A Juventus világbajnok legendája egy olasz gyerekfoci-tábor nagyköveteként érkezett Budapestre, ahol a magyar válogatottról, egykori csapatáról és az örökségéről is beszélt.
Az egyetlen olasz, aki őszintén mosolyog a legutóbbi Nemzetek Ligája-meccsek után, az Marco Rossi, a magyar csapat szövetségi kapitánya – mondta a wolverhamptoni angolverés és hazája 5-2-es, a németektől elszenvedett veresége másnapján Alessandro Del Piero Budapesten. Az olasz labdarúgás ikonja, a Juventus és olasz válogatott legendája azért érkezett a fővárosba, mert idén ő a CIB Italia Focitábor nagykövete.
CIB Italia Focitábor |
A CIB Bank és anyabankja, az Intesa Sanpaolo Csoport a Generali a Biztonságért Alapítvány partneri támogatásával két év szünet után most élesztette fel a programot, amelynek keretében június 20. és 24. között nagyjából 120, tíz és tizennégy év közötti fiatal focista ismerkedhet meg az olasz topfutball edzésmódszereivel, ingyenesen. Az idei táborban olyan települések iskoláinak tanulói vesznek majd részt, amelyekben korlátozottak a lehetőségek a sportolásra. A három legügyesebb gyerek meghívást kap egy olaszországi focitáborba, ahol a többi külföldi nyertessel edzhet tovább. A gyerekek kiválasztásában a Magyar Diáksport-szövetség segített; a tehetséggondozás mellett az esélyegyenlőséget és a szociális szempontokat előtérbe helyezve. |
Hogy mekkora sztár még mindig Del Piero, aki manapság már az ideje nagy részét Los Angelesben tölti – ahol jól menő éttermet és fociakadémiát működtet –, jól bizonyítja, hogy még a sajtótájékoztató helyszínére sem volt könnyű bejutnia: az újságírók, fotósok és vendégek körülvették, mindenféle relikviákat dugtak az orra alá autogramot kérve, közös képek tucatjaihoz mosolygott illedelmesen.
A Juventusszal hat bajnoki címet, Olasz Kupát és Bajnokok Ligáját, a nemzeti csapattal pedig 2006-ban világbajnokságot nyert egykori labdarúgó elmondta, büszke arra, hogy a program arca lehet, mert hisz mindazokban az értékekben, amelyeket a sport képvisel. Aztán a magyar futballválogatottat méltatta:
Őszintén bánom, hogy nem a magyar meccset néztem, hanem az olaszt. Az eredmény ismeretében nyilván sokkal kellemesebb volt”
– fordította szavait a tolmács.
A Sky Sports, illetve az ESPN szakértőjeként is dolgozó egykori labdarúgó arról is beszélt, hogy látja, a magyar válogatottnál hosszú távú építkezés zajlik, komoly vízióval, amelyből már ízelítőt nyújtottak a tavalyi Eb-n, amelynek az egyik „főszereplője” volt a csapat. „Nagy gratuláció jár nekik az útért, amelyet bejárnak és a teljesítményért, amelyet elértek. És Marco Rossinak, a honfitársamnak is. A jó szereplésük miatt most bajba kerültünk mi, olaszok, fel kell kötnünk a gatyánkat, ha a visszavágót jól le akarjuk hozni.”
Azt is szóba hozta, hogy feltűnt neki a rengeteg változás, amit legutóbbi, hosszú évekkel ezelőtti budapesti látogatása óta tapasztalt. „Korábban is nagyszerű város volt, de azt tapasztaltam, hogy elsősorban a sport terén óriási lépéseket tett. Nemcsak a Puskás Arénáról beszélek, hanem egyéb sportlétesítményekről, stadionokról is, amelyek gombamód nőnek ki a földből, és bizonyítják, hogy milyen a kötődése ennek az országnak, nemzetnek a sporthoz.”
Nem kellett hozzá sok idő, hogy Del Pierót egykori csapatáról, a Juventusról kezdjék faggatni az újságírók. A korábbi klasszis 19 évet húzott le a torinói klubnál, amelyben 705 tétmeccsen 290 gólt szerzett. 2012-ben igazolt el az ausztrál Sydney FC-hez, mivel már nem tartottak igényt a szolgálataira. Pedig ő úgy érezte, hogy lenne még néhány jó éve. Sok szurkoló furcsállta is, hogy búcsúmeccset sem szerveztek neki, az utolsó hazaiján köszönt el a stadiontól, ahová tíz év után először idén áprilisban tért vissza. A hvg.hu-nak arra a kérdésére, hogy ez az elvarratlan szálak eldolgozásának jele volt-e, esetleg azt is bele lehet-e látni, hogy valamilyen szerepet kap a klubnál, azt válaszolta: csak a véletlennek köszönhető, hogy megjelent a lelátón. „A Los Angeles-i utánpótlás-akadémiámmal jártam Torinóban, így került sor tíz év után arra, hogy visszamentem a stadionba. Folyamatos és nagyon jó kapcsolatom van a klubbal, a szurkolókkal.
