A riválisok mellett az egyedülléttel is meg kell küzdenie a ma útnak induló egyetlen magyar női birkózó olimpikonnak, Sastin Mariannak. Interjú társával-trénerével, Wöller Ákossal.
hvg.hu: Tatára szerveztél egy rakás edzőpartnert tanítványodnak, a 63 kilóban induló Sastin Mariannak. Milyen lányokkal hoztad össze a feleségedet?
Wöller Ákos: A bolgár lány, aki ugyan nem jutott ki Londonban, de egyike a súlycsoport legjobbjainak. A spanyol olyan stabil, hogy szinte kimozdíthatatlan, az olasz rendkívül kellemetlen, nyúlkál, karmol, mindenből kifordul, a magyarok pedig nagyon jól ismerik Mariannt. És így legalább nem egyedül készül, azt ugyanis nagyon nehezen bírja. A világversenyeken a legnehezebb dolog nem is a ráhangolódás, a meccsek előtt úgyis én birkózom vele, átvesszük az aktuális ellenfél elleni technikákat, hogy ugye az idegpályák bejáratódjanak. De nagyon hiányzik neki, hogy nincs csapat. Furcsán hangzik, de a birkózók, bár egyedül állnak a szőnyegre, voltaképpen csapatemberek. Kell az akolmeleg, hogy húzhassák egymást, nem véletlen, hogy a csapatbajnokságok a legjobb hangulatú versenyek.
hvg.hu: Női szövetségi kapitányként, reálisan számolva, volt-e esélye másnak is kijutni az olimpiára a keretedből?
Wöller Ákos: Kis szerencsével igen, még akkor is, ha a női birkózás aztán végkép gyönge hátországgal rendelkezik idehaza, 48 kilóban az első éves juniorkorú lánynak, Dénes Mercédesznek még azért érnie kell, 55 kilóban Barka és Szabó Emese is odaérhetett volna, míg 72-ben Godó Kittinek majdnem sikerült. Hallás sérült tanítványom egyetlen nyert meccsre volt a kvótától. Sajnos nem tudtam ott lenni vele az utolsó versenyén. Mariannal japánban edzőtáboroztunk, ahol legfőbb riválisával a világbajnok Icso Kaorival is tudott küzdeni. (Sastin 2011. szeptemberében tőle kapott ki a világbajnokság döntőjében két menetben, a japáni megcsinálta rajta a klasszikus szabadfogású pörgetést, a lábszárak összefogásával végrehajtott orsót. A nők ugyanis szabadfogásban versenyeznek – a szerk.) Kitti így csak saját magára hagyatkozhatott.
hvg.hu: Máskülönben hogy dolgoztok?
Wöller Ákos: Előre kidolgozott sémákat használunk, bár nem mindig sikerül. Mozdulatról mozdulatra építünk fel egy-egy meccset, és megtervezzük azt is, hogy a váratlan szituációkra miképpen reagáljon. A bekiabálásaimat úgy sem hallja. Szünetben is csak szájról olvas, úgyhogy akkor sincs sok lehetőségem a korrigálásra.
hvg.hu: Ennek ellenére a Tatán megrendezett olimpiai próbán, ahol Mariann londoni idő szerint – váltott ellenfelekkel – lebirkózta az olimpiai programot, Kitti is bíráskodott, úgy tűnt nagy az összetartás a lányok között.
Wöller Ákos: A birkózó szolidaritás náluk is működik.. Kőkemény test testelleni küzdelem ez, amely összehozza még a riválisokat is. A bemelegítéskor vagy a szünetekben a lányoknál is megy a zrikálás, megfogják egymást, fogást imitálnak, játszanak, fegyverbaráti a viszonyuk, aki nem látott még ilyet, nem is érti mi a helyzet, izzadtságból, vérből, összefeszülésből gyúrt barátságok ezek. A sípszó után, a szőnyegen aztán nincs kegyelem.
hvg.hu: Akkor biztos verekedős csajok mennek le a terembe.
Wöller Ákos: Akad olyan is, de a legtöbb a családja miatt jön a szőnyegre. Édesapjuk vagy bátyjuk birkózott, ők meg bár lányoknak születtek, mégis vonzódnak ehhez a mozgásformához. Nyugat-Európában vagy az USA-ban iskolai tananyag is különben. Cselgáncsosok – mint Mariann – most már egyre kevesebben térnek át hozzánk, a zöm egyből a birkóval kezdi a sportkarrierjét.
hvg.hu: Egzisztenciálisan is megéri nekik?
Wöller Ákos: Nálunk nem igazán. A Gerevich-ösztöndíjból páran részesülnek,. Ezzel szemben az Urál másik oldalán 1500-25000 dollár havi fizetéseket osztanak a nőknek is. Az orosz bajnokságért például ugyanannyit kap egy nő, mint egy férfi. Nyugaton pedig az egyenruhás szervezetek biztosítják a tisztes sportállást.
hvg.hu: Női edzőkkel?
Wöller Ákos: Még férfiakkal, inkább. Akad ugyan egy-két asszony is a szőnyeg szélén. De azért ez egy férfias sportág. Nem finomkodunk.
hvg.hu: Te sem vigyázol a feleségedre?
Wöller Ákos: Ő választotta, élsportoló.
hvg.hu: Nincs is vita köztetek, hogy ezt a válldobást, azt a páros combot nem is így, hanem úgy?
Wöller Ákos: Bizalom van, tudja, hogy nem hülyeség, amit mondok. Így érünk oda, és így érhetünk tovább. Szóval nincs vita.
hvg.hu: Az ellenfelekre való felkészülésnél sem?
Wöller Ákos: Szerencsére mindenki meg van a netről. Végig is elemeztünk mindenkit az elejétől a végéig. Ahogy minket is, minden bizonnyal. Azt már most is tudom, hogy a kazah, de persze orosz Jelena Saligina, a már említett japán Kaori, vagy az amerikai Piroskova mind veszélyesek, és vagy még tízen. Az olimpián senki sem kutyaütő, még akkor sem, ha tudjuk, hogy az.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
