 1990-es szint alá kell csökkenteni. Az EU 15-ök azonban egyelőre csak 2,9 százalékkal tudtak a kiindulási szint alá menni. A most megjelent adatok talán ráébresztik az unió tagjait, hogy amit tettek, az eddig kevés. Ugyan megszervezték a kibocsátási piacot, amely lehetővé teszi, hogy a tagországok másoktól vásároljanak kibocsátási kvótákat – ami alapvetően fontos a kiotói követelmények eléréséhez – de el kell kezdeniük az EU Klíma Változási Programjának megvalósítását is, méghozzá haladék nélkül.

Olaszország (15 millió tonnás kibocsátás-növekedés), Finnország (8 millió tonna) és Nagy-Britannia (7 millió tonna) név szerint is szerepel a jegyzőkönyvben, mint a legrosszabb értékeket felmutató államok, s ezt az sem menti, hogy a hideg téli időjárás miatt a megszokottnál több fűtőanyagot voltak kénytelenek felhasználni. Hivatalos kommentárok szerint az EU mindezek ellenére is képes eleget tenni a vállalt kötelezettségének, s 8 százalékkal az 1990-es szint alá fogja szorítani a káros gázok kibocsátását legkésőbb 2012-re.

A Föld Barátai nevű befolyásos nemzetközi civilszervezet szóvivője azonban sokkolónak nevezte az adatokat. „A nemzeti gazdaságok védelme érdekében fellépő ipari miniszterek okolhatók elsősorban a folyamatok rosszra fordulása miatt, mert folyamatosan blokkolják a megújuló energiaforrások bevezetésére irányuló kísérleteket, az energia hatékony felhasználására vonatkozó szabályok vagy az autók fogyasztására vonatkozó szabványok bevezetését” – mondta Jan Kowalzig a BBC News beszámolója szerint.

Visszahuzódó víz. Elfolynak a tavak © Baltic Marine Envinronment Protection Comission

Eközben az amerikai Nemzeti Tudományos Alap (National Science Fundation) arról számolt be legújabb tanulmányában, hogy a hőmérséklet emelkedése következtében az elmúlt két évtized során az arktikus zónában eltűnt 125 nagy tó, s számos másik vízszintje jelentős mértékben leapadt. A tavak az úgynevezett permafrost, az állandóan fagyott talaj tetején foglaltak helyet. A fagy azonban a világon mindenütt olvadóban van, ami földcsuszamlásokhoz és a hegységekben sziklaomlásokhoz vezet. „E változások miatt a tavak vize vagy elszivárog, vagy a gátként szolgáló akadályok elmozdulása után kifolyik a medréből, mintha egy fürdőkád dugóját húznák ki” – állította Laurence Smith a kaliforniai egyetem kutatója. Szerinte ezeknek a tavaknak az elvesztése máris ökológiai katasztrófához vezetett. A legdurvább változások Szibériában figyelhetők meg, ahol az 1972-es és az ezredforduló előtt készített műholdképek összehasonlításából is azonnal szembetűnő a pusztulás.

A legutóbbi kutatások pedig azt vetítik előre, hogy nyaranta egyre több sarki jég fog megolvadni. Ez a permafrost felengedésére is vonatkozik, s mind több sarki tó eltűnésére lehet számítani. A jelenlegi számítások szerint a tavak összfelülete 6 százalékkal csökkent. A további hatásokat azonban csak egy új kutatás tárhatná fel. „Nagyon meglepődtünk azon, amit találtunk., mert arra számítottunk, hogy a tóvilág egyre kiterjedtebbé válik, nem pedig zsugorodik” – szögezte le Smith.