Kettőezer-kilenc októberében a Daily Mail online verziója lehozott egy cikket, mely szerint az akkor az első osztályban (ma a második ligában) szereplő Birmingham City 3 millió fontot adna a Tottenham Hotspur „kudarcáért”, vagyis az akkor 20 éves Gareth Bale-ért. Egy hete ugyanez az újság a Spurs bejelentését adta hírül: „Bale 103 millió fontba fog kerülni nektek!”. Négy év és száz millió font (kb. 114 millió euró) a különbség a két időpont között, úgyhogy jogos a kérdés: tényleg Gareth Bale az, aki megéri ezt a pénzt? És miért?

A "kudarc"

Első profi klubja a Southampton volt, ahol még balszélső védőként játszott. A 2006-2007-es szezonban, csupán 17 évesen már 40-szer pályára lépett és 5 gólt szerzett, ráadásul lőtt kettőt a felnőtt válogatottban is. A szezon végén a Tottenham 14,7 millió eurót fizetett ki a 18. évébe forduló szélsőért, ami körülbelül kétszerese volt annak az árnak, amennyire Bale-t akkor taksálták. Első szezonja a White Hart Lane-en nagyon is jól kezdődött: első négy meccsén, amelyen kezdő is volt, hárman gólt szerzett. Viszont ezt a szezont derékba törte egy sérülés, amit a Birmingham City ellen szerzett decemberben. Sorozatos műtétek után 2008 februárjára már kezdett derengeni, hogy Bale ki fogja hagyni a szezont. Szerencséjére még csak 18 éves volt, és bőven maradt ideje focizni. 2009-ben újabb négyéves szerződést írt alá 2013-ig, és megkapta a 3-as mezszámot. (Korábban a 37-es volt az övé.)  Az idény eleji rossz teljesítménye után Benoit Assou-Ekotto vette át a helyét, és meggyőző játéka miatt Bale újabb szezont töltött a pályán kívül. Ebben az évben íródott a korábban említett cikk, amely Bale-t a Spurs kudarcaként mutatta be.

Gareth Bale

AFP / Ian Kington

Ugyanazon év júniusában kisebb térdsérülést szenvedett, és az operáció, illetve a rehabilitáció miatt úgy tűnt, ki kell hagynia az első heteket a szezonból. Szeptember 26-án cserélték be a Burnley elleni, 5-0-ra megnyert meccsen. Ez azért érdekes, mert az előző 24 (!!!) meccsen, amikor pályára lépett, egyszer sem nyert a csapat, így most megtörte a sorozatot. Bale azonban így is maradt a kispadon, míg a helyén játszó Assou-Ekotto megsérült, Harry Redknapp, az akkori vezetőedző pedig új esélyt adott a walesinek. Innen pedig már nem volt megállás.

A Peterborough ellen 4-0-ra megnyert FA Kupa meccsen lett újra kezdő, és három gólpasszal bizonyította, hogy igenis helye van a Tottenham legjobbjai között. És jöttek a sikerek is. A városi rivális Fulham például kétszeresen szerencsét hozott neki:  januárban ellenük jött az első győzelem, amikor Bale kezdő volt, márciusban pedig, az FA Kupa 6. körös meccsének újrajátszásán (ebben a sorozatban ha döntetlen egy meccs, újrajátszás következik az első meccsen idegenben játszó csapat otthonában) a 3-1-es győzelemnél olyan jól játszott, hogy a forduló játékosának választották.

A kiugrás

2010 áprilisa volt addigi karrierjének legszebb hónapja, amikor a két legnagyobb londoni rivális, az Arsenal és az akkori bajnok Chelsea ellen is döntő gólt szerzett, és mindkét meccset 2-1-re nyerte meg a csapatának. Nem volt meglepetés ezek után, hogy ő lett a Premier League legjobb játékosa abban a hónapban. A Spurs BL-selejtezős helyen végzett a bajnokságban, Bale pedig ekkor kapta jutalomként az újabb 4 éves szerződést.

Augusztusban azután, a BL-selejtezők utolsó fordulójában 4-0-ra legyőzték a svájci Young Boyst hazai pályán, és mind a négy gólt a walesi készítette elő. Bár Assou-Ekotto, a konkurens védő felgyógyult, Bale-nek annyira stabil helye volt a kezdőben, hogy nem akarták helyettesíteni a kamerunival, így inkább előretolták eggyel, így lett belőle balszélső középpályás.

Jose Bosingwa és Gareth Bale küzdelme 2012 márciusában

AFP / Olly Greenwood

Szeptemberben megszerezte első BL gólját a Twente ellen, év végén pedig Walesben őt választották az év walesi játékosának. Élete két legjobb meccsét játszotta a BL-ben az Internazionale ellen: a csoportkörben Milánóban, a San Siroban mesterhármast rúgott, ám így is kikaptak 4-3. A novemberi hazai meccset a White Hart Lane-en 3-1-re nyerte a Tottenham az akkori BL-címvédő ellen, és mind a három londoni gólt a walesi középpályás készítette elő. A BL-ben végül a negyeddöntőig jutottak, a Real Madrid azonban ott megállította őket. Bár sok klub érdeklődött Bale iránt, ő márciusban 2015-ig hosszabbított. A válogatottban csupán egyet, de a Premier League-ben 7 gólt szerzett a szezonban, és egész szezonbeli teljesítményéért őt választotta a „Profi Futballisták Szövetsége” (PFA) az év játékosának.

