Bognár György szombati akciója újra ráirányította a figyelmet egy alapvető problémára a magyar foci körül: az egyszerre szalonképesen, árnyaltan és hozzáértően megnyilvánuló szakértőkben talán még a játékosminőségnél is rosszabbul állunk. A kettő valahol összefügg, és évről évre látványosabb, ennek volt most különösen ékes példája, hogy a Dánia–Finnország-meccsen az egykori ötvenszeres magyar válogatott játékos, a jelenleg a Paksot edző Bognár György magáról megfeledkezve, az empátia legkisebb jelét sem mutatva puffogott amiatt, amiért Christian Eriksen újraélesztését követően nem indították újra a játékot rövid úton.

Hogy az elmúlt évtizedekben nemcsak a magyar futball, de a magyar fociszakértők is mélyen alulteljesítettek, azt nem nehéz észrevenni. Ahogy a legtöbb országban, úgy nálunk is az egykori sikeres labdarúgókból és edzőkből válnak tévés szakértők, ők azok, akik egyrészt személyes tapasztalatokat osztanak meg, másrészt kihasználják edzői ismereteiket. Érdemes megnézni egy angol közvetítést: ez arrafelé azt jelenti, hogy egy meccs a laikusok számára is egész más kontextust kap a szakértői meglátásoktól.

Magyarországon a labdarúgás viszont több évtizedekre leszálló ágba került, és nem az 1986-os világbajnoki égéssel kezdődtek el a gondok, hanem valamikor akkortájt, amikor az egymást váltó diktatúrák miatt származási és világnézeti alapon is elüldöztek innen több generációnyi futballistát. A szocializmusban a lendület még vitte egy darabig a magyarokat, amit kiegészített a budapesti klubokat segítő, államilag központosított játékoselosztás, de a nyolcvanas-kilencvenes években focizó Bognár György például már minden tekintetben nagyon messze volt attól, mint amit a pályán és a pályán kívül is rendkívül okos Puskás Ferenc és társai mutattak. Úgy tűnik, az 1980-as évek végén 61 meccs a SC Toulonban és 18 a Standard Liège-ben egyszerűen nem az a szintű nemzetközi tapasztalat, amire lehet építeni.

A magyar szinten még értékelhető játékosmúlt ellenére persze még lehetne valaki fantasztikus edző vagy szakértő, de a magyar közegnek sikerült a rendszerváltás után olyan provincializmusból, nagyképűségből, köldöknéző szemléletből szőtt hálót építenie a hazai edzőszakma köré, ami eleve lehetetlenné tette, hogy az is vigye valamire, aki nem szakad ki ebből.

Csank Jánostól kezdve Bognáron át Sallói Istvánig mindenkinek volt már legalább egy-egy nagy pillanata, amikor ahelyett, hogy tisztelettel beszéltek volna a náluk sokkal magasabbra jutott edzőkről, úgy minősítették őket, mint akik mögött nincs is valódi teljesítmény.

Csank korábban a Manchester Uniteddel minden létező trófeát többször is megnyerő Alex Fergusonról mondta el egy interjúban, hogy Zalaegerszegen semmire sem menne, de a skót edzőről az egész edzőszakma egységesen is elmondta a véleményét: amikor 2007-ben Budapesten tartott előadást, a nézők közül konkrétan nem kapott szakmai kérdést a történelem egyik legjobb edzője. A legendák szerint egyikük ki is mondta utána, hogy úgy érzi, “semmi újat nem tudna neki mondani Ferguson.”

De ott van a már említett Sallói is, aki kifejtette a többek által (többek: pl. Pep Guardiola) a világ legjobb edzői között számontartott Marco Bielsáról a DigiTV-n, hogy egy kamuedzőről van szó, aki valószínűleg nem is olvas szakirodalmat, hiszen az angolul van.

Játékosként Izrael volt Sallói legnagyobb dobása az 1990-es évek közepén, edzőként nem dolgozott, de jelenleg ő a Zalaegerszeg sportigazgatója.

A magyar fociközeg nagyjából a Mezey György által irányított edzőképzés beindulása óta külön univerzum, ahol elbukni gyakorlatilag lehetetlen. Érdekes, hogy a legközelebb ehhez az amúgy edzőként még a jobbak közé tartozó Bognár György állt, de az ő karrierjét is más lassította le: 2003-ban épp a Sopronnál dolgozott klubigazgatóként, amikor hirtelen eltűnt a klubkasszából tízmillió forint. Akkoriban már Sopronban szájról szájra járt, hogy ez a pénz egyből a kaszinóba ment, ugyanis Bognár túlzottan szeretett játszani. Ez utóbbit nem is tagadta különösen, amit csak alátámasztott, hogy a helyi kaszinó tulajdonosa összesen 78 alkalomról számolt be, amikor Bognár vendégük volt.

