2. A mozgásszervi vizsgálat az aktuális helyzetet elemezve kínál megoldást. „Alapvetően háromféle vizsgálatot végzünk – mondta az ezeket végző Dobos József, a Sportkórház ortopéd szakorvosa a hvg.hu-nak. – Hasonlókat már régebben is végeztek hazánkban (gyerekeknél évente kétszer, felnőtteknél egyszer), de jelenlegi formájában, célzottan a sport érdekében a sportnavigátori programban kapott újra kiemelt szerepet.” A vizsgálatok során megnézik, egyforma-e a két alsó végtag, hiszen 1-2 centiméter különbség viszonylag gyakori. Az ennél nagyobb eltérés sporttevékenység esetén aszimmetrikus terhelést jelent, a gerinc ferdülhet, így a hosszútávfutás például nem ajánlott. Ezután megvizsgálják a tengelyeltéréseket, hogy van-e X- vagy O-térd. Ez a deformáció létezhet a saroknál is, ami lúdtalphoz vezet. Szemből és oldalról is gerincferdülésre utaló jeleket keresnek. Ez egyoldalú terhelésnél jelent gondot, tehát ahol az egyik kar (jobbkezes, balkezes) például jobban igénybe van véve. Ebből hosszabb távon, leginkább 40 és 60 éves kor között jelentkezhetnek problémák. Fontos tudni azt is, mennyire lazák illetve kemények a szalagok. Ha például túlzottan lazák, az egyben azt is jelenti, hogy sérülékenyebbek, így például nem javallott a birkózás. Az alapvizsgálat összesen 10-15 percet vesz igénybe, és a Sportkórházban végzik el.

3. A pszichológiai vizsgálat tulajdonképpen egy sportalkalmassági vizsgálat, amely kideríti, hogy a gyerek fejben mennyire erős, milyen a koncentrálóképessége, mennyire veszi komolyan a célkitűzéseket. „Vannak rajzos és kitöltögetős feladataink is, melyeket egy laborvizsgálat egészít ki – mondta Gyömbér Noémi, a programban részt vevő egyik szakember. – Ez a finom motorikus koordinációra irányul, elsősorban a kézzel végzett kisebb mozgásokra.” A sportpszichológiai felmérés már régóta létezik, de ennyire specifikusan a gyerekkori kiválasztásra korábban még nem használták fel. A vizsgálat nagyjából 40-60 percet vesz igénybe.

Néhány sportot összegyűjtve próbálunk meg képet adni arról, hogy egy szülőnek milyen anyagi áldozatokat kell vállalnia, ha sportolni küldi gyerekét.

Kajak-kenu: a kajak-kenu szakosztályoknál átlagosan hatezer forint a havi tagdíj, erre még rájön a nyári versenyidőszak utaztatási költsége, így átlagosan egy évben havi 10-12 ezer forintot kell állnia a szülőknek egy gyermek után. Ezen felül a sportruházatot is meg kell venni, de a tagdíj természetesen tartalmazza a hajóhasználatot, valamint a létesítmények (öltözők, tanmedencék, konditermek) használatát is.

Vízilabda: a fővárosban 8-13 ezer forint között mozognak az egyesületek havi tagdíjai, melyben benne vannak az edzéseszközök (labda, medence, kapu) használata és a hétvégi versenyeztetés. Az utaztatást azonban nem minden klubnál fedezi ez az összeg. A tagdíjon felül a szülőknek számolni kell a sportruházattal is. Ez egy fürdőnadrágot jelent, jó minőségű esetén 5-10 ezer forint körüli összeggel lehet számolni, ami nagyjából egy évet kibír. Ezen kívül egy fürdőköpennyel, mely már 12 ezer forinttól beszerezhető, és nagyjából két évig jó.

Torna: a tornaklubok havi tagdíja 4500 és 7 ezer forint között van. Mivel a gyerekeket már 4 éves kortól be lehet íratni ún. gyerektornára, a felszerelés még nem jelent különösebb kiadást, hiszen mindenki otthonról hozhatja magával az atlétát és az alsónadrágot. Csak később válik költségesebbé a ruha és a tornaszerek (pl. fásli, tenyérvédő) beszerzése, és mivel a csapat miatt egyenruháról van szó, a szülők összeállnak és közösen döntenek egy-egy uniformis mellett. A magyar tornaklubok pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a tömeges támogatást, mindezt csak bizonyos szint fölött tudja biztosítani a versenyzőnek, mikor már eredményeket hoz.

Kézilabda: a fővárosi klubok havi tagdíja 4 és 8 ezer forint között van, vidéken ennek akár a fele is lehet. Ezért – korosztálytól függően – heti 2-5 edzésen vehet részt a gyerek. A klubok megoldják a versenyeztetést, az utaztatást azonban a szülőknek kell állniuk, akárcsak a többi sportban. Ezen felül kiadás a sportfelszerelés beszerzése, ami éves szinten 20 és 40 ezer forint között mozog. Minél fiatalabb a gyerek, annál olcsóbb.

Jégkorong: a tagdíj 12 és 15 ezer forint között mozog, a hokiban azonban a felszerelés megvásárlása jelenti a nagyobb kiadást. Egy új korcsolya 15-25 ezer forint között megvásárolható, de kis veszteséggel ezt majd le is lehet cserélni, ha a gyerek kinövi. Egy használt korit már 12-15 ezer forint körül be lehet szerezni. A felszerelés fiatalabb korban megközelítőleg 30-40 ezer forint, ez tartalmazza az ütő, a rácsos fejvédő, a mez, a kesztyű, a nadrág, a könyökvédő, a szuszpenzor, a vállvédő, és lábszárvédő árát. Minél nagyobb a gyerek, úgy nőnek a járulékos költségek is, egy felnőtt esetében például a felszerelés ára a fentieknek többszöröse is lehet. Ami még a szülőt terheli, az az edzőtáboroztatás (30-35 Ft gyerekenként), ami egy hetes tábort, benne napi két edzést, valamint étkezést és szállást jelent.

Küzdősportok: az önvédelmi sportok igen népszerűek itthon, és rengeteg van belőlük. Az átlagos havi tagdíj itt is tízezer forint körül húzható meg, de van olyan egyesület is, ahol edzésenként kell fizetni vagy bérletet kell vásárolni. Van, ahol a havi tagdíj fejében annyiszor megy le a gyerek az edzőterembe, amennyiszer csak akar. A ruha (póló, nadrág, védőfelszerelés) megvétele pluszkiadás, ez 10 és 20 ezer forint körül mozog. Ezen felül a szülőknek kell állniuk a versenyekre való utazást és az edzőtáborokat is, de ez alkalmi kiadás.