José Mourinho mintha csak előre tudta volna. A tizenegyespárbaj előtt odament a Bayern kispadjához, lejattolt Jupp Heynckessel, odaintett a cseréknek, mintha a maga részéről befejezettnek tekintette volna a meccset.

Annyiban igaza volt, hogy a 11-es párbaj már nem része mindannak, ami addig történt bármilyen meccsen, egy külön történet, amelynek külön szabályai vannak. Mégsem független mindattól, amit addig láttunk, mert a játékosok cipelik magukkal a büntetőpontra az egész meccs súlyát.

A Real Madrid hazai pályán, fergeteges kezdés után nem tudta legyűrni a Bayern Münchent, tulajdonképpen a második gól után 70 + 30 percen keresztül esélytelenül próbált saját közönsége előtt dűlőre vinni egy ki-ki meccset. Innen nézve érthető, hogy jóval nagyobb volt rajtuk a nyomás a 11-esek előtt. A drámai párbaj főszereplőinek sorsa ezt példázza. Vegyük sorra őket.

AP / Daniel Ochoa de Olza

Cristiano Ronaldo. Vezér volt – fél órán át. Zsinórban a 25. büntetőjét értékesítette a 6. percben. Tíz meccsen jutott el tíz gólig az idei BL-ben, elődöntőben ötödször volt eredményes. De a Bayernnel ő  sem tudott mit kezdeni a továbbiakban, a ráadásban pedig ismét 11-est rontott, mint a 2008-as fináléban.

Kaká. Akinek hattyúdala lehet ez a meccs a Realban. A Marca legalábbis nagyon elparentálta, miután semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz és a 11-est is gyengén lőtte. Mourinhónál egy percig sem volt alapember, most hálátlan módon egy gyilkos szituációban kellett volna vezérré válnia, nem sikerült. Adios, Kaká, írja a Marca, már csak az a kérdés, hova távozik.

Sergio Ramos. Aki talán még életében nem lőtt büntetőt, de hát nem maradt más. A két aranylabdás előtte kihagyta (ahogyan kedden a harmadik, Messi is), Özil, Benzema már nem volt a pályán. Ki lőtte volna vajon az ötödiket a madridiak közül? Pepe? Arbeloa? Granero?

José Mourinho. Akinek a csapata 2007-ben is 11-esekkel bukta el az elődöntőt, pedig akkor már nagyon megérdemelte volna a Chelsea, hogy bejusson. De Mourinho mást is vesztett – a dicsőséget, hogy tényleg verhetetlen csapatot alkotott két év alatt.

AP / Paul White

A Real Madrid – és edzője – nem tudott váltani, amikor kellett volna. Az idei csapat egy felturbózott gólgyár, egy brutális fizikumú gépezet, amely ha lendületben van, mint most az első félidő nagyobbik részében, varázslatos technikai és fizikai fölénnyel őrli ellenfelét. De ha a lendület megtörik, mert az ellenfél olyan, akkor kijönnek a problémák.

Elsősorban, hogy a Real nem tud védekezve futballozni. A visszavágón már 2-0-ig is látszott, hogy a Bayernnek lesz gólja, mert a gyors középpályásokkal és szélsőkkel rendelkező csapat ellen a madridiak nem tudnak szűrni. Az, amit a minden pontján hibátlan 2010-es Interrel meg tudott csinálni Mourinho, itt nem megoldható: hiányzik egy Cambiasso, egy Thiago Motta, egy Sztankovics hozzá.

A Real Madrid fegyvere a gyorsaság és a fizikum – a Bayern mindkettőben felvette velük a versenyt. És húzni-halogatni ez a Madrid nem tud. Az első meccsen rajtavesztett. A Realnak sürgősen szüksége lesz Khediránál, Granerónál erősebb középpályásokra.

AP / Daniel Ochoa de Olza

Mourinho nem vádolt és nem védekezett. Sportszerűen viselte a vereséget, dicsérte az ellenfelet. „A fiúk fantasztikusak voltak egy nagyszerű csapattal szemben. Rendkívül taktikusan játszottak a felek. Kettő egynél mindkét együttes félt attól, hogy elkövet egy végzetes hibát. Ilyen a futball, ilyen az élet. Döntőbe akartunk jutni, nem magam miatt vagyok elsősorban szomorú, a játékosokat sokkal jobban sajnálom.”