Bognár nem tagadta, hogy a pénzt elvette, de azzal védekezett: ezt prémiumelőlegnek tekintette. Elmondása szerint a klub tőkeerős befektetőt keresett, és bár ez nem a klubigazgató hatáskörébe tartozott, Bognár megbeszélte a felügyelőbizottsággal, hogy ha ő hoz befektetőt, neki is jár 15 millió forint jutalék, mint bárki másnak. Az elsőfokú ítélet során a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2005 júniusában bűnösnek találta Bognárt folytatólagosan elkövetett sikkasztásban, egyrendbeli csalásban és egyrendbeli okirat-hamisításban, két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, de 2006. január 25-én a másodfokú ítélet a büntetését jogerősen öt évre felfüggesztette azzal az indoklással, hogy kifizette az okozott kárt.

Bognár szépen indult edzői karrierje megszenvedte a történetet: négy évig nem volt munkája, de 2008-ban is az FC Felcsúthoz tudott menni (ebből lett később a Puskás Akadémia), és egészen a 2020-as évig nem jutott elsőosztályú padhoz, amikor is a Paksot vette át, és játszat velük azóta magyar szinten különösen szimpatikus focit.

A szakértői karrierjén ez nem tudott rontani, rontott helyette más: ő volt az, aki Dárdai Pál 2015-ös kinevezésekor azt hangoztatta, szembeköpték a magyar edzőket azzal, hogy az akkoriban csak a Hertha ificsapatánál edzősködő korábbi játékoslegendát nevezték ki. A történet ismert: nagyban Dárdai érdeme lett, hogy kijutott a magyar válogatott a 2016-os Eb-re, azóta pedig Berlinben az első csapatnál másodszorra tették meg vezetőedzővé.

A történetből tökéletesen lejön a magyar szakemberek összezárása is: a külföldön szocializálódott Dárdai tulajdonképpen “elvette” a helyet a már korábban is teljesen érthetetlen okból (Orbán Viktor támogatásával) oda került Pintér Attilától. Pintér a hazai brancs tagja, tehát azt a hazai szakértői szakma nem hozta fel problémaként, hogy az NB I-en kívül valószínűleg alig-alig tájékozott a foci világában.

A koronát az tette fel, amikor öt éve maga Dárdai is bekerült a köztévé szakértői csapatába: az edző érdekes módon tudott a Berlinből hozott tudással olyan dolgokat hozzátenni a mérkőzésekhez, amiket magától nem feltétlenül venne észre az ember. Emögött valószínűleg az van, hogy Dárdai tényleg ért a focihoz, és nem csak ahhoz a verziójához, amit itt játszanak. Helyette idén Petry Zsolt van, ő épp Dárdai kapusedzője volt, ameddig ki nem rúgták Berlinből idegengyűlölő megnyilvánulás miatt.

A hazai tévés szakértők gyakran látott ámokfutásainál valójában sokkal nyomasztóbb az állandó semmitmondás, amit hoznak: Zombori Sándorról már évekkel ezelőtt visszatérő mém született, annyira magától értetődő dolgokat vett észre a Sport TV-s szereplései során, azóta pedig a Korsós György próbál annyira korrekt lenni minden meccsek alatt érintett féllel szemben, hogy véletlenül se tűnjön érdekesnek.

Ezeket az embereket próbálja ellensúlyozni néha az “újhullám”. Hegedűs Henrik például jól láthatóan olvasott már cikkeket idegen nyelven is, egy fociblogból nőtte ki magát, és hasonló utat jár épp végig a vállalkozásalapú foci legnagyobb barátja, Kele János, de ő például el is követett egy hibát: a NER-hez tartozó SpílerTV szakértőjeként a Facebookon merte kritizálni Mészáros Lőrinc sportmárkáját. Ez elég is volt hozzá, hogy kirúgják, ahogy kirúgták ugyaninnen az egyik legfelkészültebbnek számító Hrutka Jánost is, épp azután, hogy beszélt volna a futballban jelen lévő homofóbiáról. Őket összeköti, hogy nem a “hagyományos” közeg részei, ami látva a magyar közeget és a kitermelt minőséget, talán a lehető legnagyobb dicséret.

Ebben a közegben ugyanis évtizedeken keresztül belefért erkölcsileg egy-egy meccs eladása, némi sikkasztás, a klubtulajdonosok változatos formában történő átverése, úgyhogy az miért ne férne bele, ha felkészületlenül ülünk be a stúdióba sok pénzért?

Érdemes ezzel kapcsolatban kiemelni, hogy Magyarországon mi kell ahhoz, hogy valakit elásson a kormány kontrollja alatt álló média: Hrutka Jánost egy kormányközeli tulajdonosú kábelcsatorna nem bírta elviselni azok után, hogy kiállt a szivárványcsaládok mellett kiálló Gulácsi Péter mellett. Hogy Bognár felbukkan-e még a közmédiában a szombati szövegeit kísérő közfelháborodás után, azt nem tudjuk, azt azonban igen, hogy a köztévé viszont napok óta hallgat az esetéről. A televízióban vasárnap felolvasták Bognár bocsánatkérését, de az MTVA, amelynek műsorperceit hosszan lefoglalta a hőbörgő stúdióvendég, anélkül, hogy bárki leállította volna, már szombat óta semmilyen kommentárt nem fűzött az eseményhez. A hiba elismerése gyengeség – sulykolja a rendszer, amelyben élünk, és úgy tűnik, a köztévé is elsajátította ezt az alapvetést.