„Az első körben nagyon megijedtem” – mondta Fábián Bettina, miután az előkelő ötödik helyen ért célba a nők 10 kilométeres nyíltvízi úszóversenyén. A futamot Párizs központi részén, a Szajnában rendezték meg azután, hogy a hajnali mintavétel eredményei alapján biztonságosnak ítélték a víz minőségét.

Fábián nem a folyó szennyezettsége ijesztette meg, hanem az, hogy a verseny első részében a mezőny második felében haladt, annak ellenére, hogy tudta, mire számíthat, hiszen kétszer a Dunában is edzett. „Tudtam, hogy itt lesznek szakadások, lesz, ahol nehezen fogunk tudni úszni, lesz, ahol nem. Viszont a többi lány, úgy tűnik, még nálam is jobban meglepődött, mert már az elejétől fogva elkezdett nagyon verekedni. Nem tudták, hogy tartalékolni kell az energiát.”

A futam startja és célja a III. Sándor hídnál volt, a versenyzők onnan a sodrásiránnyal megegyezően előbb az Invalidusok hídja, majd az Alma hídja alatt úsztak át, aztán visszafordultak. Összesen hatszor kellett teljesíteniük az 1666 méteres távot. Gellért Gábor szövetségi kapitány előzetesen arról beszélt, hogy várakozásai szerint a nők versenye akár fél órával is hosszabbra nyúlhat a megszokottnál, mert az úszók csak lassan tudnak majd haladni a folyásiránnyal szemben, de a végül a győztes holland Sharon van Rouwendaal 2:03:34.2 óra alatt teljesítette a távot, Fábián pedig 42,7 másodperccel utána csapott célba. Összehasonlításképpen: a három éve a Tokiói-öbölben megrendezett versenyen aranyérmet nyert Ana Marcela Cunha ideje 1:59:30.8 volt.

Fábiánt meglepte, hogy ilyen jó időt úsztak, azt mondta, azért történt így, mert a sodrás sokkal gyorsabban vitte őket le a folyón, mint ahogy előzetesen számítottak rá. „Bár nagyon sokat kivett a sodrással szembeni úszás belőlem, szerintem nagyon jól reagáltam az iramváltásokra, és az, hogy szétszakadt a mezőny, csak még több motivációt adott ahhoz, hogy érjük utol az előttünk lévő bolyt. Kétszer is én hoztam fel a csoportunkat az élen úszókhoz a hosszú egyenesben lefelé menet” – magyarázta.

A magyar úszó a táv feléhez érkezve a tizedik helyen tempózott, a hátránya akkor a kezdeti nagyjából másfél percről közel 20 másodpercre csökkent a legjobbakkal – Rouwendaallal, az ausztrál Moesha Johnsonnal és az olasz Ginevra Taddeuccival – szemben.

Az utolsó két körben láttam, hogy csak hatan vagyunk elöl a mezőnyben, úgyhogy ezt már csak elbukni lehet. A végén még hajráztam egyet, így ötödiknek csaptam célba. Szerintem ez nagyon szép eredmény az első olimpiámon”

– mondta a 19 éves versenyző.

Azt is elárulta, arra számított, hogy koszosabb lesz a Szajna vize, hogy még a kezét sem fogja látni benne, ehhez képest a mellette úszók egész testét látta, ami előnyös volt, mert így nem kellett állandóan kifelé nézegetnie. „Tulajdonképpen betett fejjel tudtam végig úszni, viszont nagyon sok vizet nyeltem, úgyhogy majd le kell fertőtleníteni pálinkával a következő fél órában, és reménykedem, hogy nem lesz baj” – mondta mosolyogva. Azt azért megjegyezte, hogy „barna darabkákat” látott a folyóban, de reméli, hogy csak rothadt növények voltak. Az úszást azonban összességében sokkal nehezebbnek érezte ahhoz képest, amikor tóban vagy tengerben teljesítik a távot.

A férfiak mezőnyében pénteken versenyző Rasovszky Kristófnak és Betlehem Dávidnak azt tanácsolta Fábián, hogy maradjanak az élbolyban, próbáljanak nem leszakadni, de ha mégis így járnak, akkor próbáljanak egyből visszakapaszkodni. A fordulókra is felhívta a figyelmüket, amelyeknél ő sok pozíciót tudott nyerni. „Ebből is látszik: nagyon jó, hogy a Dunában edzettünk, mert engem nem vitt ki a víz, nem lepődtem meg, amikor elkezdett belém kapni, hanem egyből indultam a part felé, mindig én jöttem ki onnan a legjobban. Ez hatalmas előnyt jelentett.”

Azt is hozzátette: nem számítottak arra, hogy a szervezők elhalasztják a versenyt.

Azzal terveztünk, hogy biztosan megszervezik a Szajnában, ha jó a víz, ha nem. Csúnya dolog ez, de az esemény nem teljesen a sportolókról szól, hanem arról, hogy mi néz ki jól, a politikáról meg mindenről, amivel nem tudunk sajnos mit csinálni.

Úgyhogy eszünkbe sem jutott az, hogy vissza kell majd aludnunk, mert nem fogunk úszni.”

Miközben Fábián nyilatkozott, edzője, Kutasi Gergely két üveg kólával a kezében várt rá. A napokban a világsajtóban is körbeszaladt, hogy a nyíltvízi versenyzők az üdítővel igyekeznek felgyorsítani az anyagcseréjüket. „Ez a kísérő” – mondta nevetve, amikor felvetettem neki, hogy az úszó nemrég azt említette, hogy pálinkával fog fertőtleníteni. „A kólát a rozsdára is szokták használni, egy kis E. colit biztos elvisz. Aztán jön a pálinka, legfeljebb két cent” – tette hozzá.

Kutasi is arról beszélt, hogy bár többféle lehetséges taktikáról is egyeztettek a tanítványával, az első köre „kicsit neccesen sikerült, nagy volt a tülekedés, egy-két ívet rosszul választott meg”, de a második körben már egyedül tudott visszafelé úszni, így ott keményen meg tudta tolni, és „kijött az úszástudása, ami a többségnél azért jobb. Onnantól kezdve körről körre egyre jobban megismerte a pályát és javult”.

A körülményekről szólva azt mondta, nem foglalkoztak velük.

Beugrottunk és versenyeztünk. Majd utána foglalkozunk a többivel. Betti sem azt figyelte, hogy mi van körülötte. A legjobb akart lenni, ki akarta hozni magából a maximumot. Az eredménnyel pedig teljesen elégedettek vagyunk.”