Iker Casillas. Aki ismét hős lehetett volna, bár a meccs elején nagyon bizonytalannak tűnt – aztán a büntetőpárbajban a szakadék széléről rángatta vissza a csapatot. Hiába. Nagy bajnokhoz méltóan nyilatkozott: „Nagy csapás ez a számunkra. Nagyon izgalmas mérkőzés volt, a tizenegyespárbaj azonban mindig lutri. Jól játszottunk, de a Bayern nagy csapat. Most már a bajnokságra kell koncentrálnunk.”

És a másik oldal hősei? Jupp Heynckes tekintélyét, alkalmasságát pár hete saját szurkolói is – nem megkérdőjelezték – tagadták. A szürke, nem különösebben érdekes egyéniség azért a csapatba vetett bizalmát eredménnyé tudta konvertálni. Szinte soha nem cserél, hagyja, hogy a gépezet mozgásba lendüljön és akkor már csak figyelni kell, működik-e. Másodszor nyerhet Bajnokok Ligáját májusban ('98-ban épp a Reallal nyert…), azaz utolérheti Mourinhót.

„Varázslatos este volt. Az első negyedórában nagy problémáink voltak, de aztán talpra álltunk, és onnantól mi irányítottuk a mérkőzést. Szenzációsan játszottunk, ez egy különleges győzelem a Bayern számára” - mondta a meccs után.

AP / Daniel Ochoa de Olza

A Bayern is megcsinálta, amit a Chelsea: idegenben, a nagy favorit ellen, reménytelennek tűnő helyzetből jött vissza. A csapat erénye a gyorsaság – a Chelsea ellen, hazai pályán hatalmas előnnyel indulnak majd, mert az angoloktól épp ott hiányoznak majd kulcsemberek, ahol elejét kellene venni a Bayern rágyorsításának: a középpályán.

De volt hős hátul is: Manuel Neuer, akit mostanra talán megtanulnak elfogadni a habzó szájú müncheni ultrák is (ha vannak). A Schalkétól „ellenségként” érkező fiatal kapus professzorok nyugalmával és magabiztosságával állt a Real Madrid-rohamok elé, a 11-eseknél pedig megbabonázta őket.

„Neuer, a Hős!” – írja lényegre törően a Bild, Karl Heinz Rumenigge csapatfőnök pedig még ennél is tömörebben fogalmaz: „Szeretem őt!”. Aztán persze kifejti, mert a németek alapos emberek: „Nem csak azért hős, mert kivédte azt a két 11-est, hanem mert az egész meccsen fantasztikusan kiemelkedő volt. A Real elnöke épp az imént mondta nekem, ő a legjobb kapus a világon. Stimmel.”

Neuer védi Christiano Ronaldo tizenegyesét

AP / Daniel Ochoa de Olza

Neuer rutinos rókák hűvös visszafogottságával értékelt: „Mindenki borzasztóan keményen dolgozott ezért az eredményért. Egyenrangú ellenfelek voltunk és megérdemeltük a továbbjutást. Mindegyik 11-est meg akartam fogni. Örülök, hogy hátravan még két döntőnk a szezonban.”

Bizony, a Bayern, amelyről egy héttel ezelőtt mindenki azt írta, éppen a kukába készül dobni az idényét, egyszerre hőskölteménnyé teheti a 2011-12-es szezont. A Dortmundon elégtételt vehet a Német Kupa döntőjében, aztán jön a Chelsea, hazai pályán…

Miközben az El Clásico után a világ trónjára fél fenékkel felült Real Madridnál most már arról beszélnek, a bajnoki cím így is széppé varázsolja majd a szezont.

Ilyen a futball: nincsenek örök győztesek. A Chelsea és a Bayern most sokat tett azért, hogy a – részben a média, részben a két nagy spanyol klub egyéniségei által generált – egységes futball-világkép, miszerint van a Barca meg a Real és van a „maradék”, cáfolatot nyerjen. Lám, nem csak Guardiola és Mourinho mentén lehet beszélni a futballról.

AP / Daniel Ochoa de Olza

Ettől még ők a legnagyobbak, de a pályán néha a „kisebbek” is nyernek. Mert vannak tulajdonságok, taktikák, amelyekkel bárki legyőzhető, ha olyan napra ébredünk.

Izgalmas Bajnokok Ligája-döntő lesz a Bayern München–Chelsea, május 19-én, minden járulékos cirkusz nélkül is.