2010. június. 04. 06:32 Szegő Iván Miklós Utolsó frissítés: 2010. június. 04. 23:49 Sport

Aranycsapat: 60 éve kezdődött a veretlenségi sorozat

Hatvan éve kezdődött az Aranycsapat páratlan győzelmi sorozata, az együttes négy évig őrizte veretlenségét, egészen az 1954-es berni világbajnoki döntőig. Puskásék 1950. június 4-én kezdték meg a sikersorozatot, egy Lengyelország elleni idegenben játszott meccsen, amit most elevenítünk fel. Szilágyi I mesterhármast ért el, végül 5:2-re győztünk.

"Június 4-én, vasárnap délután ismét nemzetközi mérkőzést játszik Magyarország labdarúgó válogatottja, ezúttal Varsóban. Amint az a bécsi vereség után előrelátható volt, az új csapat összeállítása gyökeresen megváltozott. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a Varsóban szereplő együttest így állította össze: Grosits – Rákóczi, Börzsei, Lantos – Bozsik, Józsa – Sándor, Kocsis, Szilágyi I., Puskás, Babolcsay." Minderről a Szabad Nép 1950. május 31-én számolt be.

Joggal változtatott az edző a csapaton, az osztrákoktól ugyanis 5:3-ra kaptunk ki az előző mérkőzésen, Bécsben. A Szabad Nép szerint a „bécsi játékosoknak” tehát több mint a fele kimaradt a nagy válogatottból, s "helyettük azok kerültek be, akik most sokkal jobb formában vannak. Henni kapus, aki már az osztrákok ellen is bizonytalanul védett, a Textiles-ÉDOSZ mérkőzésen szintén gyengén szerepelt, és így indokolt, hogy helyére Grosits kerüljön - írta a pártlap". Ezzel kezdődik tulajdonképpen Grosics (akkor még Grosits) igazi karrierje a válogatottban. Egy ideig még le-lecserélik a meccseken, ám hamarosan ő lesz az együttes "stabil" kapusa. Ami a (fradista) Henni formáját illeti, a lengyel találkozó előtti bajnoki fordulóban, vasárnap a Ferencvárosról ÉDOSZ-ra átkeresztelt együttes 6:1-re kikapott a Textilestől (a pár hónappal korábban még MTK-nak hívott csapattól).

Grosics a lengyel meccstől kezdve szorította ki Hennit
hvg.hu

Bekerült Csikar is

Érdekes, hogy a lengyelek ellen játszó válogatottba bekerült a legendás szélső, Sándor "Csikar", pedig ő nem tartozott az Aranycsapat alapjátékosai közé. A Szabad Nép erről így írt: "A csatársorban a jobbszélső Sándor vasárnap sokkal jobbnak bizonyult, mint Budai, s így most ő került Kocsis mellé." A lengyelek elleni találkozó előtt a szokásos edzőmeccseket "vívta" a magyar csapat. Ezúttal tulajdonképpen kétkapus edzés volt, "a Láng-gyár dolgozóit keresték fel, akik nagy szeretettel fogadták a legjobb magyar labdarúgókat" - írja a pártlap.

A nagyválogatott az előzőleg kijelölt összeállításában kezdett a Láng-gyár csapatával szemben. Grosits a gyáriak kapujába állt, de ő sem tudta megakadályozni, hogy "a nagy kedvvel játszó válogatottak ne lőjjék sorra a gólokat". A Szabad Nép szerint a válogatott az első félidőben "kielégítően játszott, de meglátszott, hogy többen nem szoktak még össze". Különösen Kocsis és Sándor játékán mutatkozott ez. Józsa és Rákóczi is csak később melegedett bele a játékba. Végül is a válogatott 13:1 (8:0) arányban győzött. Szilágyi hét gólt lőtt, Puskás hármat.

A szövetségi kapitány előzetes nyilatkozata

A szokatlanul nagy átalakítást Sebes Gusztáv így magyarázta: „Henni már Bécsben is nagyon bizonytalanul védett, és vasárnap a Textiles elleni mérkőzésen sem mutatta azokat az erényeit, amelyeknek régebben a válogatottságot köszönhette. A hátvédek közül elsősorban azért választottam Rákóczit, a Honvéd játékosát, mert ennek a csapatnak a védelme kapta a legkevesebb gólt a bajnoki mérkőzéseken, s ebben nem csekély része volt neki is. A fedezetek közül Bozsik továbbra is tartja válogatottságát, bár meg kell mondani, hogy Kocsis Imre erősen veszélyezteti a helyét. A jobbszélen azért esett Sándorra a választás, mert egyrészt hetek óta egyik erőssége csapatának, másrészt Budai annyira visszaesett, hogy most nincs helye a válogatottban. Kocsis, miután rendbejött a válla, újra teljes értékű harcos lehet, a középcsatár helyén pedig Szilágyi jelenleg a legjobb.”

