Puhl Sándor bíróként vált legendává, de a magyarok számára többet is adott: egy Kelet-Magyarországról érkezett vagány embert, aki nem ijedt meg Roberto Baggiótól sem.
65 éves korában meghalt Puhl Sándor egykori játékvezető, Magyarország történetének legismertebb focibírója. Az 1955. július 14-én Miskolcon született Puhl játékvezetői sikereivel nemcsak bíró tudott lenni, hanem a magyar futball legnehezebb éveinek egyetlen nemzetközileg is sikeres arcává is vált, aki sokáig tulajdonképpen egyetlen magyarként képviselte az országot a fontos nemzetközi tornákon.
Puhl már 15 évesen letette a játékvezetői vizsgát Mezőkövesden, nyolc évvel később, 1978-ban NB III-as bíróvá minősítették, 1982-ben a másodosztályban vezetett már mérkőzéseket, az NB I. bírói keretébe pedig 1984-ben került be, ahol először szeptember 16-án és Vasas–Csepel mérkőzésen fújt a Fáy utcában.
Sokáig nem volt teljesen egyértelmű, hogy mekkora legenda lesz belőle: az első pár évében saját bevallása szerint is gödörbe került, amiből egy másik ismert játékvezető, Jaczina Róbert segítette ki mentorként.
"Mérkőzés előtt és után bárkivel szívesen haverkodom, de a pályán soha" - Puhl Sándor emlékére
A HVG 1995-ben készített portréinterjút a 65 éves korában elhunyt világhírű játékvezetővel, Puhl Sándorral. Páratlanul sikeres pályafutása alatt az 1994-es vb-döntőn és az 1997-es BL-döntőn is ő dirigált. Beszélt közönségnyugtató trükkről és a vb-döntő labdájának megszerzéséről is.
A gödör nem tartott sokáig: az 1990/1991-es bajnoki idényben 16 mérkőzést, egy évvel később ugyanennyit, 1993/1994-ben 19-et, 1994/1995-ben 22 mérkőzésnek lehetett a vezető bírója, amivel a legfoglalkoztatottabbak közé tartozott.
A Magyar Labdarúgó Szövetség 140 NB I-es meccs után döntött úgy, felterjeszti nemzetközi játékvezetőnek a FIFA-nál, a világszervezet 1988 óta számolt vele a bírói keretben. Az angolul és németül is tudó Puhl egyre komolyabb feladatokat kapott: 1989-ben az indiai Nehru-kupában vezetett meccset, nem sokkal később az izraeli Maccabi játékokon került be a keretbe, 1992-ben pedig a katari nemzeti bajnokságban is találkozhattak vele a nézők.
Világhírt az 1990-es évek hoztak neki: 1994 és 1997 között a Nemzetközi Labdarúgástörténeti és Statisztikai Szövetség (IFFHS) négyszer is a világ legjobb játékvezetőjének választotta.
Mint a világ legjobb játékvezetője mára már legendássá vált meccseket vezetett: például az 1993-as UEFA-kupa döntő első mérkőzését a Dortmund és a Juventus között, 1994-ben a Brazília–Olaszország világbajnoki döntőt Los Angelesben, vagy megint csak egy Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája-döntőt Münchenben 1997-ben.
Egyik legemlékezetesebb története az volt, amikor az 1994-es döntő után Olaszország egy kihagyott tizenegyes miatt tragikussá vált hősétől, Roberto Baggiótól kérte el a kulacsot. Később úgy emlékezett vissza, csak szomjas volt, és nem is nézte, hogy épp a karrierje legszomorúbb pillanatát megélt játékoshoz fordult.
Összesen 70 nemzetközi meccset vezetett, ebből harminc válogatott volt. A csúcséveinek egy 1997-es Manchester United-Feyenoord mérkőzés vetett véget, ahol egy hibás döntése volt: a hivatalos álláspont szerint nem kezelt elég keményen egy durva szabálytalanságot. Emiatt végül kimaradt az 1998-as franciaországi világbajnokság bírói keretéből.
Az aktív játékvezetői karrierjéből hátralévő két évben azért még vezetett fontos meccseket: utolsó nemzetközi találkozóját 2000 novemberében fújta, egy Olaszország–Anglia barátságos mérkőzés volt az, a magyar pályáktól pedig ugyanebben az évben júliusban búcsúzott, a Ferencváros–Haladást vezette.
Visszavonulása után sem maradt távol a focitól: a Heves Megyei Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának elnöke lett, 2000 és 2006 között az MLSZ megbízta a Játékvezető Bizottság és az önálló, érdekvédelmi szervezetként működő Játékvezető Testület elnöki tisztségével, ugyanebben az időszakban az MLSZ alelnöke is volt. 2006-ig MOB-tagként személyesen képviselte a labdarúgást az olimpiai mozgalomban, de a FIFA Játékvezető Bizottságának tagja volt, az UEFA nemzetközi játékvezetőinek ellenőre. 2011-ben az MLSZ Játékvezetői Bizottság egyik alelnöke lett.
Eger és Emőd díszpolgára Magyarország nemzetközi megismertetésében végzett kiemelkedő tevékenységéért 2000. augusztus 20-án Orbán Viktor miniszterelnök előterjesztésére, a Magyar Köztársaság elnöke, Mádl Ferenc, sportpályafutása elismeréseként a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztkeresztjét adományozta.
Népszerűségéhez nem csak a kiváló játékvezetői teljesítményére volt szükség, hanem azért is, ahogy a saját helyzetét kezelte: bár magyarként már 1994-ben is elképzelhetetlen magasság volt bármilyen formában részt venni egy világbajnoki döntőn, a játékvezető utána és később is mindig azt hangsúlyozta, hogy egy játékvezetőnek nem szabad túlgondolnia a szerepét, hanem “csak” a lehető legprofibban kell megoldani az épp előtte álló feladatot. Az élményeiről mindig képes volt fontoskodás nélkül mesélni, ez pedig sokak szemében szimpatikussá tette Puhlt.
Puhl Sándor ismert arc maradt visszavonulása után is, amit főleg annak köszönhet, hogy haláláig állandó szakértőként szerepelt a Sport TV-n, ahol a bírói döntések elemzése mellett megismerhették a nézők a szórakoztató oldalát is a mindig keménynek tűnő bírónak, akit a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekint.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
