Az úszó ötödik paralimpiáján szerepelt, mindössze négy századdal lemaradva lett második.
Illés Fanni ezüstérmet szerzett az SB4-es kategória 100 méteres mellúszó számában a párizsi paralimpián.
A címvédőként indult magyar versenyző a délelőtti előfutamok során a második legjobb időt érte – csak a kínai Cseng Csiao volt gyorsabb nála öt századmásodperccel –, így az esti döntőben az 5-ös pályán úszhatott. Az előfutam után azt mondta, maradt még benne erő a fináléra, és paralimpiai bajnokként nem érzi a nyomást, számára az jelenti most a legnagyobb boldogságot, hogy kétéves kisfia, Mór minden versenyén ott van. Hozzátette ugyanakkor, hogy ahogy szokta, este is belead majd mindent.
A Vasas kiválósága taktikusan kezdett az ezúttal is telt házas La Défense Arénában, ahol három kínai, két semleges színekben induló orosz, valamint egy-egy spanyol és olasz riválisa volt a nyolcas döntőben. Bár ezúttal hazai versenyző nem úszott, a közönség így is hatalmas hangorkánnal támogatta a vízben lévő sportolókat, Illés pedig 50 méternél a negyedik helyen fordult. A táv második felében aztán ő és az olasz Giulia Ghiretti is beleerősített, mindketten lehagyták az addig vezető kínai Cseng Csiaót, úgy tűnt, a magyar úszó vezet, de a végén szinte egyszerre csaptak be a célba. Csak az időmérő tudott különbséget tenni a teljesítményük között: az olasz lett az első, Illés Fanni pedig mindössze négy századdal lemaradva a második.
A 32 éves parasportoló – aki alsóvégtaghiánnyal és összenőtt ujjakkal született – immár ötödik paralimpiáján szerepelt, és a megnyitón ő vitte a magyar csapat zászlóját.
Illés a magyar paralimpiai csapat második érmét szerezte Párizsban: az első medált – egy aranyat – Konkoly Zsófia nyerte 400 méteres gyorsúszásban múlt csütörtökön.
(Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd)
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
