2008. július. 23. 12:14 Utolsó frissítés: 2008. augusztus. 05. 15:58 Sport

Az érzelmek és a sportszerűség olimpiája Rómában

Olaszország 1908-ban visszalépett az olimpia megrendezésétől. 1935-ben Mussolini már ragaszkodott hozzá, hogy Itália lássa vendégül a játékokat, ugyanakkor Japán is magának akarta az 1940-es olimpiát – amelyet meg sem tartottak. A NOB végül Rómát jelölte ki az 1960-as olimpia helyszínéül.


Cassius Clay a dobogó tetején. Nem sokáig tartotta meg az aranyérmet...
A római olimpiát nemcsak az olaszok, hanem a külföldiek is nagyon várták. Marie Rothan, Coubertin báró özvegye már előzetesen meg volt róla győződve, hogy az olaszok nagyon kitesznek majd magukért. Ez így is történt, és az 1960-as játékokat a lelkesedés, az érzelmek és a sportszerűség olimpiájaként is szokás emlegetni.

A házigazdák természetesen nagyszerűen szerepeltek, 13 aranyérmük közül az egyik legemlékezetesebb Livio Berruti győzelme volt a 200 méteres síkfutásban. A 21 éves torinói diák az elődöntőben és a döntőben is beállította a világcsúcsot (20,5 mp), noha sikere teljesen valószínűtlennek tetszett. Az olaszoknak ugyanis hagyományosan nem volt erősségük a sprint, magát Beruttit nem vonzotta a meggazdagodás lehetősége, nem végzett megerőltető edzéseket, szinte mosolyogva futott. A szó legklasszikusabb értelmében vett tisztességes polgárcsaládból származott, olyan istenáldotta tehetséggel, amelyet bűn lett volna nem kihasználni.

Az ökölvívásban egy fiatal, jóképű, büszke tartású fekete fiú söpörte be a győzelmet a félnehézsúlyúak versenyén, bár már ekkor tudni lehetett, hogy a profik közé nehézsúlyban lép majd. Cassius Claynak hívták, és talán mindenki másnál nagyobb hatással volt a világ sportjára, még akkor is, ha közben nevet váltott, és a nagyközönség már Muhammad Aliként ismerte meg. A római aranyérme azonban nem sokáig maradt meg: egy folyóba dobta, miután hazájában, az Egyesült Államokban a bőre színe miatt nem akarták kiszolgálni egy bárban.

A római olimpia hat magyar aranyérmet hozott. Az első győzelmet a kenu 1000 méteren rajtoló Parti János szerezte meg, aki Helsinkiből és Melbourne-ből is ezüstéremmel tért haza, és aki meglepő módon jégkorongozóként és gyorskorcsolyázóként kezdte sportpályafutását.

Öttusa egyéniben Németh Ferenc, csapatban pedig a Németh Ferenc, Nagy Imre, Balczó András összetételű trió bizonyult a legjobbnak – ekkor kezdődött Balczó szédületes sportkarrierje. Vívóink is dupláztak: kard egyéniben Kárpáti Rudolf győzött, míg a csapattal az ötven esztendős Gerevich Aladár hetedik, egyben utolsó olimpiai aranyát vehette át. Az ökölvívó szorítóban született a hatodik diadal: Török Gyula, „Béka“ légsúlyban bizonyult a legjobbnak.


Statisztikák, érdekességek, éremtáblázat (Oldaltörés)


Róma, 1960
XVII. kiírás: 1960. augusztus 25–szeptember 11.
Résztvevő országok száma: 83
Benevezett sportolók: 5338 (4727 férfi, 611 nő)
Sportágak száma: 17 (150 versenyszám)
Atlétika, birkózás, evezés, gyeplabda, kajak-kenu, kerékpár, kosárlabda, labdarúgás, lovassport, ökölvívás, öttusa, sportlövészet, súlyemelés, torna, vitorlázás, vívás, vízi sportok











A kerékpáros versenyek egy rendkívül drámai pillanatot hoztak: a 100 kilométeres csapatverseny során a dán Knud Jensen napszúrást kapott, összeesett, és egy órával később meghalt. Sokan rögtön a szervezőket támadták, amiért a versenyeket a délutáni hőségben rendezték meg, ám hamarosan kiderült, hogy a szerencsétlenül járt versenyző doppingolt. Olyan gyógyszereket szedett be, amelyek hatására még akkor is tovább tekert, amikor a szervezete már teljesen kimerült.

A római olimpián sorra tűntek fel a nagyszerű egyéniségek. Az atlétikai stadionban Wilma Rudolph, az amerikai sprint fekete gazellája elegáns mozgásával hódította meg a férfiszíveket – és természetesen az aranyakat. A férfiak 1500 méterén az ausztrál Herb Elliott nemes egyszerűséggel, mégis látványosan nyert. A maratoni, amely a játékok történetében először nem a központi stadionban ért véget, etióp sikert hozott. Abebe Bikila gyakorlatilag a „statisztikai semmiből“ bukkant fel, az újságírók szinte semmit sem tudtak róla.

Győzelmekor kiderült, hogy a „Négus“, azaz Haile Selassie etióp császár katonája még néhány szót is tud olaszul, és célba érésekor büszkén mutogatta talpán a sérülések nyomait, ugyanis cipője feltörte a lábát, így mezítláb fejezte be a versenyt. A történelem különös fintora folytán verseny közben elfutott az Axumi obeliszk mellett, amelyet Olaszország az 1930-as években zsákmányolt Etiópiában, és áthaladt Constantinus diadalíve alatt, amint keresztül annak idején a fekete rabszolgák Rómába érkeztek.


  ÉREMTÁBLÁZAT:

ORSZÁGARANYEZÜSTBRONZ
SZOVJETUNIÓ (URS)432931
EGYESÜLT ÁLLAMOK (USA)342116
OLASZORSZÁG (ITA)131013
EGYESÜLT NÉMET CSAPAT (EUA)*121911
AUSZTRÁLIA (AUS)886
TÖRÖKORSZÁG (TUR)720
MAGYARORSZÁG (HUN)687
JAPÁN (JPN)477
LENGYELORSZÁG (POL)4611
CSEHSZLOVÁKIA (TCH)323
............


* 1956-ban, 1960-ban és 1964-ben az NDK és az NSZK közös csapattal vett részt az olimpián

párizsi olimpia 2024
hvg360 Mátraházi Zsuzsa 2025. január. 10. 19:30

Sabján Adrienn kajatortacukrász: „Olyasmit nem vállalok el, amit jobb, ha nem látnak a hűtőbe bekukucskáló gyermekeim”

Jól fizető szakmából piaci szempontból a legrosszabbkor váltott, mégis sikerre vitte vállalkozását. Furcsán indult, de a hermelintorta sem fogott ki rajta. Megküzdött „véres” feladattal is, de nemet mondott a szülést ábrázoló tortára. Elárulja, hogy már nem igazán szereti az édességet, de persze mindent megkóstol, amit készít, és a versenytársak termékeit is elemeznie kell. HVG-portré.