A Szabad Nép 1950. június 4-én vasárnap arról írt a meccs előtt, hogy Alexandru román játékvezető lesz a bíró. A csehszlovák Nemcsovszki lett volna eredetileg, de más elfoglaltsága miatt lemondta a meccset. „A magyar játékosokat rendkívüli szeretettel várta a lengyel főváros lakossága. Az utcákon megállítják őket, beszélgetnek velük, és ezekből a beszélgetésekből sokszor az derül ki, hogy Varsóban nem igen számítanak a lengyel csaat győzelmére. A magyar csapat tagjai nem örülnek ennek, mert tudják, hogy a szerénység rendszerint nagy harci kedvet takar” - tudósított a lap.

A két csapat végül a következő összeállításban lépett pályára:

Lengyelország: Borucz - Gędłek, Parpan (kapitány), Barwiński - Suszczyk, Wieczorek - Baran, Cieślik, Bożek, Gracz, Mordarski.

Magyarország: Grosits - Rákóczi, Börzsei, Lantos – Bozsik Józsa – Sándor, Kocsis, Szilágyi I, Puskás, Babolcsay.   

Varsóban 50 ezer néző fogadta a magyar csapatot, és sportszerűségrükre mi sem jellemzőbb, hogy időnként megtapsolták az aranycsapat kombinatív játékát, ez a korabeli tudósításokból egyértelműen kitűnik.

Kezdődik a meccs

A lengyel csapat kezdte a játékot, és heves támadásokat vezetett. Mordarski lövését Grosits védte. Az ellentámadás Gracz kezelésén akadt el. Puskás szabadrúgását Borucz szépen hárította. A 8. percben Szilágyi szépen ugrott ki, de csak gyengén lőtt.

A következő, a 9. percben Kocsis szépen szöktetette Sándort. A szélső futtában vette át a labdát, villámgyorsan lefutott az alapvonalig, és onnan adta be a labdát. Szilágyi szorongatott helyzetében is lőtt. A labda a bal felső sarokba tartott, de a közben hátrafutott a Szabad Nép szerint Barwinski balhátvéd kézzel kivédte. A Népsport szerint is elvitathatatlan volt a 11-es. Puskás állt a büntetőnek, és ballal a jobb sarokba gurította a labdát, ezzel 1:0-ra vezetett a magyar csapat.

A 15. percben Puskás labdájával ugrott ki Szilágyi, de Borucz-csal való ütközés után a lengyelek katak szabadrúgást, majd Babolcsay lövését védte Borucz.

A Népsport ekkor megjegyezte, hogy "Rákóczi egyelőre nemigen tudja tartani a mozgékony Mordarskit". Nemsokára ennek meg is lett az "eredménye".

Óriási kapushiba, egyenlítenek a lengyelek

A 24. percben tizenhatosunkon Börzsei fel akart szabadítani, de lecsúszott a lábáról a labda. Bozektől is elpattant, s a közben a kapujából kifutó Grosits valamivel belül a 16-oson, lábbal akart felszabadítani, de rúgása nem sikerült. Mordarski elé perdült a labda. A lengyel balszélső a Népsport szerint a védőinket, a Szabad Nép szerint Grositsot is átívelte, és így a labda az üres kapu közepébe esett. Egyenlített Lengyelország: 1:1! 

A Népsport szerint Grositsnak nem kellett volna kifutnia, vagy ha már kifutott, nem lábbal, hanem kézzel kellett volna a labdához nyúlnia.

Ezután ismét veszélyes lengyel támadás futott a pályán, Rákóczi csak szabályalansággal tdta megállítani a veszélyes Mordarskit. A szabadrúgást a balszélső Gracz fejelte kapura, de Grosits szögletre tudta azt tolni.

Tízperces átmeneti lengyel fölény után a 38. percben Puskás a pálya közepéről Kocsist szöktette. Kocsis a lyukra futó Szilágyi I-hez továbbította a labdát, és a középcsatár 12 méterről a bal felső sarokba lőtt, 2:1! Belső hármasunk többször is egyből továbbította a labdát, azonkívül állandóan helyet cserélt, a lengyel védők megzavarodtak, nem tudták, kit fogjanak, így vált szabaddá Szilágyi is. "Korszerű, gyors, helycserés támadás volt" - jellemzte az akciót a sportlap.

