A magyar szövetség hivatalos elvárását (8. hely) teljesítette, a szurkolói elvárásokat talán túl is szárnyalta a magyar férfi kézilabda-válogatott a szerbiai Európa-bajnokságon. Igaz, csak egy meccset nyertek a mieink, de azt a címvédő franciák ellen. Tegnap este kevés hiányzott, hogy meglegyen a második siker és az 5. helyért mérkőzhessünk. A legkevésbé Császár Gáboron múlt az újabb bravúr, a tornát szinte végigjátszó irányító a horvátok ellen világklasszis teljesítményt nyújtott: 14 gólt lőtt. Aztán értékelt.
hvg.hu: Mi történt a tegnapi meccs végén? Érvényes volt a 25. gólunk?
Császár Gábor: Kiharcoltuk, hogy a meccs végén mi támadhassunk, és esetleg elvegyük mindkét pontot a horvátoktól. Pár másodperc volt csak hátra, amikor Mocsai Lajos szövetségi kapitány lerakta az időkérő táblát, hogy több időnk legyen felépíteni az utolsó támadásunkat. Aztán erre sajnos nem jutott idő, de most már azt is tudom, a 25. gólunk időn túl esett, tehát nem lett volna érvényes. Vagyis nem az időkérés miatt maradt a döntetlen.
hvg.hu: És azt a részét hogyan kezeled, hogy dobtál 14 gólt, a meccs legjobbja voltál, és mégsem sikerült győzni? Tudsz ilyenkor örülni?
Császár Gábor: Engem nagyon elkényeztetett a kis csapatom. Játékostársaim rengeteget segítettek abban, hogy ez így alakuljon, hogy ezúttal nekem legyen több lehetőségem a gólszerzésre. Nagyon örülök, hogy végig partiban voltunk a horvátokkal, főleg azután a mély gödör után, ahol az izlandiak és a szlovének elleni meccseken voltunk. Óriási erény, hogy innen is fel tudtunk állni és meg tudtuk mutatni magunknak is, hogy ez bennünk van.
hvg.hu: Tehát akkor nyertetek egy pontot?
Császár Gábor: Nagyon fontos volt a tegnapi meccs, mert ha ezt az egy pontot sem tudtuk volna behúzni, akkor helyezésben is sokkal hátrébb végeztünk volna. Ezt semmiképpen nem szerettük volna, sőt az ötödik helyért szerettünk volna még játszani, amire megvolt az esélyünk is - egy ponttal maradtunk le erről. Nagyon sajnálom, de azt gondolom, a jóisten akarta, hogy így alakuljon, mert az olimpiai selejtező alkalmával majd visszaadja ezt nekünk. Hatalmas élmény lenne az olimpiai résztvétel, hiszen újra képviselhetnénk az országunkat és esetleg ugyanannyi embert tudnánk megmozgatni a kvalifikációs torna alkalmával, mint amennyit a mostani Eb-n. Nagy büszkeséget jelent számunkra, hogy ennyien szorítanak értünk.
hvg.hu: Abban, hogy Izlandot és Szlovéniát nem tudtátok legyőzni, mennyire voltak benne a kőkemény csoportmeccsek?
Császár Gábor: Az Izland és a Szlovénia elleni meccsünktől mindenki azt várta, hogy behúzzuk őket, mert erősebb csapat vagyunk. Sajnos nem így történt, és ebben nyilvánvalóan benne volt mindhárom csoportmeccsünk: az olimpiai kvalifikáció miatt extra motivációval játszó oroszok elleni mérkőzés, aztán a spanyolokkal és a franciákkal vívott küzdelmeink – mindkettőnek a végső győzelem volt a célja. Szóval ellenük kellett pontot vagy pontokat szereznünk, hogy továbbjuthassunk a halálcsoportból. Ezt megtettük, extra eredményt hoztunk, amit nem sokan vártak tőlünk. Ebben sajnos mind testileg, mind lelkileg elfáradtunk vagy legalábbis nem tudtuk helyén kezelni a dolgot. Aztán itt, a végén, a horvátok ellen újra bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk rossz csapat.
Szeretnék gratulálni az én kis csapatomnak, a magyar válogatottnak, amelynek minden egyes tagja nagyon-nagyon küzdött és sajnálatos veszteségek (Iváncsik Tomi térd-, Zubai Szabolcs pedig hasi sérülést szenvedett) árán is olyan helyezést szereztünk az Eb-n, ami az elmúlt évek eredményeihez képest nagy előrelépés. És méltó hozzánk, abszolút pozitív eredmény. A szállodában gratuláltak nekünk a spanyolok, és a franciák is nagyon pozitívan beszéltek rólunk, megemelték a kalapjukat az előtt a teljesítmény előtt, amit nyújtottunk. Innen szeretnénk továbblépni. Ez az egy dolgunk van.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
