Az utóbbi hetekben két nagy visszatérőtől volt hangos a sajtó. Thierry Henry újra pályára lépett az Arsenalban, egyből győztes gólt szerzett, és a meccs után maga sem akarta elhinni a mesébe illő történetet. A súlyos középpályás-gondokkal küzdő Manchester Unitedbe újból beugró 37 éves Paul Scholesnak „csak” a második meccsén sikerült a hálóban találnia. Vasárnap újra szembenézhetnek, Arsenal – MU az Emiratesben. Négy nagy visszatérés története.
1. Thierry Henry 2012. január 9-én az Arsenal FC – Leeds United FA Kupa meccs egyetlen gólját szerezte, amivel továbblőtte a londoni csapatot a negyedik fordulóba. Ráadásul olyan Henrys-góllal, ahol kiderült, hihetetlen indulósebessége még 34 évesen is a régi: egy kézmozdulattal jelzett a labdásnak, aztán beindult, négy méteren hármat vert a védőjére, majd a kapus mellett a hosszúba csavart.
Ez tíz éve még egyáltalán nem lett volna hír, akkoriban megszokott dolog volt, ráadásul a francia csatár gólt szerzett valamennyi Leeds elleni meccsén, egész pontosan 11-szer. Sőt, rengeteg más csapat ellen is: az angol bajnokságban, nyolc szezon alatt összesen 174-szer talált az ellenfelek kapujába, ezzel pedig ő a Premier League valaha volt harmadik legjobb góllövője. Csak Alan Shearer (260 gól) és Andy Cole (187) előzi meg az öröklistán.
Azonban jelenleg már a tengerentúlon vezet le, mert 2007 nyarán elhagyta Arséne Wenger együttesét, és új kihívásokat keresve – egy 24 millió eurós üzlet keretében – a spanyol bajnokságba, az FC Barcelonába igazolt. A La Liga sem volt rossz, de itt azért már nem volt olyan sima minden, mint Londonban. Ezért aztán másfél éve New Yorkba költözött, de most, négy és fél év után váratlanul és kölcsönbe, de visszatért a bajnokságban csak küszködő Ágyúsokhoz.
Az egykori közönségkedvenc visszahívásának oka az volt, hogy a londoni csapatból jelenleg az elefántcsontparti Gervinho és a marokkói Marouane Chamakh is hiányzik, február közepéig mindketten az Afrikai Nemzetek Kupáján játszanak. Wengernek ezért egy gyorsan bevethető támadó kellett, és mivel az amerikai MLS-ben éppen szünet van, Henryben pedig vakon megbízik, két hónapra újra az Emirates Stadionba hívta.
Első meccsén, a Leeds United elleni FA Kupa-meccs 68. percében be is cserélte, a francia csatár tíz perccel később pedig megszerezte az említett gólt,amitől teljes extázisba esett, a stadion pedig felrobbant. A meccs után nyilatkozott az ESPN-nek, és azt mondta, még most sem hiszi el ezt az egész történetet. Attól fél, hogy kiderül, valami vicc, hiszen két hete még Mexikóban sütette a hasát a tengerparton.
2. Paul Scholes, a Manchester United középpályása 2011 nyarán úgy döntött, hogy hosszú és eredményes karrier után átengedi a helyet a fiataloknak, és abbahagyja a profi futballt. Bár amolyan „szürke eminenciásként” mindig kerülte a rivaldafényt, riválisai nagyon sokra tartották, és a legnagyobbak között emlegették.
Visszavonulása után Sir Alex Ferguson sokáig kereste a megfelelő utódot, de januárra rájött, hogy Paul Scholes-t csak egy ember tudja pótolni: Paul Scholes. Ebbe belejátszott persze, hogy a skót mesternek nem volt igazi belső középpályása, a brazil Anderson és az újonc Tom Cleverley hónapokra lesérült, Darren Fletcher krónikus bélbetegségére hivatkozva maga sem tudja meddig, visszavonult a focitól, Michael Carrick pedig évekig formán kívül játszott.
Márpedig ebből nem lesz címvédés, pedig a csapat nagyon jól kezdte a szezont, otthon legyőzték a Tottenham Hotspurt (3-0), a Chelsea FC-t (3-1) és kiütötték az Arsenal FC-t is (8-2) de nem sokkal ezután egy csapásra eltűnt a lendület. A United előbb katasztrofális, 6-1-es vereséget szenvedett a városi rivális Citytől az Old Traffordon, majd kiesett a Bajnokok Ligájából és szégyenszemre a Crystal Palace is kiverte a Ligakupából.