Ezután Szilágyi, Kocsis és Babolcsay is kihagyott egy-egy helyzetet.

A szünet

Szünet után a magyar csapat változatlan összeállításban folytatta a játékot, míg a lengyelek a jobbhátvéd helyén cseréltek - írta a Szabad Nép, a Népsport szerint a magyar öltözőben nyugodt volt a hangulat. Sebes Gusztáv Józsának magyarázta, hogy a védelemre nagyobb gondot fordítson, ne csak a támadásokat tartsa szem előtt.

A lengyeleknél főleg a vezetők idegeskedtek. Vitatkoznak azon, hogy kiket cseréljenek le. Végül is abban állapodtak meg, Janduda lesz a jobbhátvéd, Mordarski átmegy a jobbszélre, Bozek lesz a balszélső, és Lacz áll be középcsatárnak. A Népsport értesülésével tudósításával ellentétben lengyel források szerint Janduda egyébként már a 39. percben beállt.
 
II. félidő

Magyar támadásokkal kezdődött a második félidő. Szilágyi a balszélen indult el, Kocsisnak játszott középre, az összekötő mellel levette, de sokáig késlekedett a lövéssel.

A 3. percben egyérintőzés folyik a pályán: Bozsik, Puskás és Kocsis is csak egyszer-egyszer ér a labdához, amely Szilágyihoz jut el (Kocsis ugratta ki). Borucz kifutott a magyar középcsatár elé, de Szilágyi előbb lőtt: a vetődő kapus hasa alatt a hálóba talált. így villámgyors, helycserés támadás után 3:1-re alakult az eredmény.

Ezután Bozsik 25 méteres szabadrúgása alig ment mellé.

Már 4:1!

A 18. percben Sándor villámgyorsan elfutott, Barwinskit faképnél hagyta - a Népsport szerint. Egészen az alapvonalig vitte a labdát Csikar, onnan hátragurított Szilágyi I-nek, aki hat méterről félmagasan a kapu bal sarkába lőtte a labdát: 4:1.

Két percen belül újabb gólt kaptak a lengyelek. szilágyi Kocsishoz passzolt, majd Kocsis hozta fel a labdát, végül Puskást szöktette. Puskás a rárohanó Parpant ügyes csellel becsapta, egyedül húzott kapura, és a kifutó Borucz mellett a háló közepébe lőtt: 5:1. 

Nagyon szép magyar támadások futott ezután a pályán. Kocsis labdájával Babolcsay rohant, éles szögből leadott lövése a kapufa éléről pattant ki.

A 28. percben Grosits az ötösön lábbal mentett az utolsó pillanatban Cieslik elől.

Cserék és egy bekapott gól, a végeredmény: 5:2

Később, a 30. percben Lantos helyére Tóth III állt be, Ruzsa pedig a kapuba állt, Grositsot váltva. A csere a Szabad Nép szerint megzavarta a magyar védelmet: a lengyelek támadásai veszélyesebbé váltak, és a 35. percben Cieslik lőtt gólt, 5:2-re módosítva az eredményt. Az eset a 35. percben történt: Cieslik a 16-oson áthúzódott balösszekötőbe, majd kapura tört, Ruzsa eléje futott, de az összekötő mellette félmagasan a jobb sarokba lőtt. A magyar védők a Lantos-Tóth III csere miatt ekkor még kissé zavarodottak voltak a Népssport szerint is.

A magyar csapat ezután már nem nagyon erőltette a játékot. Cieslik néhány kitörést kísérelt meg, de a védők üggyel-bajjal – szerelték őt minden alkalommal. A 43. percben még Sándor húzott el a szélen, és Kocsishoz játszott, de Kocsis késlekedett a lövéssel, és így a labda az időközben a kapu elé felzárkózott védőkről a mezőnybe pattant.

A meccs így végül 5:2-es magyar győzelemmel zárult. 

A Népsport elemzése a meccs után

Lantos: a védelem legjobbja volt. Cseréje sérülés miatt történt.

Börzsei: a megszokott, nyugodt, megbízható játékát nyújtotta.

Rákóczi: kissé elfogódottan kezdett, rosszul is helyezkedett a játék elején. A szélsője többször elfejelte előle a labdát. Aztán belejött a játékba, második félidőben gyors volt.

Bozsik: igazi összekötő kapocs volt a védők és a támadók között.

Józsa: első félidőben inkább csak a támadásokat segítette, a másodikban már a védekezésben is kifogástalan játékot nyújtott.