A 2011-2012-es szezonban a Tottenham nem jutott be a Bajnokok Ligájába, az Európa Ligában pedig a csoportkörből nem sikerült tovább lépniük. Bale-nek maradtak tehát az angol kupák, illetve a bajnokság: 42 meccsen 12 gólt lőtt, de lett ismét hónap játékosa, duplázott is három alkalommal a Premier League-ben, három gólt pedig a válogatottban is rúgott. A szezon tehát látszólag messze nem volt annyira eredményes, mint az előző, de utólag akár azt is mondhatjuk, hogy ez volt az előkészítése annak az évnek, amelyben a világ egyik legjobbjává vált.

Háromból tizenegy

A tavalyi, 2012-2013-as szezonra 3-as mezszámát lecserélte a 11-esre, mondván: ő nem védő többet! Első gólját a Reading ellen szerezte szeptemberben, ám ennél fontosabb volt a másik találata e hónapban. Ő lőtte ugyanis a második gólt a Manchester United elleni 3-2-es győzelemnél az Old Traffordon, és segített megtörni a Spurs 1989 óta tartó nyeretlenségi szériáját a Vörös Ördögök otthonában. És a „különlegességek” sora folytatódott: decemberben meglőtte élete első Premier League-es mesterhármasát az Aston Villa ellen; a Coventry City ellen végre gólt rúgott az FA Kupában is, ráadásul e meccsen egyből kettőt; az Olympique Lyon ellen pedig egy 30 és egy 20 méteres szabadrúgásgóllal fordította meg a meccset az Európa Liga legjobb 32-je között. (Eredményességi mutatója akkor éppen úgy nézett ki: tíz meccs – tíz találat.)

Fantasztikus év eleji formája miatt őt választották február legjobbjának, áprilisban azonban a Basel elleni EL-meccsen bokasérülést szenvedett. Mindenki érdeklődve várta, hogy folytatódik a széria, ő meg bizonyított: visszatérésekor gólt szerzett és gólpasszt is adott a Manchester City elleni győztes meccsen. Nem meglepő, hogy április végén megint őt választotta a PFA az év játékosának, emellett a szakújságírók és a szurkolók által megszavazott, a legjobb játékosnak járó díjat is bezsebelte.

Idén 5 gólt szerzett a walesi válogatottban, eddig ez volt a legeredményesebb éve a nemzeti csapatban. A szezonban amúgy összesen 31-szer ünnepelhetett. (Itt megnézheti találatait.)

AFP / Ian Kington

Nem könnyű britnek lenni Madridban

Mindezek után a kérdés továbbra is az: vajon megéri a Real Madridnak kiadni érte ennyi pénzt? Hasonlítsuk össze teljesítményét Cristiano Ronaldóéval, aki egykor 94 milliót ért a királyi gárdának:

Ronaldo 196 Premier League meccsen lépett pályára, és 131 gól/gólpasszt áll a neve mellett (84 gól, 47 gólpassz.) Ha kiszámoljuk, a meccsei 66,84 százalékán jegyzett gólt vagy asszisztot. Összesen 17 326 percet töltött a pályán, és 132 percenként volt gólja/gólpassza.

Ezzel szemben Bale mutatója 146 meccsen 74 gól/gólpassz, ami csupán 50,68 százalékos arány. 13 033 perc játékidőből 176-onként jön ki egy gól vagy gólpassz. Persze nyilvánvalóan nehéz összehasonlítani egy száz százalékig támadó szellemű játékost egy védőből lett szélsővel, de a számok akkor is jeleznek valamit.

Mindez nem változtat azonban azon a tagadhatatlan tényen, hogy Bale világklasszis játékos. Ha a mostani üzlet miatt kérdőjel vetődik fel, az kizárólag az ára miatt van. Még akkor is, ha a Real Madridnak tényleg szüksége lehet rá. A 4-2-3-1-es felállás leggyengébb láncszeme ugyanis éppen a harmadik, az Özil és Ronaldo mellett játszó támadó középpályás. Bármennyire is jó játékos az argentin Angel Di Maria, valójában aligha a Real Madrid kezdőjében van a helye. Tavaly még két megoldás volt: a horvát Luka Modric vagy az egykori brazil aranylabdás, Kaká szerepeltetése a poszton, de mindkettő csak elvétve lépett pályára. Csakhogy a Real idén nyáron szerződtette Isco-t, Európa legjobb 21 év alatti játékosát, és ezzel sokan úgy érezhették, a kérdés meg van oldva.

És itt vetődik fel ismét a kérdés, van-e értelme ötödik embert hozni arra az egy helyre, ami a két stabil kezdő mellett kiadó?  Ráadásul miért ennyiért? Az átigazolási szakportálok Bale árát szintén jóval alacsonyabbra teszik. A Transfermarktnál például 44 millió fontra (mintegy 50 millió euróra) becsülik a piaci értékét. Ha tehát a Reál erre rátesz még tízet, akkor is pont fele annyit adna érte, mint amennyit a hírek szerint most utalni készül.

Más kérdés, hogy mi van, ha a Reálnál már tudják, hogy például Cristiano Ronaldo eligazolni készül (lásd keretes írásunkat). Akkor ugyanis Bale-nek a helye mindenképpen megvan. Egy tényező azonban még így is ott marad: a brit játékosoknak valahogy nehezen meg a spanyol bajnokságban. David Beckham még csak-csak elvolt a Realban: négy év alatt 155 meccset játszott és 20 gólt rúgott. Ám ott volt például Michael Owen, aki mindössze 45 meccset bírt ki a királyi gárdánál, majd lényegében kudarcot vallottan távozott onnan. És ő aranylabdásként került Madridba, bár nagyon fiatalon, és kevés tapasztalattal.

Bale-nek a szakírók szerint szintén érnie kell. „Egy szezon alatt senkiből sem lesz szupersztár” – mondják. Hogy lesz-e az, az most már minden bizonnyal Madridban dől el.