Szétlapított szemmaradvány árulkodik az őskori primitív állatok látásáról
Az őskori primitív állatok némelyike a sötétben is kitűnően látott, erről tanúskodik az az 515 millió éves fosszília, amelyet a dél-ausztrál Kangaroo-szigeten fedezett fel egy nemzetközi kutatócsoport.
A fosszílis "szétlapított" szem úgy néz ki, mintha egy jelenkori agyontaposott légyé lenne. Az őskori lény úgynevezett összetett szemmel rendelkezett, akárcsak a "modern" rovarok és rákfélék, amelyek több száz, vagy akár több ezer "lencse" segítségével látnak - olvasható a Daily Telegraph oldalán. A Nature legújabb számában közreadott tanulmány szerint a fosszilis szem háromezernél több "lencséből" állt, vagyis egykori birtokosa jobban látott, mint "kortársai" többsége.
A szem egykori tulajdonosáról semmit sem lehet tudni, nagy valószínűséggel egy garnélarákszerű szerzeté lehetett. Az összetett szem birtokosa az ízeltlábúak (Arthropoda) csoportjába tartozhatott, ahová a rovarokat, a százlábúakat, a rákokat és a pókokat sorolják. Greg Edgecombe, a londoni Természettudományi Múzeum paleontológusa szerint, aki részese volt a kutatásnak, a szem nagy valószínűséggel egy ragadozóé lehetett, amelynek fontos volt, hogy szürkületkor, éjszaka is jól eligazodjék.
"A lelet azért jelentős, mert tanúsága szerint az éles látás, mint amilyenekkel a mai legyek és rákok rendelkeztek, nagyon gyorsan alakult ki. Nagy valószínűséggel ez nem sokkal az 540 millió évvel ezelőtt bekövetkezett kambriumi robbanás után fejlődhetett ki. Az ilyen szemek hatalmas előnyt jelentettek az állatoknak, hiszen általuk jobban tudtak alkalmazkodni a környezetükhöz, elbújni a ragadozók elől, s élelmet keresni. Az +ausztrál+ szemek révén meghatározhatjuk a kifinomult látás kifejlődésének az időpontját" - fogalmazott Greg Edgecombe.
Az ízelt lábúak (rákok, rovarok) két nagy oldalszemén számos apró, többnyire szabályos hatszög alakú facetta ismerhető fel. Ahány ilyen facetta van, annyi elemi szemből (ommatídiumból) tevődik össze a szem. Nem védi szemhéj, és általában nem is mozgatható. Legkülső felülete a szaruhártya, alatta kezdődik az úgynevezett dioptrikus készülék egy 15-50 mikrométer átmérőjű fénygyűjtő kitinlencsével, amely fényvezető kristálykúpban folytatódik. A dioptrikus készülék alatt vannak a fotoreceptorok, a hosszúkás fényérzékeny retinulasejtek.
Minden ommatídium hét vagy nyolc retinulasejtet foglal magában, ezek együttese alkotja a retinát. A retinulasejtek egymás felé néző, kefeszegélyszerű éle központi oszlopot alkot, ez a rhabdom, az ommatídium fényelnyelő készüléke. A benne levő látópigment-molekulák fény hatására elbomlanak, és egy fotokémiai reakciósorozat eredményeként a retinulasejtek membránján elektromos aktivitást keltenek. Az elektromos jelek az egyik retinulasejt axonján keresztül több más idegsejten át vezetődnek az agy vizuális információkat feldolgozó régiójába.