’98-ban a Bodeni-tónál néztem végig, ahogy a horvátok három-nullával küldték haza a németeket a franciaországi vb-ről. Két perc alatt tele lett tülkölő horvát autósokkal Konstanz: a bevándorlók  diadalittasan nyújtogatták a középső ujjukat a hazafelé induló német szurkolóknak. Ez volt az első alkalom, hogy egy vb-t Németországban láttam, és utána még háromszor utaztam ki, hogy olyan országban nézzek néhány meccset, ahol van az eseménynek tétje. Mivel rendszeresen egykori egyetemi városomba jártam vissza (Heidelberg), ahol a nemzetközi flair garantált volt, gyakorlatilag nem számított, kik játsszák a döntőt. Bármilyen felállásban megtelt volna honfitárs diákokkal a vb fesztiválhelyszíne, a Marstallhof.

De azért az igazi az volt, amikor 2002-ben a németek készülődhettek a döntőre (vesztettek a brazilok ellen), vagy amikor négy évvel később a bronzmeccset meg is nyerték az otthoni rendezésű vb-n (a portugálok ellen) – ugyanaz a zsigeri élmény, hihetetlen erős érzelmi hullámzás köszönt vissza úton-útfélen a magyar-osztrák után, amikor nem egyszerűen a futballnak, hanem „a saját futballunknak” köszönhetően összeérnek a lelkek.  Ilyenkor eszembe nem jut, hogy a másik mellettem vörös vagy fekete, elutasítja-e a vénaszkennert vagy már az oviban is a stadion volt a jele. Vagy, hogy a fiúk ezzel a győzelemmel bármit és bárkit is igazolnak vagy nem. No fucking politics.

Ha racionálisan nézem, egy dolognak azért örülük: ha az osztrákok lesimáztak volna minket, azonnal kikezdték volna Storckot és az egész német vonalat, nem beszélve arról, ha a többi meccs sem sikerül. Márpedig Storck leginkább még mindig azért van itt, hogy az utánpótlásunkat megreformálja, behozza azt a szellemi pluszt, és helyreállítsa azt a morális tartást, ami nélkül a sportban sincs eredmény. Németország nagyon ért ahhoz, hogy ha valaminek az állapotát felméri, és rossznak ítéli, azt megjavítsa. Ilyen volt a kalandja a Pisa-teszten megbukott közoktatással vagy épp a focival a 2000-es évek elején. Ma a Pisa-teszteken is jól szerepel, a Nationalelf pedig világbajnok lett.  Az a néhány meccs, amit a Dárdai-Storck korszakhoz kapcsolódik, megmutatta, hogy szakmai felkészültséggel és professzionalizmussal nálunk is meg lehet törni egy több évtizedes negatív trendet.

A németeknek csütörtökön nagyon nem ment a játék, vagy mondjuk inkább így: vegyünk példát a lengyelekről.

Ugyanis már csak egyet kell aludni Izlandig.

De inkább ne is aludjanak, hanem kövessék velem a mai meccseket, mert nagyon megéri: háromkor olasz-svéd, hatkor cseh-horvát, kilenckor spanyol-török meccs következik.

Az olaszok a lendületes támadófocival operáló belgákkal úgy bántak el, mint amikor darazsakat palacka zárnak. De mit kezdenek a jóval óvatosabb, szintén reagáló futballt játszó svédekkel? Tippem: egy nem túl szép iksz.

AFP / Kisbenedek Attila

A horvátok elég egyoldalú meccsen verték a törököket, de nehéz volt eldönteni, hogy előbbiek ennyire erősek, csak elszórakozzák sorra a helyzeteiket vagy a törökök ennyire gyengék. A csehek pár perc híján majdnem tökéletesen meccseltek a spanyolokkal (a 87. percbe döntött Piquet fejesgólja), így viszont a mai összecsapás sorsdöntő számukra - és nagyon más játékot kellene mutatniuk egy hasonlóan erős ellenfellél szemben. Tippem: ez nekik nem fog menni. A horvátok a kinyíló cseheket lenyomják.

A spanyol-török meccsen nem történik meglepetés, Tippem: Del Bosque csapata több góllal győz.