Az elmúlt másfél évtized két legjobb nemzeti válogatottja találkozik a mai negyeddöntőn. A francia válogatott "Zidane utáni korszakának" legfontosabb meccse jön, most van az, hogy vissza lehet térni a közvetlen világelitbe. Spanyolország csapata pedig a mai atomfoci első számú képviselője, ha a maximumot nyújtja, szinte lehetetlen megverni. Na, mi jön ki ebből?
Ennek a mérkőzésnek még nem is szabadott volna létre jönni, azaz nem most. Franciaország csapata azonban nehéz helyzetbe hozta magát, amikor az utolsó meccsén kikapott Ibrahimovictól, azaz bocsánat, a svéd válogatottól. Így lett csoportjában csak a második Laurent Blanc együttese, és így esett meg az a baleset, hogy a francia válogatott legnehezebb mérkőzése ma bonyolódik este, Donyeckben.
A francia csapat egy huszonhárom mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot szakított meg a svédek ellen, ez lehet rossz ómen, bár Malouda, a Chelsea friss BL-győztes tagja erre azt mondta, hogy a spanyolok ellen most el kell kezdeni a következő huszonhármas szériát. Végül is igaza van. Csapatának háza tájáról azonban nem a legmegnyugtatóbb hírek szivárognak az elvesztett csoportmeccs után, csapaton belüli feszülségekről szólnak a pletykák, van aki szerint nem hajt mindenki egyformán a sikerért, sőt, adott esetben a frizura fontosabb, mint a játék, ezért a bukott svéd meccs után egymással kiabáltak a játékosok.
Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudom, amúgy egy öltözőben szerintem nem árt a vita néha, még a legjobbak közt is kell egy kis pezsgés, legalább izgulnak, és nem mindegy nekik, hogy mi van a válogatott csapattal.
Ha Blanc együttese azt játssza, amit tud, azaz, ha minden klappol a játékban, akkor legyőzhetik a spanyol válogatottat. A focitörténelem francia fölényt mutat, bár a statisztikák ebben a csatában nem nagyon játszanak szerepet. A francia csapat ugyanazt csinálja, mint a spanyol, akármennyit képes passzolni egy mérkőzés alatt, náluk van a labda a játék nagy részében, világklasszis csatárai meg általában feltörnek bármilyen védelmet. Tudja ezt Iker Casillas is, aki csapattársát, a Real Madridban remekül teljesítő Benzemát jelöli meg a francia csapat legveszélyesebb "elemeként", szeretném emlékeztetni a spanyol kapust, hogy bizonyos Ribéry is a pályán lesz, úgyhogy azért ossza meg a figyelmét, mielőtt nagyon meglepődne.
A spanyol válogatott az esélyesek terhét cipeli a torna kezdete óta, és ez szemmel láthatóan nyomasztóan hat Xavi és társai "vállalatára". De hát egy címvédőnek (és aktuális világbajnoknak) ezt ki kell bírnia, és le kell győznie - elsősorban önmagát. El kell hinnie ennek a csapatnak, hogy "zsinórban", évekig képes a legjobb maradni. Ebben a mentális tréningben van óriási szerepe Vicente del Bosque mesternek, mert nyilván focizni nem most tanítja meg a csapatát.
A spanyolok azt játsszák eddig, amit csodál a világ már jónéhány esztendeje, azaz őrzik a labdát, kétszer annyit passzolnak, mint az épp aktuális ellenfél, és világklasszis középpályásai révén megszabják minden mérkőzésük fazonját. Azonban mintha most hiányozna a primadonna, aki kiragyog a karból, és szállítja a gólokat, mert a már említett csodás középpályás brigád mintha elfogyna az ellenfél kapuja előtt. Fernando Torresre várna a feladat, hogy újra a régi fényében tündököljön, és jó döntéseket hozzon a pályán. Hogy merjen kapura lőni, és be is találjon. Egy meccsen már sikerült, most, Franciaország ellen azonban nagyobb szükség van a gólra, mint eddig bármikor. Az utolsó csoportmeccsen, a horvátok ellen nem játszott jól a spanyol tizenegy, körülményesek, nehézkesek voltak - önmagukhoz képest. Most nagyobb lesz a tempó, és aki kevesebbet hibázik, az nyer ma este.
