Öt csoportmeccséből négyet elveszített a magyar férfi kézilabda-válogatott az olimpián, így nem jutott tovább a csoportkörből. Chema Rodríguez szövetségi kapitány csapata a nyitómeccsen Egyiptomtól kapott ki (32-35), majd az argentinokkal került szembe, akiket sikerült legyőznie (35-25). A Norvégia elleni találkozón az utolsó pillanatban, drámai körülmények között maradt alul (25-26), aztán következtek a legutóbbi három világbajnokságon aranyérmes dánok (25-28).

A továbbjutásról végül a címvédő franciák elleni ki-ki meccs döntött. A csapatok idegesen kezdtek, az ellenfél pedig négy góllal is vezetett már, de a második félidő első tíz percében a magyarok ledolgozták a hátrányukat, majd a vezetést is átvették. A folytatásban azonban már nem sikerült kontrollálni a meccset, sokszor hiba csúszott a támadásokba, így a franciák visszajöttek, előztek, és végül négy góllal nyertek.

„Nagyon sajnálom” – kezdte az értékelését Chema Rodríguez a Dél-párizsi Aréna vegyes zónájában, ahová sírva érkezett. Rajta látszottak a leginkább az érzelmek, hosszasan törölgette a könnyeit, mielőtt feltehették neki az első kérdést.

Úgy jöttünk ide, hogy valami nagyszerűt tudunk majd véghez vinni, hogy legalább a negyeddöntőig jutunk. Lejátszottunk öt fantasztikus meccset, de ez nem volt elég. Az ötből négyet elvesztettünk. Közel voltunk a franciákhoz, a dánokhoz, a norvégokhoz, az egyiptomiakhoz is, de mégiscsak vesztettünk. És ez most nagyon nehéz nekem, mert ezek a srácok elképesztőek: úgy dolgoznak, mint az őrültek az utóbbi napokban a faluban is, folyamatosan a célra összpontosítottak, a meccseken a végsőkig hajtottak.”

„Mindig mondom, hogy együtt vagyunk, olyanok vagyunk, mint egy család, és amikor azt érzed, hogy jól dolgoztál, még mindig van esélyed, és végül mégis üres kézzel távozol, az nagyon nehéz” – tette hozzá.

A franciák elleni utolsó tíz percről azt mondta, az ő hibája, hogy nem sikerült jól, mert támadásban nem működtek azok a dolgok, amelyekre készültek.

Amikor a jövőről kérdezték, azt felelte, arra most még nagyon nehéz gondolni. „Van egy fantasztikus csapatunk, amelyben mindenkinek nagy szíve van. Néhányan abbahagyják majd az olimpia után, de akadnak fiatal játékosok, sok a tehetség, és akik csatlakoznak majd, érzik majd ezt az erőt, energiát, ami a csapatban benne van. Remélem, hogy a jövőben több lehetőségünk lesz” – jegyezte meg.

Mikler Roland arról beszélt, biztosan ez volt az utolsó meccse a címeres mezben. A kapus húsz éve éppen a franciák ellen mutatkozott be a válogatottban. Megemlítette azt is, hogy szokatlan helyzetbe került az olimpia előtt, mert csak csereként nevezték a játékokra, csak a harmadik meccs után került be a csapatba. „Ezt is meg kellett tapasztalnom. Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy ezt csak most, 39-40 évesen kellett megtapasztalnom. Ez is sokat tesz hozzá a pályafutásomhoz, de elég furcsa volt.”

A franciák elleni meccs végére szerinte elfogyott a csapat, a franciáknak pedig a rutinjuk segített átlendülni a nehéz perceken. „Ahhoz, hogy a francia válogatott kiessen Franciaországban, valami csodának kellett volna történnie”– fűzte hozzá.

A tornáról azt mondta, Egyiptomot le lehetett volna győzni, a norvégok ellen pedig óriási lehetőségük volt a győzelemre. Úgy látja, a fiatal játékosoknak – az ilyen helyzetek kezelésében is – sok tapasztalatot kell még szerezniük, de sokat tanulhatnak a most átélt helyzetekből.

Bánhidi Bence szerint kulcsmomentuma volt a meccsnek, amikor két gólos előnynél emberfórban támadtak, de nem sikerült gólt lőniük. „Ha belőjük, akkor lehet, hogy ez a mérkőzés más lett volna. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megragadni a lehetőséget, mert lehet, hogy meg tudtuk volna őket roppantani.”

Ő is azt emelte ki, hogy támadásban nagyon sok hibával játszott a csapat, miközben a franciák nagyon jól védekeztek.

Arról is beszélt, hogy a lelkiismerete tiszta, mert mindent megtettek a továbbjutásért. Az Egyiptom elleni meccs miatt van hiányérzete:
„ha nincs az az első 15 perc, akkor lehet, hogy az olimpia most folytatódna”.