Számuk az elmúlt évben stabilizálódni látszott, de a populáció így is több mint 80 százalékkal csökkent negyven év alatt. Számuk mára 2500 alá olvadt, míg az 1970-es évek végén még 15 ezer élt belőlük Kelet-Afrikában. Valaha Szomáliában, Eritreában és Dzsibutiban is éltek Grévy-zebrák, ma már csak Kenya északi részén és Etiópiában egy elszigetelt területen találhatók. A Természetvédelmi Világszövetség (UICN) szerint "valamennyi afrikai emlős közül ez az a faj, amelynek a földrajzi megoszlása a legdrámaibban csökkent". 

A Grévy-zebra, amely nevét Jules Grévy francia elnökről (1879-1887) kapta, akinek Abesszínia (a mai Etiópia) királya adományozott ilyen állatot, ma már ritkaságszámba megy. Az alföldi zebrának például mintegy 660 ezer példánya él Dél-Szudánban, valamint az Etiópiától Dél-Afrikáig elterülő térségben.  

A populáció csökkenésében nagy szerepe volt a vadászatnak. Főként bőre miatt vadászták, míg 1997-ben be nem tiltották a vadászatát. Egyes észak-kenyai törzsek, például a turkanák ínyencségnek tartják a húsát, a szamburuknál azonban tabu a zebrahúsevés. 

A Grévy-zebrák újabban a legelők és a vízkészlet csökkenésének, és főleg aszály idején a háziállatok konkurenciájának az áldozatai. Kenyában zajlik az egyik legjelentősebb a demográfiai robbanás a világban, amelynek következtében intenzív ütemben fognak be műveletlen területeket legelőnek.

Az alföldi zebrával szemben – amely naponta iszik – ugyan előnyös helyzetben van, hiszen a Grévy-zebra öt napig is kibírja víz nélkül, a szárazság azonban így is alaposan tizedeli. "Most a legnagyobb veszély élőhelyének elveszítése. Az emberek mindenütt letelepednek és legeltetnek" – mondja a Grévy-zebra Alapítvány egyik vezetője, a szamburu Peter Lalampaa. George Anyona, a kenyai vadvédelmi szolgálat Grévy-zebrákkal foglalkozó illetékese szerint az emberek és a vadállatok közötti konfliktusnak a rossz gazdálkodás, nem pedig a földhiány az oka.