Robert De Niro (balra) a Döhöngő Bikában

A rekordokról szóló könyvek több száz olyan ex-bokszolót jegyeznek, akik később filmen vagy színpadon szerepeltek. A feljegyzések szerint az első ökölvívó, aki később a színpadot választotta, az angol középsúlyú Jack Randall volt, aki 1815 és 1821 között versenyzett és mind a 15 mérkőzését kiütéssel nyerte meg. (Akkoriban még csupasz ököllel viaskodtak és a meccsek is általában sokkal hosszabbak voltak a maiaknál. Egy menet addig tartott, amíg az egyik versenyző földre nem került, amit félperces pihenő követett. A küzdelem akkor ért véget, amikor valamelyik fél teljesen harcképtelenné vált és nem tudta - vagy nem akarta - folytatni az összecsapást.) Az utolsó "csupaszöklű" bajnok John L. Sullivan, vagy az őt követő már "kesztyűs" nehézsúlyú bajnokok, mint például Jim Corbett, James Jeffries vagy Jack Dempsey is, szerepeltek a Broadway szórakozóhelyeinek a műsoraiban. Talán kevesen tudják, hogy járt Budapesten, és fel is lépett a tízes években az első fekete bőrű nehézsúlyú világbajnok, Jack Johnson.

Johnson önkéntes száműzetésben jött Európába a rá váró egy éves börtönbüntetés elől, ugyanis megsértette a „Mann-törvényt”, amely szerint tilos volt fehér nőt "erkölcstelen céllal" átvinni az államhatáron. Johnson koncerttermekben, kabarékban, éjszakai mulatóhelyeken lépett fel Londonban, Párizsban, Marseilleben, Brüsszelben, Berlinben, Bécsben, Budapesten, Szentpéterváron és Moszkvában is. Párizsban a társasági élet középpontjába került. Könnyű, vidám életet élt, egy sor bemutató mérkőzésen játszadozott. Ha éppen nem volt ellenfele, revütáncosként mutatkozott be a feleségével, edzéssel már nem túl sokat foglalkozott. Ekkoriban tűnt fel a szintén amerikai Frank Moran. Nem volt rossz hírű bunyós, kellett nekik a pénz is, így Moran menedzsere azzal a merész ötlettel állt elő, hogy Párizsban rendezzenek egy nehézsúlyú világbajnoki meccset Johnson és a védence között.

Állítólag, Johnson belement az ajánlatba, de volt egy feltétele. "Rendben fiúk, de én nem vagyok edzésben. Kiállok Morannel egy húsz menetes mérkőzésre, de a fiúnak a 6. menetig le kell feküdnie!" Moran és menedzsere összenéztek, de rábólintottak az ajánlatra, hisz ez "könnyű" pénz. Moran aztán átgondolta a dolgokat, és úgy döntött, hogy életének legnagyobb esélyét nem akarja elszalasztani. Ahogy ringbe léptek, odaszólt Johnsonnak: "Sajnálom Jack, de becsaptalak. Ez a mérkőzés becsületes lesz, ha tudlak, megverlek!" Johnson egy grimaszt vágott, majd meglehetősen tartózkodóan vetette bele magát a küzdelembe. Bokszolni ugyan nem felejtett el, de a kondíciója nem a legjobb volt, ezért egyfajta taktikai érzékről tanúságot téve, feleslegesen nem erőltette magát, közelről pedig fogott, támaszkodott.

A bíró és a közönség is úgy vélte, hogy a bajnok csak játszadozik az ellenfelével, nem tudhatták, hogy a bajnok edzetlensége erre a magyarázat. Moran a 10. menettől fáradni kezdett, Johnson felütései többször telibe kapták. Moran az utolsó öt menetre egyre jobban visszaesett, az addig keveset mozgó Johnson összeszedte maradék erejét és a végére komoly fölényt alakított ki. A két harcos végig állta a húsz menetet, és mikor a bíró felemelte Johnson kezét a közönség üdvrivalgásba tört ki. Virágot, pezsgőt küldtek a szorítóba Johnson sarkához, hálásak voltak neki, hogy nem csapta le Morant már az első menetekben. A bajnokot ünnepelték, hogy az ő kedvükért "ezzel" a Morannel végigbokszolta mindegyik menetet.

