Benne volt a meccsben egy vérbő, latin kettő-kettő, pontosan addig, amíg el nem kezdett játszani a két válogatott. Akkor aztán kiderült, hogy a védekezés a legfontosabb, a nézők legfeljebb hullámoznak, vagy ha otthon nézik, isznak sört – ha unják. Mert dráma az nem volt sok. Csak a végén.
| PORTUGÁLIA–SPANYOLORSZÁG 0–0 – 11-esekkel 2–4 Doneck, Donbasz Arena, 50 000 néző. Vezette: Cakir (török) |
| PORTUGÁLIA: Rui Patrício – J. Pereira, Pepe, Bruno Alves, Coentrao – Meireles (Varela, 113.), Veloso (Custódio, 106.), Moutinho – Nani, Hugo Almeida (Nélson Oliveira, 81.), C. Ronaldo Szövetségi kapitány: Paulo Bento Kispad: Eduardo, Beto (kapusok), Quaresma, Ricardo Costa, Rolando, Micael, Miguel Lopes, Hugo Viana. Sérült: Hélder Postiga (combsérülés) SPANYOLORSZÁG: Casillas – Arbeloa, Piqué, Ramos, J. Alba – Busquets, Xabi Alonso – Silva (J. Navas, 60.), Xavi (Pedro, 87.), Iniesta – Negredo (Fabregas, 54.) Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque Kispad: Valdés, Reina (kapusok), Raúl Albiol, J. Martínez, Juanfran, Mata, F. Llorente, Cazorla, F. Torres |
Sajnálatos, hogy a nagy tét, amit az elődöntő jelent, még a legnagyobb sztárokat is megbénítja. Mert ez történt a mai meccsen. Mindkét válogatott a góllövést sorolta a fontossági sorrend végére, a mai céljuk az volt, hogy ne kapjanak gólt. Nem kaptak, de nem is játszottak jó meccset.
Az első játékrész a portugáloké volt, annak ellenére, hogy nem volt igazi helyzetük, illetve Ronaldónak igen, a félidő legvégén, de fölé bombázott a bal oldalról, kábé tizenöt méterről. Nem zavarta senki, úgyhogy ez tényleg helyzet volt.
A spanyol csapat még ennyit sem jegyzett ekkor, az első félidőben három kapura lövésből egyszer sem találtak kaput, s ez – labdabirtoklás ide vagy oda – szegényes a regnáló világbajnok részéről.
A második félidő még annyit sem tudott, mint az első, mert visszaesett az iram is. Helyzetek továbbra sem voltak, Ronaldo próbált két távoli szabadrúgásból keresni valamit, de fölé ment minden, amit ma megpróbált.
A labdabirtoklás kiegyenlítődött, de a portugálok nem húztak hasznot ebből, csak nem voltak veszélyben. A spanyolok meg vártak, hogy Ronaldóék elfáradjanak végre, és akkor megrúghassák azt a szokásos egy góljukat, amivel nyerhetnek.
A portugáloknak nem sikerült a csoda, azt már tudják, hogy kell Xavit kivenni a játékból (le is cserélték a spanyol játékmestert), de a győzelem eléréséhez még nincs receptjük.
Iniesta dönthetett volna a rendes játékidőben, mikor egy bal oldalról jövő beadást hat méterről kapura tett, de Rui Patrício bravúrral védett, s tartotta játékban a csapatát.
Csípték és harapták egymást a csapatok, tíz sárga lap ment ki a török bíró zsebéből, de igazi durvaság nem volt. Nagy volt a tét, tényleg.
Vicente Del Bosque a meccs hajrájára sem tett fel csatárt a pályára, mintha tizenegyesekre játszottak volna a spanyolok. Aztán meg mégsem, mert a hosszabbítás az övék volt teljesen, a portugálok elfogytak fizikailag. Nem is lehetett annyit futni, hogy az extra időre is jusson energia, gólt kellett volna rúgni a rendes játékidőben.
Mert a büntetők a szerencsén múlnak leginkább, százhúsz perc játék után meg különösen. Az meg ma a spanyol csapatnak volt több, ráadásul Ronaldo már nem is rúghatott, lévén ötödiknek volt kijelölve. Addigra pedig eldőlt, mert két portugál hibára csak egy spanyol rontás jutott, Fabregas pedig, az ötödik spanyol rúgó már nem hibázott. Kapufás góljával 4–2 -re nyerték a büntetőpárbajt a spanyolok, és mehetnek a döntőbe. Portugália válogatottja pedig haza.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
