Gyurcsány és Mesterházy konfliktusai eddig rendre a következő forgatókönyv alapján zajlottak: a volt kormányfő előállt egy béke- és formabontó javaslattal, mire a pártelnök egy puha és elkenő politikai választ adott, azaz a párt egységére hivatkozva nem vette fel az eléje dobott kesztyűt, de Gyurcsány Ferenc harcra várt.
Gyurcsány egyértelműen a harcra várt, mert igazán csak ez vihette volna közelebb céljához, valójában azonban a pártelnöki kitérés sem volt neki annyira rossz: folyamatosan bizonyíthatta, hogy Mesterházy nem elég harcedzett, nincs meg benne a szükséges keménység és elszántság. Ha velem sem képes elbánni, hogyan győzhetné le Orbán Viktort – üzente a helyzettel.
Gyurcsány azonban elszámította magát, talán azért, mert Mesterházy viselkedése megtévesztette. A pártelnök ugyanis – ez a mostani reakciójából világos – nem elfutni akart, csak kivárt. Várta a kedvező alkalmat, hogy akkor vegye fel a harcot, amikor a csatát türelmetlenül kívánó Gyurcsány túlzásba viszi a kihívást. Márpedig ez az alkalom most láthatóan eljött: a volt kormányfő olyan lépésre szánta el magát, amely egyrészt saját, párton belüli támogatóit is megosztotta, másrészt ahonnan a visszavonulás szinte lehetetlenné vált, azaz vagy-vagy kérdéssé vált a csata kimenetele. Gyurcsány feltehetően nem hitte, hogy Mesterházy ebbe az ügybe váratlanul beleáll, a volt kormányfő minden bizonnyal azzal számolt, hogy a várható ismételt elmismásolós válasz egy újabb szögnek jó lesz a pártelnöki koporsóban – írja Török Gábor politológus. A teljes bejegyzést elolvashatja Török Gábor blogján.