Franciaország a feldobott és hősies csatára készülő Ukrajna ellen egészen közel került ahhoz, hogy újra elő lehessen venni egy két éve készült karikatúrát a Diadalív és a párizsi csatornarendszer összefüggéseiről. A rajzon a vb-n leszerepelt csapat tagjai bőröndjeiket maguk után húzva keresik új rosszkedvű lakóhelyüket, ahol sötét van és büdös.
Laurent Blancnak nem volt különösebb ötlete arra, hogyan frissítse fel a csapatot: választhatta Malouda helyett Valbuenát, a szertelen és szeszélyes kis marseille-it, aki a francia bajnokságban a férfias felsőtesteket kikerülve és lábak között ide-oda pattogva eldöntött egy két kocsmai verekedést. Vagy jöhetett volna rögtön az elején Olivier Giroud, a Montpellier-i pokoli torony. Blancnak jók voltak a megérzései és hallgatott a csapat meteorológusára is: a vagány Ménezt, a PSG TGV-jét tette be, és változatlanul Benzemát hagyta meg egyedüli csatárnak, aki pár kilóval könnyebb Giroudnál, így lassabban süllyedt el a sárban. A labdarúgást valamennyi sportágtól az különbözteti meg, hogy elég nehéz beszélni róla, amikor pedig úgynevezett felvonásköz van, bármilyen szünet vagy váratlan helyzet, akkor Magyarországon: kínos is.
Szerencsére, a viharszünet nem tartott tovább egy óránál - Cabayé azt mondta, még soha nem hallotta ennyire inspirálónak és felemelőnek a villámlástól és mennydörgés kíséretében felcsendülő Marseillaise-t -, de mire visszajöttek a csapatok, az összes szurkoló elázott, frusztrált és halálosan ideges volt.
A mérkőzés olyan volt, mint minden más meccs, aminek különös fontosságot tulajdonítanak. Ha Ukrajna nyer, biztos továbbjutó, ha Franciaország kikap - még nem biztos kieső. Franciaország azonban sokkal jobb csapat, képzettebb, de széthúzó futballistákkal, minden poszton Európa-színvonalú játékosokkal, nagyobb versenytapasztalattal, plusz egy Ribéryvel, és végre: még mindig unalmasan, de kicsit jobb kedvvel játszott.
Egyáltalán nem tartottunk Sevcsenkótól, aki elsősorban hős, de csak egy volt klasszis, akit a mélyen a lövészárokba húzódott társai egyetlen alkalommal megfuttatak a francia védvonal mögött. "Nem ők játszottak rosszul, mi játszottunk jól" - durrantotta el a L' Equipe-nek a szokásos udvariaskodást a csatakos Mexés, akinek az eső még tovább javított eddig is felülfogalmazott zsánerén.
A játékunkkal nem szereztünk további híveket, a hozzáállásunk viszont erős és méltányolható volt, tehát nem vesztettünk a régóta velünk szorongókból. Franciaország hat év után győzött egy fontos tornán, de a kényelmes továbbjutás lehetőségén túl még nem nyert meg semmit.
Úszóelnök: Sokadszorra alázzák meg Virth Balázst
Wladár Sándor szerint az, ahogyan Milák Kristóf korábbi edzőjével bánnak, egyenesen történelemhamisítás. Úgy fogalmazott: „fekélyes a seb, és egyre mélyül. Hosszú időt igényel a gyógykezelése”.
