Szerda este annak ellenére szólt minden a fociról végül, hogy előzőleg látszólag minden ez ellen dolgozott. A mi Eb-szereplésünknek vége, jó pár fontos tanulságot le tudunk szögezni.
Még mindig nehéz felfogni, hogy a magyarok számára milyen drámaian ért véget az Európa-bajnokság, szóval tömören leírjuk: Németországgal úgy játszottunk 2-2-es döntetlent, hogy a világ egyik legjobb válogatottja a játék egyetlen elemében sem volt jobb nálunk, nekik kellett futniuk az eredmény után, és végül talán csak egy potyagólon múlt, hogy most nem a magyar válogatott készül Sevillába vagy Londonba. Ezzel a magyar érdekeltségünknek vége, és ezzel tulajdonképpen az Európa-bajnokság legjobb részének is, úgyhogy el is jött az ideje, hogy felsoroljuk a magyar válogatottal kapcsolatos tanulságokat.
1. Ennek a magyar válogatottnak nem csak jelene, hanem jövője is van
Míg a 2016-os csodacsapatunk húzóembereinek a nagy része bőven elmúlt 30 éves, a mostani keret jó alap: Szalai Attila még mindig csak 23 éves, és a jelenlegi állás szerint nagyon szép jövő elé néz, az egész Eb-n tanárian focizó Botka Endre és Nagy Ádám 26, az egész verseny egyik legnagyobb felfedezettjének tűnő Schäfer András pedig csak 22 éves, hogy Schön Szabolcs 20 évét már ne is említsük. És akkor még ott van ugye a sérülés miatt az egész Eb-ről lemaradt Szoboszlai Dominik. Furcsa kimondani, de ha csak nem történik valami váratlan, jó válogatottunk lesz a következő öt-hat évben.
2. Itt az ideje minden tiszteletet megadnunk Szalai Ádámnak
Talán egy játékos sem kapott az elmúlt években annyi kritikát, mint a Mainz csatára: felhozták, hogy lassú, hogy csatárként nem is lő elég gólt, és így tovább. Aztán most talán élete meccsét hozta a válogatottban, és ha ehhez hozzávesszük, hány nagyon fontos gólt rúgott az elmúlt években (a 2016-os Eb első magyar gólját nem lehet eleget emlegetni), és akkor nagyjából sejthető, hogy miért nem bukott még ki a Bundesligából sem. Már csak azért is itt az ideje ennek a tiszteletnek, mert jó eséllyel lassan vége a válogatott karrierjének: 33 éves, korlátlan ideig nem lehet bírni, hogy minden meccsen összetörnek az ellenfél védői. Reméljük, velünk marad még egy darabig, ugyanis a kiválása után nehezen lehetne pótolni: még csak hasonló felépítésű játékosunk sincs jelenleg tartalékban.
3. Marco Rossi tényleg kapós lehet
Bernd Storck olyan őrületesen sokat nem tett hozzá a 2016-os kerethez, nem is lett belőle sztáredző, Marco Rossi viszont olyan masszív, ráadásul megbízható csapatot épített fel a magyar keretből, hogy egyáltalán nem lenne meglepetés, ha kapna a közeljövőben pár visszautasíthatatlan ajánlatot. Aggódni van miért, ugyanis ez a válogatott Rossi válogatottja: minden apró részletén látszik az olasz edző már Kispesten is megismert filozófiája, amit olyan tökéletesre tudott csiszolni, hogy hirtelen felvettük a versenyt Németországgal és Franciaországgal (és 80 percig Portugáliával). Szinte ijesztő, de ezt valószínűleg szinte kerettől függetlenül is el tudná játszani bárhol Rossi, úgyhogy reméljük, megkínálja a Magyar Labdarúgó Szövetség egy olyan ajánlattal, ami itt tartja őt a vele már fejben összenőtt Budapesten.
Rossi ezzel a két héttel megerősítette amúgy is erős státuszát itthon: a miniszterelnök és a külügyminiszter finom nyomásgyakorlását is vissza tudta utasítani Szoboszlai Dominik, illetve Dzsudzsák Balázs kihagyásával kapcsolatban. Teljesítménye bizonyítja, hogy nem politikusok kellenek a foci köré, hanem szakemberek.
4. Van esélyünk kijutni a világbajnokságra
Nem tűnik kilátástalannak a részvételünk a 2022-es katari vébén, már a tegnapi meccs nélkül sem: a csoportunkból Lengyelország épp most omlott össze nagyon látványosan, és egyáltalán nem kizárt, hogy a selejtezőkön is tart még a zuhanórepülésük. A válogatott a selejtezőkön már döntetlent játszott velük. Sok függ persze Angliától és Albániától is, de a legkevésbé sem esélytelen odaérni a csoport második, a pótselejtezőt jelentő helyére. Azt már tényleg csak a szerdai meccs mondatja az emberrel, hogy akár az elsőre is, de szeptember elején Anglia ellen ez majd úgyis kiderül.
