„Nagyon sok rossz dolgot kaptam ebben az évben. Három hónapja még úgy volt, hogy nem csak az olimpiának, mindennek vége számomra. De annyira bíztam és minden negatívban csak a pozitívumot láttam... lelkileg ez nagyon kellett. Tényleg bízhatok magamban, erős vagyok” – mondta Kovács Sarolta öttusázó azután, hogy bronzérmet nyert péntek este a tokiói olimpián. A székesfehérvári sportoló térdét áprilisban operálták meg egy sérülés miatt. Rutinbeavatkozásról volt szó, ő pedig két hét rehabilitáció után újra edzésbe állt, de érezte, hogy valami nincs rendben a műtött lábával. Kiderült, hogy trombózis alakult ki benne. Akkortól bizonytalanná vált számára a tokiói indulás.

„Nagyon nehéz volt ez az év, és most először az úszás után szakadt ez ki belőlem: nagyon jót úsztam, és elbőgtem magam. Az úszóedzőm sírós hangon hívott fel azzal, hogy nagyon büszke rám, mert tudja, hogy mennyire nem tudtam edzeni, és mennyire kellett ez most a lelkemnek. Ő is mondta, hogy a szívem vitt egész nap. Csak magamra koncentráltam – azt sem tudom, hogy a többiek hogy értek be –, és próbáltam az edzéseket kamatoztatni” – magyarázta a díjkiosztó után.

Az úszás után Kovács a negyedik helyen állt, a bónuszvívásban pedig egy pontot szerzett, ebből a pozícióból várhatta a lovaglást. Amit saját bevallása szerint nehéz volt Gulyás Michelle szereplése után elkezdenie, akinek a lova – amely már egy csereló volt, az eredetileg neki sorsoltról ugyanis kétszer leesett japán lovasa – két verőhibát követett el és kétszer ellen is szegült. „Egyébként élveztem. Amikor mentem be a pályára, a ló tulaja utánam szólt, hogy a bal vállára figyeljek. Amikor mentem a kilences-tízes akadályra, tényleg el is húzott, de képben voltam, azt is megoldottuk.”

A kombinált szám előtt úgy érezte Kovács, hogy lebecsülik. „Láttam mindenkin, és ez adott nekem erőt. Na, mondom, most figyeljetek! Tudtam, hogy megcsinálom. Az kellett, hogy senkivel ne foglalkozzak, mint az edzésen.”

Elárulta azt is, hogy a futóedzője azzal indította útnak a versenyre: bízhat magában. „Ő látott, tudta, hogy miket edzettem. Az volt a cél, hogy legalább a helyemet meg tudjam tartani, mert nagyon jó futók vannak, ezért korábban mindig hátrébb csúsztam.”

Nagyon sokat segített neki – magyarázta –, hogy amíg a trombózis miatt otthon feküdt, mentálisan tudott készülni. Elképzelte a helyszínt, azt, hogy milyen lehet a verseny, ami a lövészetben hozzásegítette a sikerhez. Azt is mondta, hogy nagyon sokat beszélgetett Kállai Ákos szövetségi kapitánnyal, akinek szerinte jelentős szerepe van a bronzérem megszerszésében.

A jövőjéről szólva azt mondta Kovács, hogy szeretne katona maradni, ezzel ugyanis gyerekkori álma vált valóra. „Vonz ez és az edzőség is meg tanítónéni is lennék. De még fiatal vagyok, meglátjuk, mit hoz még az öttusa. Azt ugyan nem ígérem, hogy itt leszek három év múlva is, de biztosan kipróbálom még az új szisztémát.”