Most két külön világban élünk, egészen máshová sodort bennünket az élet, és nem rotyog semmi a fazékban, nem tervezünk semmiféle titkos megállapodást. A visszatérés pillanata nagyon szép volt és érzelmekkel teli. Jó volt átélni azt a fogadtatást, amelyben a szurkolók részesítettek.”
Hogy a jövőjét a Juventusnál képzeli el vagy sem, nem árulta el tehát, arról viszont beszélt, hogy az edzői képesítés megszerzésén dolgozik.
A klubhűségről is kérdezték. Erről rajta kívül nem sokan tudnának többet mondani, hiszen ő volt az, aki 2006-ban a Calciopoli miatt a másodosztályba száműzött Juventusnál maradt, pedig friss vb-győztesként számos ajánlatot kapott. Akkor úgy fogalmazott: „Egy igazi lovag sosem hagyja el a szíve hölgyét”. (A Juventus egyik ismert beceneve a La Vecchia Signora, azaz az öreg hölgy – a szerk.) „Tény, hogy manapság már nem könnyű olyan játékost találni, aki, mint én, tulajdonképpen az egész karrierjét egy klubnál tölti, tizenöt-húsz évet húz le ugyanott. Azt mégse mondanám, hogy eltűnt volna a klubhűség, eltűnt volna a lojalitás a játékosokból. A labdarúgás is megváltozott, nem olyan mint tíz vagy harminc évvel ezelőtt. Sok szempont átalakult, mások a gazdasági kihívások, más a szabályrendszer. Az a fontos, hogy ha egy játékos elköteleződik egy csapathoz, tegyen meg mindent a sikerért. Ez a hűség igazi megnyilvánulása.
Az olyan hosszú szerelmi történetek, mint az enyém a Juvéval, ritka és egyedülálló”
– magyarázta.
A 2006-os évet egyenesen abnormálisnak nevezte, majd úgy folytatta: „A döntést, hogy maradok, nagyon gyorsan, nyugodtan és teljesen függetlenül hoztam meg. Úgy éreztem, hogy így helyes. Sok oka volt, köztük az, hogy én voltam akkor a csapatkapitány. A mai napig nem bánom.”
Az olasz sajtó az aranygóllal a franciák ellen elbukott 2000-es Eb-döntő után kifejezetten kegyetlenül bánt Del Pieróval, aki hat évvel később a vb-n az elődöntőben és a finálé tizenegyespárbajában is betalált. Elégtétel volt ez? – kérdezték tőle. „Volt egy rendezetlen ügyünk Franciaországgal, amit szerettünk volna lezárni. Nehéz megfogalmazni, hogy milyen érzés világbajnokságot nyerni. Mintha minden addigi sikerélményt a négyzetre vagy akár köbre emelnél. Euforikus, szinte önkívületi állapot, a teljesség érzése: azzal, hogy elhódítottad a legfontosabb címet, kerek egésszé válik minden, amiért addig dolgoztál.”
Azt is megkérdezték tőle, mit szeretne, hogyan emlékezzenek rá vagy mit mondjanak a gyerekeiknek róla azok, akik még láthatták játszani. Válaszában a fiatal labdarúgóknak is üzent. „Komoly karrier van mögöttem, de nem vagyok az a fajta ember, aki a mellét döngetve büszkélkedik, hogy mekkora focista volt. Ez benne van az évkönyvekben, utána lehet nézni. Ha valaha szóba kerülök, azt szeretném, hogy elmondják: ha tehetséges vagy, próbáld meg megragadni és mindennap fejleszteni ezt az adottságot. Nemcsak a fizikai, hanem a mentális képességekről is beszélek, amelyek egyre fontosabbá válnak a gyerekek szempontjából. Nem kell mindenkinek bajnoknak lennie, az a cél, hogy a gyerekekből egészséges, kiegyensúlyozott felnőttek váljanak. A mai fiatalok nagyon sok különböző hatásnak vannak kitéve, felgyorsult világban élnek, sok információ éri őket a közösségi médiában. Valamiféle burkot kell, hogy kialakítson körülöttük a sport, ami a helyes irányba tereli őket.”
Ezekre a szavakra kerestek rá a legtöbben Pornhubon 2024-ben
Változás történt az élen.