A nehézsúlyú exvilágbajnok (1951-52) Jersey Joe Walcott játszotta az edző szerepét az 1956-ban készült, szintén volt nehézsúlyú világbajnok, Primo Carnera pályafutására épülő „The harder they fall” című Humphrey Bogart filmben. A cím Bob Fitzsimmons Amerikában közhellyé vált mondására utal. "Vörös Bob" amikor még középsúlyú világbajnok volt, felmerészkedett nehézsúlyba, aminek az apropóján egy újságíró megkérdezte, hogy nem fél-e a jóval nehezebb és nagyobb ellenfelektől. Fitzsimmons erre csak mosolyogva legyintett: "Á, minnél nagyobbak, annál nagyobbat esnek..." - célozva arra, amikor leüti őket. Fitzs aztán a 14. menetben kiütötte Corbettet és nehézsúlyban is világbajnok lett.

A 30-as évek nehézsúlyú bajnoka Max Baer (Ő is látható a "The harder they fall-ben") Primo Carneraval és Jack Dempseyvel játszott az 1933-as „Díjbokszoló és a lady” alkotásban, valamint Baer, a félnehézsúlyú világbajnok Maxie Rosenbloommal szerepelt a „Rekviem egy nehézsúlyúért” című tévéfilmben, ami néhány évvel megelőzte Anthony Quinn Oscar-díjjas filmváltozatát. Utóbbiban feltűnnek Jack Dempsey és a fiatal Cassius Clay mellett olyan ex-bajnokok, mint: Willie Pep, Gus Lesnevich, Barney Ross és a jónevű nehézsúlyú Alex Miteff és Abe Simon ill. a középsúlyú Steve Belloise. Buddy Baer a harmincas-negyvenes évek kiváló nehézsúlyúja (Max Baer öccse, aki Joe Louisszal vívott 2 emlékezetes mérkőzést) alakította "Quo Vadis" óriását. A negyvenes évek végének legendás középsúlyú világbajnoka, Rocky Graziano rendszeresen szerepelt Martha Raye népszerű heti tévéműsorában, az ötvenes években. Azután is dolgozott a szórakoztató iparban, kollégájával és barátjával Jake LaMottával.

A szintén világbajnok LaMotta a visszavonulása után szórakozóhelyet üzemeltetett, ahol nemegyszer "stand up" komikusként állt ki a nézők elé. 1957-ben készült hazánkban a „Nehéz kesztyűk” című alkotás, amiben ökölvívó bajnokunk Papp Laci, tulajdonképpen saját magát alakítja Ács Laci néven. Az ötvenes évek nehézsúlyú bajnoka (1952-55) Rocky Marciano gengsztert, majd háborús hőst alakított tévéfilmekben, míg a svéd ex-bajnok Ingemar Johansson játszotta a főszerepet a Hemingway novellán alapuló "Gyilkosok" című tévéfilmben. Az 1952 és 62 között félnehézsúlyú világbajnok Archie Moore alakította az öreg Jim szerepét a hatvanas években készült Huckleberry Finnben.

A Magyarországon is sikerrel vetített „Vámpírok bálja” című filmben találkozhattunk a középsúlyú világbajnok (1961-62), angol Terry Downesszel aki igen jól formálta meg a vérszívó gróf púpos szolgáját. A 70-es évek végén készült „Dühöngő bika”, Jake LaMotta életrajzi filmjében az Oscar-díjas Robert DeNiro játszotta el LaMottát, és mellette feltűnik a filmben a volt nehézsúlyú Colay Wallace ill. a félnehézsúlyú világbajnok (1980-81) Eddie Gregory (ismertebb nevén Eddie Mustafa Muhammad) is. "Az éjszaka és a város" című alkotásban DeNiro egy kisstílű ügyvédet alakít, aki bokszmérkőzések szervezésére adja a fejét. A filmben látható a cirkálósúlyú világbajnok (1992-95) Alfred Cole.

A 80-as években "élték" csúcskorukat az akkor rendkívül népszerű Piedone filmek, ahol Bud Spencer mellett, egy sor volt ökölvívó is feltűnik. A "Sheriff és az idegenek", "Akit bulldozernak hívtak", és az "Én a vízilovakkal vagyok" című részekben szerepel a jó nevű, magyar születésű nehézsúlyú, Joe Bugner. Utóbbi filmben "kalapács" Ormond néven, illegális állatkereskedő rosszfiút alakít, aki időnként egy kis bunyóval tartja formában magát. Ormond emberei között láthatjuk a 70-es évekbeli, igen kemény dél-afrikai nehézsúlyú, Mike Schutte-t és a félnehézsúlyú Kosie Smitht. Szintén a Piedone sorozat egyik darabja az 1982-ben készült "Bombajó bokszoló", amiben a bombázóként elhíresült ökölvívóbajnok évek múltán újra találkozik régi ellenfelével. Az amerikai hadsereg őrmesterét, vagyis a régi ellenfelet, egy valódi bombázó, a 70-es évekbeli, dél afrikai nehézsúlyú Kallie Knoetze játszotta. Ugyanebben (és a Bulldozerben is) kapott kisebb szerepeket az olasz félnehézsúlyú Európa-bajnok, Piero Del Papa.

