A nagynevű mesterek helyett a jó lovasok vitték az érmeket a díjugrató olimpiai körben.
A díjugratás, mint klasszikus olimpiai szám, jelenleg a lótenyésztés, a lóval való bánás igazi csúcsa. Atlétákról van szó, mármint a derék négylábúak esetén, akiknek azonban a balettet meg a ritmikus sportgimnasztikát is magas fokon kell művelniük, gyúrnak is, meg tüdőre-szívre is dolgoznak sokat (például jobb helyeken úsznak) ahhoz, hogy aztán a náluknál magasab gátakon még az embert is átcipeljék.
Mára ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a világkupasorozatok sorozatterhelése, amivel nagy pénzeket lehet keresni, és a tenyésztést, lótartást, csikónevelést finanszírozni, szponzorpénzt kaszírozni, nem kedvez a teljesítménynek. A nagy öregek és lovaik – John és Michael Whitaker Albionból, Lüdiger Beerbaum a német rónákról például – már a kvalifikációról is lemaradtak. Egész évben kiválóan teljesítő hátasaik állatorvosi generálozásra szorultak, majd kiderült, hogy vagy az ízület vagy a hat-hét mázsás tömeget tartó kisujjnyi ín nem bírja. Az Eurosport sztárjai – mint a családilag aranyra predesztinált athéni bajnok Rodrigo Pessoa, akinek édesapja Tokióban nyert aranyat 40 évvel korábban – sehol sem voltak. Mint sajnos a jelenlegi élmezőny egyetlen magyar kapcsolata, az USA díjugrató sportját létrehozó Némethy Bertalan tanítványa, az Újvilágból Európába repatriáló Meredith Michaels-Beerbaum, akit jenki lányként az említett Lüdiger kért nejül, de már előtte is kiváló lovas volt.
Egyszóval történt egy kis meglepetés. Csapatban taroltak a világkupafordulókban a középmezőnyt erősítő britek, aztán bejött a favorit németalföldi csapat másodiknak, hogy a nagyon sok pénzért jó lovakat vásárló, ugyanakkor a lovaglásban évezredes hagyományokat felélesztő szaudiak einstandolják a bronzot a többiek elől. Egyéniben sem a zsenialitás, hanem a kitartó svájci precizió ért az élre. Az eddig „csupán” megbízható csapatemberként ismert (természetesen szintén lovas dinasztiáhz tartozó, de korátsem menőnek számító) Steve Guerdat személyében. Még összevetést sem kellett lovagolni a francia tenyésztésű Nino des Buissonnets nyergében, mivel ebben a koedukált sportágban az olimpián az első naptól hozzák magukkal a pontokat az állat-ember párosok. A dobogó alsóbb fokain már sor került némi keményebb csatára. A hollandus Gerco Schroder hibátlan lovaglást mutatott be az összevetés (más sportágakban: szétlövés) során, ezzel előzte meg a nagyon jó lovas ír Cian O'Connort. Hogy ez a világ miképp is működik, arra mi sem jellemzőbb, minthogy a hollandus belga lóval, az ír pedig német oldenburgival ért az éremig. A lovak pedig nem hibáztak, a lovasaik voltak, akik nem adtak esélyt nekik. Pedig régi magyar nyelvű aranyszabály, hogy ha esélyt adsz lovadnak és átdobod a szíved az ugráson, a négylábú ugrik utána!
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.