Így Scholes-nak még arra sem volt ideje, hogy komolyan elgondolkozzon a tényen: ő visszavonult, Ferguson máris szólt, hogy nem tudna-e mégis még egy kicsit segíteni a klubnak, melyet amúgy is 16 évig szolgált. És a vörös hajú középpályás persze azonnal igent mondott, hiszen olyan nehéznek bizonyult a váltás, hogy visszavonulása óta egy edzést sem hagyott ki. És második meccsén, a Bolton Wanderers ellen már be is talált Bogdán Ádám kapujába. Csöndesen ünnepelt, úgy, mint régen.
3. Paolo Rossi 1982-es éve több mint fantasztikusan sikerült. A Juventusszal bajnokságot nyert, Olaszországot pedig világbajnoki címre vezette úgy, hogy ő lett a torna legjobb játékosa és gólkirálya, majd megkapta az Aranylabdát is. A kollekció azért még nem volt teljes, de az elkövetkező években erről is gondoskodott: a francia Michel Platinivel a torinói csapatban 1984-ben megnyerte a KEK-et, majd egy év múlva a BEK-et. Pár szezonnal korábban azonban korántsem állt ilyen fényes jövőkép Rossi előtt.
Már be-behívták az olasz válogatottba, és kölcsönben játszva a Perugia csapatában ontotta a gólokat. Mégis, az 1979/1980-as olasz bajnoki szezon végén kirobbant fogadási botrány évekre megpecsételte a sorsát. A ”totonero” hátterében természetesen a maffia állt, és olyan klubokat zártak ki az élvonalból, mint az AC Milan vagy a Lazio. A büntetéshullám világsztárokat is érintett, és az akkor 24 éves Rossi sem úszta meg.
A szövetségtől három éves eltiltást kapott, amit végül két évre mérsékeltek, de karrierje így is kerékbe törhetett volna. Nem sokkal az 1982-es világbajnokság előtt tért vissza, és bár az újságírók rengeteget cikizték gyenge formája miatt, minden idők egyik legsikeresebb és legnagyszerűbb visszatérését produkálta. A Pelé által a futballtörténelem 125 legjobb focistája közé válogatott Rossi tanult az esetből, Olaszország azonban nem, már 1986-ban újabb hasonló botrány tört ki. És akkor sem utoljára.
4. „Az 1966-os év az angol futball legjobb éve volt. Megszületett Eric Cantona” – hirdette egy elhíresült manchesteri plakát. Mivel Anglia abban az évben nyerte máig egyetlen világbajnoki címét, a felirat jól mutatja a francia csatár népszerűségét a városban. A felhajtott gallérjáról és kritikus pillanatokban szerzett góljairól elhíresült „Eric Király” öt szezonon keresztül játszott a United csapatában. Négy bajnoki trófeát hozott az Old Traffordra, majd 1997-ben, mindössze 31 évesen váratlanul bejelentette visszavonulását.
Bár vitathatatlan vezéregyéniség volt, akinek a David Beckham - Ryan Giggs - Paul Scholes - Nicky Butt - Gary Neville féle generáció összefogásában legalább akkor érdemei vannak, mint az edzőnek, Alex Fergusonnak, egyik legemlékezetesebb pillanata mégis egy erőszakos eset volt. 1995. január 25-én a Crystal Palace otthonában játszottak, ahol egy durva szabálytalansága után a bíró felmutatta neki a piros lapot. Cantona nem reklamált, már ment volna az öltözőbe, amikor egy első sorban álló hazai szurkoló olyasmit mondott neki, ami miatt a feldühödött játékos egy kung-fu rúgással beleszállt a drukkerbe, majd ököllel is nekiesett.
A sajtótájékoztatón csak annyit mondott, „a sirályok azért követik a halászhajót, mert azt hiszik, szardíniát dobálnak a vízbe”. Majd felállt és elment. Ezt aztán sokféleképpen értelmezik azóta is. Az Angol Labdarúgó Szövetség mindenestre nem bajlódott azzal, hogy mit is akart mondani a játékos, és nyolc hónapra eltiltotta. Cantona október 1-jén tért vissza a Liverpool ellen. Bevonuláskor szóltak a fanfárok, ő adott egy gólpasszt és rúgott egy gólt, a Manchester United pedig bajnoki címet és FA Kupát nyert szezon végén.
Kézilabda-Eb: a revánson túl is sok múlhat a magyar-svéd meccs végeredményén
Fontos meccset játszik este hattól a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon: ha sikerül legyőznie a svéd csapatot, jó esélye van a legjobb négy közé jutni.