Szintén a '70-es években élte a fénykorát a nehézsúlyú világbajnok (1978) Ken Norton, akit már aktív korában is foglalkoztatott a színművészet. Két filmben is főszerepet játszott, (Mandingo, Drum) amiben csupasz öklű ökölvívó rabszolgát alakít, akinek a gazdája a mecénása. A 80-as évek szikla állú nehézsúlyú bunyósa Randall "Tex" Cobb pedig, színészként is legalább annyira elhíresült, mint bokszolóként, ugyanis eddig több mint 30 filmben szerepelt. Hogy, csak a legismertebbeket említsük: "Aranygyermek", "Ace Ventura I", "Csupasz pisztoly 33 1/3", "Arizonai ördögfióka", "Rendőr akadémia 4", "Alkalom szüli az orvost" vagy a "Vak végzet") Bokszolóként pedig olyan nívós ellenfelek ellen mutatta meg magát, mint: Shavers, Mercado, L. Spinks (akiket le is győzött), Norton, Holmes, Dokes vagy Buster Douglas.

Az utolsó visszatérés nem biztos, hogy jót tett az öregecske Rockynak

1974-ben járunk, amikor egy felejthetetlen afrikai éjszakán Muhammad Ali kiütéssel szerzi vissza a világbajnoki címet George Foremantől. Lassan letelik a fél év, és Alinak meg kell védenie a címét. Egy gyengébb ellenfelet kerestek számára a nehéz Foreman győzelem után. Ali, a középszerű, de strapabíró Chuck Wepnert szemelte ki, és lépett ringbe ellene 1975. március 24-én. Ali végig irányított, de ahogy teltek a menetek, a közel 15000 néző egyre kevésbé akart hinni a szemének, hogy a 10-1 arányban esélytelen kihívó még mindig áll a lábán. Sőt, vissza is támad. A 9. menetben az "örök vesztes" Wepner örökre beírta magát a boksz történelmébe, mert "sikerült padlóra küldenie" az ökölvívás királyát. (A történelmi hűséghez azért az is hozzátartozik, hogy nem volt tiszta leütés. Wepner ütése Ali mellén csattant, amitől a bajnok az egyensúlyát vesztve esett hátra. A vezető bíró Tony Perez úgy látta, hogy "rendes" leütés volt és azonnal rászámolt a tiltakozó Alira.) Ali végül az utolsó menetben kiütötte ellenfelét, de egy névtelen színész, ebben a hihetelen helytállásban meglátta a lehetőséget egy sikerfilm forgatókönyvére, ami azóta az Oscar-díjig jutott.

A "névtelen színészt" ma Sylvester Stallone-ként tiszteli a világ, a forgatókönyv címe pedig a „Rocky”. A történet egy kitalált bokszolóról szól, aki váratlanul lehetőséget kap, hogy megmérkőzhessen a világbajnoki címért. Aztán a nagy sikerre való tekintettel, további részek készültek. Bokszfilm révén, láthatunk benne igazi bunyósokat is. Mindjárt az első részben feltűnik Joe Frazier és az argentin nehézsúlyú Pedro Lovell. (Utóbbi a 6. részben is szerepelt.) A II. részben Roberto Duran és a nehézsúlyú Eddie Lopez látható. A pletykák szerint egy "kisebb baleset" miatt maradt ki a '70-es évek egyik legkeményebb ütője, Ernie Shavers a Rocky 3-ból. Eredetileg ő játszotta volna az ellenszenves Clubber Lang szerepét, de amikor megfogadta Stallone utasítását, hogy üssön keményebben, a főhőst utána percekig kellett ápolni. Végül a félelmetesebb kinézetű, de kevésbé veszélyes, TV sorozatokból is ismert "Mr. T" kapta meg a szerepet. Az V. részben az akkor még feltörekvő nehézsúlyú, Tommy Morrison (John Wayne másodunokaöccse) játszotta el a főszerepet, aki később a WBO nehézsúlyú világbajnoka lett. Morrison Lorenzo Canady elleni mérkőzésén a Rocky V sztárjai, Stallone és Burt Young dolgoztak az öklöző sarkában, amit felvettek, hogy majd a filmben lejátszák. Tommy a forgatás alatt elkerülte az ökölvívó edzőtermet, de azért az ütései a régiek maradtak. Állítólag 2 kaszkadőr be is perelte Stallonét a filmezés közben elszenvedett sérülések miatt, amiket a Morrisonnal folytatott verekedési jelenetekben szereztek.