Sándor: ugyanolyan jól játszott, mint az ÉDOSZ ellen a bajnoki fordulóban. (Csikar az MTK, pontosabban ekkor a már Textilesnek hívott csapat játékosa.) Gyors, ragyogóan cselezett, húzott kapura. A labdát az alapvonalig vitte, és onnan mindig a legjobb helyzetben lévő csatárnak adta be a labdát. Barwinski mellett sokszor úgy húzott, el, hogy az szinte egyhelyben maradt a meglepetéstől. Kocsissal jól megértették egymást, és különösen a amásodik félidőben játszottak nagyszerűen össze.

Kocsis: önzetlenül játszott végig. Néha túlzásba is vitte ezt. Akkor sem vállalkozott lövésre, ha kellett volna.

A Szabad Nép előbb dicsért, majd dorgált

A Szabad Nép a meccs után így írt: „A rendkívül sportszerű mérkőzésen a magyar csapatnak végig teljes erővel kellett játszania, hogy ezt az eredményt elérje. A csapat tagjai közül elsősorban Börzsei szerepelt jól, aki kitűnően megoldotta a feladatát, Sándor eleinte elfogódottan játszott, de azután ő volt az, aki lendületbe hozta a csatársort. Szilágyi három góljával ismét bebizonyította, hogy egyike a leggólképesebb középcsatároknak. A védelemben Rákóczi igazolta, hogy helye van a válogatott csapatban. A másik újonc, Józsa szintén lelkesen és szorgalmasan játszott.”

Este a Lengyel Labdarúgó Szövetség ünnepi vacsorára hívta meg a magyar labdarúgókat és a vezetőket. Magyar részről Barcs Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke szólalt fel. "A mérkőzés számbeli eredményén túlmenően a leglényegesebb az, hogy a két nemzet egymás között a sportbarátságot még jobban kiépítse. Minden egyes találkozásunk ezt a célt, kell, hogy szolgálja" - fejtette ki a magvas gondolatokat Barcs, aki később a Szabad Népbe is írt cikket a válogatott szerepléséről, és a lappal ellentétben bírálta is némelyik játékost.

Így szerinte nem volt átlagon felüli a magyar csapat teljesítménye. „Ennek oka az, hogy Józsa, aki különben nagy akaraterővel, becsületesen küzdött, és jól is játszott, egészen más stílusban futballozik, mint a négyszög másik három tagja. Bozsik, Puskás és Kocsis leviszi a labdát a földre és laposan továbbítja, Ezzel szemben Józsa még a lapos labdát is felemeli és magasan küldi partneréhez” - írta Barcs június 7-én a pártlapban. Bozsik szerinte az első félidőben kitűnően játszott, az ötödik gól után, a második félidő 20 percétől kezdve viszont fokozatosan visszaesett. Ekkor vezették a lengyelek is a legtöbb támadásukat. Puskás is halványabban játszott szerinte (egyébként a kiváló játékos két gólt lőtt a meccsen).

„Ami a magyar csapatnak a pályán kívül való viselkedését illeti, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a játékosok nagy fejlődésen mentek keresztül. Teljesen eltűnt – legalább is az élvonalbeli labdarúgók közül a dologtalan, ingyenélő futballista-típus, aki unottan ment le a pályára, s aki a mulatozásairól, hangos botrányairól volt híres. A mai válogatott csapat tagjai nemcsak hogy józan életet élnek, egyáltalán nem isznak, és szerények, jómodorúak, de politikailag is fejlődnek. Nem véletlen az, hogy a Varsóban szereplő válogatott csapat tagjai a fehér asztalnál és a kirándulásokon mozgalmi dalokat énekeltek, s az sem véletlen, hogy a magyar csapat játékosai közmunkát teljesítettek Varsóban: csákányozták a romokat és lapátolták fel a törmeléket a kocsikra.” Minderről szintén Barcs Sándor írt a Szabad Népben.

Gazdaság Sztojcsev Iván 2024. december. 29. 07:00

És akkor januárban Novák Katalin a mozgás évének nyilvánította 2024-et, aztán történt egy s más

Egész véletlenül tökéletesen beletrafált egykori köztársasági elnökünk, amikor elrendelte, hogy 2024 legyen a mozgás éve: mozgott idén a pártrendszer (egész váratlan irányokba), a GDP-növekedési előrejelzés (magasból a nulla közelébe), a forintárfolyam (hajaj), a világpolitika, és maga Novák Katalin is, jó messzire. Megnéztük a gazdaság és a vállalkozás rovatunkból az év legolvasottabb cikkeinek listáját, és most megmutatjuk, mi érdekelte idén önöket a legjobban.