5. Még mindig mindenkié a foci
A közösségi médiában teremtett véleménybuborékok sokszor el tudták vinni a fókuszt az Eb-ről: volt, aki az ország történetének legnagyobb náciveszélyét látta, volt, aki a nemzet sikere ellen drukkoló kígyóvállú liberálisokat, más Orbán izmozásán idegeskedett, valaki pedig a brüsszeli és német vezetés kultúrterrorján. Ebből akár arra is lehetett volna következtetni, hogy a futball is megadta magát a kormánynak, de a legvégén mégis felülkerekedett: amikor Schäfer András másodszorra megszerezte a vezetést Magyarországnak a németek ellen, pár percre megint nem volt jobb- és baloldal, csak és kizárólag gól volt. Sajnálatosan kevés ilyen élmény van, pedig pontosan az ilyen dolgok kellenek ahhoz, hogy kicsit kevésbé gyűlöljük ellenzékiként a fideszes szomszédunkat, vagy fideszes szomszédként ne akarjuk elhallgattatni az alattunk állandóan a Klubrádiót bömböltető komcsikat.
6. Ez van, ha a napi politika is bekerül a fociba
Az a világ legtermészetesebb dolga, ha egy focimeccsen néha világnézetek csatáznak, és hát az sem véletlen, ha egy Magyarország–Románia vagy egy Németország–Hollandia-meccset nagyobbra nyitott szemekkel figyelünk, mint egy sima mérkőzést. De olyat csak nagyon ritkán látni, hogy politikusok a szurkolók és a játékosok teljes kihagyásával tegyenek magukévá úgy egy meccset, mint ahogy az megtörtént a német-magyarral. Gondolhatunk bármit a világról, a nyugatról, a keletről, a jobbról, a balról, a szerda esti meccs egyszerűen nem érdemelte meg a politikai haszonszerzésre épülő üzengetést, amit a magyar és a nyugati politikusok felépítettek rá.
Valószínűleg senki nem gondolta komolyan, hogy a Münchenbe látogató szurkolók radikális rétege attól fogja magát meggondolni a homoszexualitás ügyében, ha mindenhol szivárványos zászlókat lát, miközben nyilvánvalóan a magyar kormány sem építhetett arra, hogy jó visszhangja lesz annak, ha hergeli az erre fogékony tömegeket. Egyszerű zászló- és kivilágításharccá tettek egy olyan eseményt, amire az egész világ figyel. Mindeközben érdemes elolvasni azoknak a véleményét is, akiket közvetlenül érint a homofóbtörvény, és az ezt övező balhé: "Ebben a vitában nem érvek ütköztek, hanem versengés indult, mintha ebben a kérdésben lehetne nyertes" – írta Facebookon a Szivárványcsaládokért Egyesület.
7. A szurkolók
Még mindig nem vagyunk hozzászokva, hogy a magyar válogatott szerepel Eb-ken, ha a következőre is kijutunk, akkor is szinte újdonság lesz. Ezért fontos kiemelni: bár szeretjük azt hinni, hogy szégyenkeznünk kell valami magyaros miatt Európában, valójában nem kell. Az igaz, hogy a lelátók népe nem Münchenben mutatta meg a legjobb arcát, vállalhatatlan buzizás és gyalázkodó rigmusok hangzottak el. De ne gondoljuk, hogy ez valami hungarikum lenne, Angliában szinte nemzeti sport szégyenkezni a balhézó szurkolóik miatt, és bár jó lenne azt gondolni, hogy Németországban minden a tökéletes toleranciáról szól, azért ott sem olyan nehéz belefutni a mieinknél látványosabban szélsőjobbos futballszurkolókba. De emiatt szégyenkezzenek ők.
A személyes tapasztalatok mindig többet érnek ebben a kérdésben, mint egy újságcikk: általában véve Walesben és például Franciaországban is nagyon kedvelték a magyar szurkolókat a helyiek, úgy leírva őket, mint egy jókedvű társaságot, akik szeretnek bulizni. Nyilván ők is találkoztak kínos elemekkel, de ha ők képesek voltak nem abból a pár kellemetlen élményből következtetést vonni a magyar lelátók minden jelenlévőjére, akkor talán nekünk is sikerülhet.
Ezekre a szavakra kerestek rá a legtöbben Pornhubon 2024-ben
Változás történt az élen.