Ebben az epizódban szerepelt még a nehézsúlyú Mike Williams is, aki ugyan profiként nem ért el túl kimagasló eredményeket, de elmondhatja magáról, hogy egyszer egy edzőkesztyűzés alkalmával földre küldte Mike Tysont. A sorozat legutóbbi, VI. részében pedig napjaink félnehézsúlyú világbajnoka, Antonio Tarver alakította a nehézsúlyú bajnokot. De látható még benne Tyson is, aki a "Fekete és fehér" című film mellett, felbukkant a Banderas-Harrelson féle "Ilyen a boksz"-ban is.

A '80-as évek két kiváló világbajnoka is feltűnt a filmvásznon. A középsúlyú bajnok (1980-87) Marvin Hagler miután lepontozták Sugar Ray Leonard ellen, visszavonult. Szóba került egy esetleges visszavágó, de végül edzői lebeszélték róla, így Marvin a filmezés felé fordult. Az edzőpartnerek helyett immár a bostoni Bronia Wheelerrel színművészetet gyakorolt. Később, Olaszországba költözött és filmekben vállalt főszerepet. A korszak másik bajnoka, a könnyűsúlyú világbajnok (1982-84) Ray "Boom Boom" Mancini pedig több mint tucat filmben és TV sorozatban szerepelt. 1998-ban nagy sikert aratott a brit Guy Richie, "Ravasz, az agy és két füstölgő puskacső" című gengszter vígjátéka. Ebben a filmben is találunk ökölvívót. A Bennt és Eubanket kétszer is legyőző, volt közép és nagyközépsúlyú világbajnok Steve Collinst kidobóként láthatjuk. A Baptista Berryt játszó Lenny McLean, ugyan soha nem volt "igazi" ökölvívó, mert verseny engedélyt rovott múltjára való tekintettel nem kapott, de fiatal korában a Londoni alvilág hírhedten kemény kidobójaként tartották számon. Állítása szerint 2-3000 pusztakezes küzdelemben és verekedésben vett részt, amikkel kiérdemelte a nem hivatalos, "csupaszkezű nehézsúlyú világbajnok az engedély nélküli ökölvívásban" címet. Mellesleg a híres angol manager-promoter Frank Warrennek volt az unokatestvére.

A film nagy sikerére való tekintettel, Guy Richie 2 évvel később elkészítette a hasonló témájú "Blöff" című filmet, amiben ismét felbukkant egy ismert ökölvívó, a Brit és Nemzetközösségi nehézsúlyú bajnok Scott Welch. 2001-ben mutatták be Steven Soderbergh, sztárokat felvonultató filmjét, a "Dupla vagy Semmi"-t („Ocean’s Eleven). A filmben, egymás ellen láthatjuk a világbajnok Lennox Lewist és kihívóját, Wladimir Klitschkot. Lewis a filmnek a forgatásáról egy könnyed felkészülés után ment Dél-Afrikába, hogy egy valódi küzdelemben megvédje címét Hashim Rahman ellen. Lennox csak néhány nappal a mérkőzés előtt érkezett a párás éghajlatú országba, amivel túl kevés időt hagyott magának az akklimatizálódásra. Ráydásul az ellenfelét is túl könnyedén vette, aminek meg is lett az eredménye. Lewis az 5. menetben, mosolyogva próbált elmozogni, éppen Rahman ütő keze felé, ezután a számolás már csak formaság volt. 7 hónappal később a visszavágón aztán helyükre kerültek az erőviszonyok. Lewis biztosan nyerte az első 3 menetet, majd a 4.-ben csúnyán kiütötte Rahmant.