Nagyon jó mérkőzés lesz, egy kis óvatossággal az elején, és nagy ünneppel a végén. Fogalmam sincs, ki örül majd, és jut a legjobb négy közé, de már most biztos, hogy kár a másik csapatért (is). De hát végül - csak egy marad.
Kulcsfigurák:
Karim Benzema a franciák legmenőbb játékosa Mourinho mester keze alatt lett világszínvonalú labdarúgó, annak ellenére, hogy már régóta a nagy tehetségek kasztjába tarozott.
A Lyon csapatában sztárrá vált játékos három évvel ezelőtt került a Real Madrid csapatához, nem apróért, mert az ára harmincöt millió eurójába fájt a királyi gárdának. Először úgy tűnt, meg sem éri a pénzét, Iniesta ki is szorította a kezdőből. Benzema nem adta fel, szívós munkával és akarattal szépen lassan visszajátszotta magát Mourinho legjobb tizenegyébe. Hogy lássuk, mennyire mélyponton volt kétezerkilencben, ahhoz elég felidézni a két évvel ezelőtti vébét, ahova formája miatt el sem vitték. Nem biztos, hogy bánja, mert a francia csapat szénné égette magát Dél-Afrikában, csak a történeti hűség miatt fontos, hogy volt már mélyponton is a klasszis labdarúgó.
Ez az éve azonban stabil, és eredményes, klubjában szinte egyfolytában a kezdőben kap helyet, és már nem csak a kapu előtt, hanem a mezőnyben is rengeteg munkát végez. Algériai származású, hat évvel ezelőtt választhatta volna magának az afrikai válogatottat is, de Benzemának eszébe sem jutott, hogy ne kékben focizzon, és ne szülőhazája csapatába próbálja meg beverekedni magát. Azóta már rég nem kérdés, hogy kihez tartozik, gólátlaga a francia nemzeti tizenegy meccsein egyelőre jobb, mint a csúcstartó Henry átlaga. Ez meg elég jó eredmény. Itt az idő, hogy Spanyolország csapata is szembesüljön a tényekkel.
Iker Casillas a Real Madrid emblémája, a spanyol bajnokcsapat és a válogatott alapja, megkérdőjelezhetetlenül első számú kapusa mindkét nagycsapatnak. Egyetlen kérdés vele kapcsolatban, hogy miért nem aranylabdás még, annyiszor megszolgálta már a legjobbaknak járó trófeát. Csak a posztja miatt nem kapta még meg az elismerést, kapusként sokkal nehezebb egyéni címet kapni, mint csatárként vagy középpályásként.
Iker Casillas a Real pályától három utcára született, s már rég világsztár volt, amikor szóltak neki, hogy ne járjon már gyalog edzésre, a világ legjobbjai sportkocsin járnak. Legnagyobb erénye a szerénysége volt ifjú korában, és az alázat, amely mindig leolvasható volt a hozzáállásából, a megnyilatkozásaiból és az egész viselkedéséből.
Persze ma már, túl a harmincon vezére a csapatnak, mind a válogatottnak, mind a klubcsapatának. Ha kell, még Mourinho-val is képes szembe menni, véleménye van, és figyelnek is rá. Persze, ha teljesítménye nem igazolná őt, akkor nem lehetne ekkora a státusza, de lássuk be, Iker Casillas nem igen hibázik. Nem is emlékszem nagy potyára, amit kapott, vagy elúszott meccsre, olyanra, amit ő "áztatott el". Sokkal inkább úgy él az emlékeimben (és gondolom a többi futballszerető emlékeiben), hogy győz, megfog tizenegyeseket, bravúrt bravúrra halmoz, és soha nem ideges. Világbajnok, és Európa-bajnok, győzelmei után nyíltan csókolózik élő televíziós adásban, leginkább a riporternővel, akivel évek óta él együtt, s aki a spanyol válogatott meccsein szokott dolgozni. A mai meccs után elkel majd a csók, mert vagy nagy lesz az öröm, vagy eljön a bánat ideje, ha a csapat vereséggel búcsúzik a tornától.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
