Bánhidi Bence az okos játék, Mikler Roland az önbizalom, Juhász Ádám pedig a tapasztalat hiányával magyarázta, hogy a magyar férfi kézilabda-válogatott szerdán pont nélkül búcsúzott a horvátországi Európa-bajnokságon.
A magyar válogatott szombaton az olimpiai bajnok Dániától 32-25-re, hétfőn az előző kontinenstornán ezüstérmes Spanyolországtól 27-25-re, szerdán pedig Csehországtól 33-27-re kapott ki, így az Európa-bajnokságok 1994 óta íródó története során először zárta pont nélkül a tornát.
"Az egész mérkőzésen baj volt az összpontosításunkkal, és úgy érzem, a fáradtság is megmutatkozott a második félidő közepén, hiszen belső poszton teljesen elfogytunk" – mondta az MTI-nek a csehek elleni meccs után Bánhidi Bence.
A Mol-Pick Szeged beállósa hozzátette, nagyot küzdöttek, de ez kevésnek bizonyult. "Sokkal többet kellene használnunk a fejünket, sokkal többet kellene okosabban játszanunk, ezt hiányolom a csapattól. Nagyon sajnálom, hogy így sikerült, ezt nem gondoltam volna" – tette hozzá. Megjegyezte azt is, talán az összeszokottság hiánya is közrejátszik a kudarcban, hiszen a tavaly januári világbajnokság óta a fél csapat kicserélődött.
"Az első két meccsen, illetve a mai találkozó nagyobb részében is úgy éreztem, remekül küzdünk, mindent megteszünk a gólokért, a pontokért, de sajnos ezt nem tudtuk győzelemre váltani. Magam sem tudom, mi történhetett a mai mérkőzésen" – mondta Bartók Donát, akinek ez volt az első felnőtt világversenye a válogatottban.
Schuch Timuzsin rávilágított, hogy a nemzeti csapatnak nagyon sok munkára van szüksége, mert minden játékelemben fejlődnie kell. "Nem szeretnék kifogásokat keresni, mert ami történt, csak a mi hibánk" – ismerte el a csapatkapitány.
A kapus Mikler Roland 37 lövésből tízet hárított szerdán. Szerinte nem működött valami jól a védelmük, és ő sem tudott segíteni a csapatnak. "Voltak fellángolásaink, de nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat. Nem voltunk eléggé feszesek, a csehek átlőttek minket, Ondrej Zdráhala pedig bárhonnan próbálkozott, szinte minden összejött neki, nem tudtuk megállítani" – értékelt a Telekom Veszprém kapusa, aki arra utalt, hogy a svájci St. Gallen irányítója 21 kísérletből 14 gólt dobott.
Mikler elárulta, a szünetben a kapitány azt mondta, a négygólos hátrány "nem a világ vége", és azt kérte, kezdjék lendületesen a második félidőt, akkor megtörhetik a csehek ellenállását. Ez csak részben sikerült, mert a magyaroknak volt egy 4-0-s sorozatuk, majd az 55. percben az egygólos különbségért támadhattak, de nem jártak sikerrel, ami végleg eldöntötte a meccset.
"Bár az első és a második fordulóban is jól játszottunk, illetve voltak jó időszakaink, nem tudtunk nyerni, ezért hiányzott a sikerélmény. Ha a spanyolok ellen akár egy pontot is szerzünk, átlendülünk a holtponton, és nőtt volna az önbizalmunk" – magyarázta Mikler. Hozzátette, a cseheknek ilyen problémájuk nem volt, hiszen hétfőn legyőzték az olimpiai bajnok dánokat.
A kapus kiemelte, két jó csapattal találkoztak a csoportkörben, és testközelből tapasztalhatták, milyen szintre kellene eljutniuk, emellett az is kiderült számukra, hogy felszabadultabban kell játszaniuk, mert a görcsösség is nagy problémát okozott.
Az ugyancsak rendkívül csalódottan nyilatkozó Bodó Richárd rámutatott, hogy sok ziccert kihagytak, ezért futniuk kellett az eredmény után. "Nagyon sajnálom a kiesést. Nagy pofont kaptunk, de föl kell állnunk és dolgozni tovább. Sokat kell fejlődnünk, remélem, innen már csak felfelé vezethet az utunk" – tette hozzá.
Ljubomir Vranjes szövetségi kapitány a mérkőzést követő sajtótájékoztatón kijelentette, nem elégedett azzal, ahogyan játszottak. "Nem tudtunk hatvan percen keresztül azonos szinten kézilabdázni. Voltak jó időszakaink, de kevesebb, mint az előző két mérkőzésen. A jó kezdésünk után a csehek átvették az irányítást, és bár a második felvonásban visszakapaszkodtunk, az önbizalommal teli csehek ellen jobb teljesítményre lett volna szükség" – közölte.
A svéd edző – aki továbbra is nyeretlen a magyar csapat kispadján – hangsúlyozta, hogy sok közös munkára van szükség az előrelépéshez.
Boksztragédiák: ha több életet tesz jobbá, mint ahányan belehalnak, akkor rendben van?
Az egyik legősibb, de legveszélyesebb sport az ökölvívás. Orvosszervezetek kampányoltak a betiltása mellett, az amatőrök egészségét fejvédővel próbálták megóvni, de úgy tűnik, az csak tetézte a bajt. Közelebb vihetnek a sorra ismétlődő tragédiák a sportág biztonságosabbá tételéhez?