2001-ben került bemutatásra Muhammad Ali életét feldolgozó film, az "Ali". A filmben a színész Will Smith nagyon jól személyesítette meg "A legnagyobbat", nagyhírű ellenfeleit pedig olyan bunyósok játszották el, mint: a Tommy Morrisont 1 menetben lebombázó Michael Bentt, a volt nehézsúlyú WBO kihívó Charles Schufford, a volt bajnok Alfred Cole, illetve a több súlycsoportban is világbajnoki címet szerző, jelenleg is még aktív James "pilácsoltó" Toney. 2003-ban a '90-es évek egyik legnagyobbja, Roy Jones jr. is feltűnt a "Matrix-Újratöltve" című filmben, később pedig TV sorozatokban. Az utóbbi évtizedek egyik legsikeresebb magyar profija, Kovács "Koko" István is belekóstolt a film világába. A volt WBO pehelysúlyú világbajnok kisebb szerepeket kapott olyan hazai rendezésű filmekben, mint az "Üvegtigris", "Magyar vándor" vagy az "Idegölő".

Sylvester Stallone mondta egyszer, hogy a boksz nagyszerű előgyakorlat a színpadhoz. A nagy bokszolók-kis színészek után had említsünk néhány igazi színpadi sztárt, aki előzőleg bokszkesztyűt viselt. A színész Victor McLaglen élete regénybe illő téma. Már 14 évesen harcolt a búr háborúban, később a király testőre a windsori kastélyban, akkoriban kezdett el öklözni. 18 évesen Alaszkába ment aranyásónak, közben vasúti rendőr és díjbokszoló, elsősorban ebből élt meg. Az új világbajnok, a néger Jack Johnsonnak ő volt az első kihívója. 1909. március 10-én 6 menetes mérkőzést vívtak. Az akkori szabályok szerint nem volt pontozás, hanem ha a bajnok a lábán állt a mérkőzés végén, akkor az megvédte a címét. McLaglen becsületére legyen mondva, hogy ő húzta ki lábon a hat menetet. Később Oscar-díjat is kapott a "Besúgó" című filmben nyújtott alakításáért.

A francia Maurice Chevalier a félnehézsúlyú világbajnok Georges Carpentier jó barátja volt. Mindketten mindkét szakmát művelték, egyikük itt, másikuk ott vitte többre. A híres amerikai komikus, Bob Hope valamikor Packy East néven volt hivatásos ökölvívó. A mexikói születésű Anthony Quinn elsősorban profi bokszkereseteiből élt, miközben Los Angelesben egy főiskolán művészetet és képzőművészetet tanult. Később Oscar-díjat kapott a "Rekviem egy nehézsúlyúért" című film főszerepéért. Ökölvívással kezdte a szintén Oscar-díjjas Gene Kelley is, csakúgy mint Dean Martin, aki 12 profi mérkőzést vívott a '30-as évek közepén. Amikor bokszkarrierjéről kérdezték, csak annyit mondott: "Mindet megnyertem...tizenegy kivételével!"

A New Jerseybeli Hobokenből a harmatsúlyú Marty O'Brien nem futott be túl nagy karriert. A fia, szintén megpróbálkozott az ökölvívással, de később inkább a színészetet és az éneklést választotta, mert az jobban ment neki. A neve sokak számára ismerős lehet: Frank Sinatra. A szorítótól azért később sem szakadt el teljesen, mert az ötvenes években menedzselte a jó nevű könnyűsúlyú Cisco Andrade-t, aki kis híján a bajnokságig vitte. 1971-ben a Life magazin tudósítójaként ő készítette Ali és Frazier felejthetetlen összecsapásáról a fényképeket a magazin számára. Amatőr ökölvívó volt Norman Winsdom, Jean Paul Belmondo és Sammy Davis jr. is. Utóbbi a hatvanas években átmenetileg a volt nehézsúlyú világbajnok Sonny Listont is menedzselte. A színészek között igen jó bunyósnak számított az 1978 és '83 között készített, nálunk is bemutatásra került "Taxi" című vígjáték TV sorozatban is szereplő Tony Danza. Danza 1976 és ’79 között hivatásos ökölvívó volt, 9 győzelem mellett 3 vereséget szenvedett. Azonban valamennyi győzelmét kiütéssel aratta, 7-et már az első menetben befejezett.

A '90-es évek elején az ismert amerikai színész, Mickey Rourke is belekóstolt a profi ökölvívásba. 6 győzelme (5KO) mellett 2 döntetlent ért el, és egy alkalommal bemutató mérkőzést bokszolt a volt világbajnok Frank Tate ellen. Természetesen ez a felsorolás közel sem teljes, de azért érdemes a filmek világát is figyelemmel követni, mert mint a bevezetőben is olvashattuk, időről időre, az ökölvívás nagy sztárjai is feltűnnek a filmvásznon.

  Leibinger Gábor

monokli.com