Laurent Blanc nyilvánvalóan kiváló edző. Pechjére, abban a korban áll a zone technique-ben, amikor Debuchy sporttársnál nincs jobb választás a jobboldali védő-védekező középpályás szerepére, valamint elsősorban abban a korban, amikor Franciaország csak szép lehet – a mez matrózos designját, és semmiképp nem Franck Ribéryt tekintve, persze: hiszen az okos és legfőképp eredményes az Spanyolország.
A szépséget taktikailag az nyújtotta volna, hogy jó tíz méterrel feljebb parkolták le a buszt, nem a tizenhatos vonalán, mint az szokás Spanyolország és a Barcelona ellen. Ez egy szűkebb középpályát (a szűk definíciója persze Xavinál más, mint bárkinél a sárgolyón) de veszedelmesen nagy terroire-t eredményezett a védők mögött, nem mellékesen a középpályán megszerzett labdákat – fikció - már feljebb lehetett volna – a valóságos - Benzemának adni.
Ebből jobb meccsnek kellett kerekednie – fikció – hiszen míg a spanyolok a legtöbb góljukat az utolsó fél órában, vagy az után szerzik (igaz, van der Vaart úr?), mire a szegény ellen már a stressztől gondolkodni, a labda utáni értelmetlen rohangálástól meg lépni sem tud. A feltolt védekezésnek és főleg Benzema kvalitásainak (párszor megvert három embert így is) köszönhetően francia helyzetek alakulhattak volna ki. A kockázat mindebben az volt, hogy ha a spanyolok tiki-takából a védőkre rágyorsításra váltottak, akkor az gólhelyzetet eredményezhetett.
Laurent Blanc meglehetős balszerencséjére pontosan ez történt. Iniesta szokás szerint három embert közül lépett meg egy ritmusváltással, a túloldalon meg a feltolt védekezésből nem ért vissza az egész csapat a tizenhatosra, csak a kétharmada, köztük így egyedül a nagyszerű Alonso.
Del Bosque mindeközben sokadszor demonstrálta, hogy pontosan úgy viszonyul a futball általunk belátható és felfogható logikájához, mint (a gasztronómiát EL Bulli éttermében forradalmasító) Ferrán Adria a hortobágyi palacsintához: nem tudja, hogy mi az, a létezéséről sincs fogalma, és innentől párhuzamos diskurzus zajlik csak szemre ugyanarról a dologról: ételről illetve futballról.
Mert 1-0-nál, a kieséses szakaszban, előnyben behozta Torrest, majd Pedrót, és ezzel nyerte agyon az amúgy is megnyert meccset. Micsoda logika ez? Továbbjutásra állsz, fenn van három plusz három tökéletes labdatartó, de a kapura is veszélyes játékosod (ami egyébként önmagában is értelmezhetetlen: csatár nélküli játék), és beküldesz egy kizárólag a gólhelyzetbe kerüléshez (Torres: és az ő esetében, engedelmükkel, gólszerzésről az ír dupla ellenére sem írnék) illetve ezen felül egy kicsit a visszapasszhoz és a vonaljátékhoz is értő (Pedro) embert?
Ez egy másik univerzum, kérem, ilyen csapatot nem láttunk, talán nem is fogunk, és Laurent Blanc-kal együtt szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy abban a korban élünk, mikor ők a harmadik világversenyüket nyerik sorozatban.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
