Svédország nem lehet még egyszer annyira szerencsétlen, mint az első meccsén. És Anglia sem lehet még egyszer olyan gyenge, mint a franciák elleni kilencven perc során. Ráadásul mindkettőnek győzni kellene, ha nem akar koppanni a csoportmeccsek végén.
Svéd-angol. Bizony ez lesz a pénteki nap rangadója, nem kétséges, hogy Svédországban ezt a meccset várják napok óta még azok a férfiak is, akik talán kénytelen lesznek ülve pisilni kicsi kis otthonukban. Ennél azonban számukra (is) nagyobb katasztrófa és csalódás lenne, ha a franciák ellen igazán impotens focit bemutató háromoroszlánosokat nem sikerülne két vállra fektetni.
Náluk Rooney még mindig kényszerpihenőjét tölti, a mieinket pedig remélhetőleg eléggé felpaprikázta az elmúlt meccs sikertelensége. Ha másból nem, abból a gyönyörű centerezésből kell, hogy önbizalmat merítsünk. Az angolok támadósora nem tűnik túl acélosnak és Ibra technikai tudását ismerve a védelmet is megforgatjuk majd párszor. Nincs idő óvatoskodni, itt bizony győzni kell! Mindent egy lapra feltenni, támadni, kreatív offenzíva és nyomás alatt tartani az ellent. Hátul pedig a Mellberg vezérelte négyesnek stabilan kell elhárítani a hasonló tornákon köztudottan eredménytelen britek vélhetően vérszegény próbálkozásait.
Reményeim szerint Zlatan másik vadból lepte meg egy kiadós vacsorával a társakat, mint a torna előtt, az ugyanis mintha megfeküdte volna a gyomrokat. Egyébként meg a regenerlódást szolgáló néhány sör legurítása közben valószínűleg a győztes taktikára is rájöttek a vad keleti melegben, ezért elképzelhetetlen az, hogy ne szerezzük meg a három pontot.
A fogadóirodák tájékozatlansága ne tévesszen meg senkit, mert lehet, hogy a számok alapján nem mi vagyunk az esélyesek, de meg fogjuk mutatni, hogy nem véletlenül vagyunk ott, ahol. Hajrá Svédek!
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
