A mostani ellenfelek közül az eddig lezajlott 18 világbajnokságon csak a holland csapat jutott döntőbe, kétszer is, a zseniális Juhan Cruyff vezetésével 1974-ben és 1978-ban. A spanyolokkal nem volt ilyen kegyes a szerencse, egy 1950-es negyedik helynél jobbat azóta sem sikerült elérni. Még a saját rendezésű 1982-es torna sem volt sikeres számukra.

Európa-bajnokságot viszont már mindkét gárda nyert, a spanyolok kétszer is (1964-ben és 2008-ban), és úgy gondolják otthon, hogy a mostani generáció sokra hivatott. Hollandiának még a legendás Marco Van Basten - Ruud Gullit - Frank Rijkaard - Ronald Koeman fémjelezte csapat szerzett kontinensbajnoki trófeát 1988-ban.

A híres-hírhedt katalán Jimmy Jump a kezdő sípszó előtt megpróbált a vb-trófea közelébe jutni, de a biztonságiak lefogták, majd heten lecipelték a pályáról. A régi formáját egyelőre még csak kereső Fernando Torres kimaradt a spanyol kezdőből, helyette Pedro Rodríguez került be a csapatba David Villa mellé ékpárnak. Ezen a váltáson kívül egyik gárdában sem volt meglepetés.

Iker Cassilas (a levegőben) ütközése csapattársával, Carles Puyollal

MTI/AP

Jó iramban kezdődött ez a meccs is, akárcsak a szombati bronzmeccs (Németország - Uruguay 3-2), és a vártaknak megfelelően spanyol fölénnyel. Howard Webb, a meccs angol bírója lapokkal igyekezett elejét venni a szabálytalanságoknak, öt sárgát osztott ki az első félidőben, amire szükség is volt, olykor-olykor durva belépők jelezték a játékosban lévő feszültséget.

Ez Nigel De Jong akciójában kulminálódott a 28. percben, aki stoplis cipővel mellkason talpalta Xabi Alonsót és örülhetett, hogy Webb csak sárgát adott, mert az eset pirosat ért volna. Veszélyes helyzetek főleg Marteen Stekelenburg kapuja előtt alakultak ki, a hollandok kontrára próbáltak játszani.

A félidőben 3-0 volt a kapura lövések száma a spanyol csapatnak, ez 56 százalékos labdabirtoklással és precízebb, hetvenöt százalékos passzolási pontossággal párosult (a holland csapaté ötvenöt százalék volt az első negyvenöt percben).

Arjen Robben volt a holland csapat leggólveszélyesebb játékosa

MTI/EPA

A szünet után folytatódtak a spanyol rohamok, és rögtön az első percekben Carles Puyol jött fel és fejelt újra, de ezúttal nem találta el a labdát úgy, mint a németek ellen. A hangulat is parázs lett, a játékosok egyre többet szabálytalankodtak egymás ellen, néha alattomosan.

A 62. percben Arjen Robben hagyta ki a meccs legnagyobb helyzetét, miután nagyszerű kiugratást kapott Wesley Sneijdertől. Egy az egyben vezethette kapura, a kifutó Iker Casillas ugyan rossz irányba vetődött, de lábbal még bele tudott piszkálni a holland lövésébe. Cserébe tíz perccel később David Villa sem tudott a kapuba kotorni pár lépésről egy váratlanul elé pattant labdát.

A hajrára már Vicente Del Bosquét is nyugtatgatnia kellett Juicsi Nisimurának, a mérkőzés negyedik játékvezetőjének, mert a spanyol mester többször is hangott adott felháborodásának egy-két durvább holland belépő után. Különösen Mark Van Bommel (Bert Van Marwijk szövetségi kapitány veje) végzett hentesmunkát a focipályán.

David Villa ezt is ki tudta hagyni

MTI/EPA

A spanyol védelem a statisztikák szerint húsz percenként ki-kihagyott, mert a 83. percben Robben megint kiugrott, lerázta magáról a csetlő-botló Puyolt, Casillas viszont újfent remek vetődéssel szedte fel előle a labdát. A Bayern München támadója viszonzásul még beletaposott egyet a földön fekvő kapusba.

Az utolsó percekben úgy látszott, mindkét csapat a hosszabbításra (esetleg a tizenegyesekre) hagyná a döntést, így a rendes játékidőben maradt a 0-0. Utoljára az 1994-es, amerikai rendezésű világbajnokság döntője (Brazília - Olaszország) nem hozott gólt, ott a büntetőpárbaj döntött Brazília javára, Roberto Baggio emlékezetes hibája után.

A rövid pihenő után újra nekiveselkedtek a csapatok, de továbbra is a spanyolok támadójátéka tűnt aktívabbnak. A holland védők közül pedig a veterán Giovanni Van Bronckhorst került főszerepbe, miután Cesc Fábregas és Jesús Navas ziccerébe is beleért és menteni tudott.

Andrés Iniesta gólöröme a mindent eldöntő találat után

MTI/EPA

Az utolsó negyedórára bejött Fernando Torres, a másik oldalon pedig Edson Braafheid. Egy kiállítással kezdődött a hosszabbítás második fele, a végére emberhátrányba került Hollandia. John Heitinga rántotta le a kapura törő Andrés Iniestát, így jogosan kapta meg második sárga lapját, és az ezzel járó pirosat.

Sőt, Howard Webb kioszthatott volna még egyet, mert Arjen Robben jóval a sípszó után rúgta el a labdát, de az angol játékvezető nyilván nem akart még egy holland kiállítással döntő súlyú ítéletet hozni. Így is nagyon nehéz dolga volt, bíró szempontból nem volt egy könnyű meccs a vb-döntő.

A 116. percben aztán villant Iniesta, miután Rafael Van der Vaart beragadt, így szó sem lehetett lesről Fábregas passzánál, nyolc méterről pedig mattolta a beragadt Stekelenburgot. A hajrában a tíz emberrel játszó hollandok nyomtak, még Torres sérülése se érdekelte őket, de két perc alatt már nem tudtak egyenlíteni, történetük harmadik vb-döntőjét is elbukták.

Spanyolország pedig az NSZK (1972, 1974) és Franciaország (1998, 2000) után a futballtörténelem harmadik olyan válogatottja, mely meg tudta nyerni az Európa-bajnokságot és világbajnokságot is.

MTI/EPA