Háfra Noémiék a fináléban 28-22-re győztek Norvégia csapata ellen debreceni Főnix Csarnokban.
A magyar juniorválogatott 2001 és 2003 után harmadszor játszott döntőt a korosztályos világbajnokságon, 17 és 15 évvel ezelőtt azonban kikapott Oroszországtól.
Golovin Vlagyimir szövetségi edző csapata százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg a debreceni tornát.
A két együttes korábban már játszott egymással a tornán: a csoportkör utolsó fordulójában a házigazdák 35-27-re győztek, és a fináléban is lendületesen, eredményesen kezdtek (4-1). A folytatásban a norvégok a pontos átlövéseiknek és a magyar hibáknak köszönhetően fordítottak (5-6).
Akadozott a hazaiak támadójátéka, több mint hat percig nem találtak be, hétméterest hibáztak és a kettős emberelőnnyel sem tudtak élni, ráadásul a túloldalon a hatékony védekezés mellett Henny Reistad remekül lőtt, Sofie Grönlund pedig bravúrosan védett. A magyarok az utolsó nyolc percben csak egy gólt dobtak, így a szünetben Norvégia vezetett két találattal.
A magyar játékosokon kiütközött a felkészülés és a két hete zajló világbajnokság fáradtsága, védekezésben továbbra sem találták a norvégok ellenszerét, nagy lelkesedéssel mégis sikerült fordítaniuk (16-15). Golovin Vlagyimir szövetségi edző csapata sérülés miatt elveszítette irányítóját, Lakatos Ritát, ennek ellenére Háfra Noémi kiváló lövéseivel és Suba Sára védéseivel három góllal ellépett (21-18).
A torna legeredményesebb magyar kézilabdázója, Klujber Katrin volt a vezéregyéniség a hajrában, együttese öt perccel a vége előtt már öttel vezetett, és a különbséget rendkívül fegyelmezett játékkal még növelni is tudta, így a telt házas Főnix Csarnok közönsége előtt világbajnoki címet ünnepelhetett.
A magyar együttesnek a korosztályváltás miatt a szombati volt az utolsó közös mérkőzése.
A torna álomcsapatába három magyar játékos került be: a legjobb balátlövő Háfra Noémi, a legjobb jobbszélső Faluvégi Dorottya, a legjobb beálló pedig Pásztor Noémi lett.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
