Egy svájci kutatás arra jutott, hogy a bonobók csipogó hangja a teljesen kötött és a változékony kommunikációs forma közötti köztes állapotot jelzi. A bonobók képessége a nyelvi evolúció egy fontos fejlődési szakaszát példázza, amely becslések szerint 6-10 millió évvel ezelőtt bukkant fel először az ember és más emberszabásúak elődjénél.
A gyerekekhez hasonlóan a bonobó majmok is határozott hangokkal kommunikálnak, egy svájci kutatócsoport szerint kiáltásuk a nyelvi fejlődés egy korai stádiumának jele.
Az embergyerekek hangokkal kommunikálnak, amelyek megértéséhez szükség van a körülmények, a kontextus ismeretére. A hangok változékony és szövegkörnyezettől független alkalmazása a nyelvkutatók szerint a beszéd előfeltétele, ezért eddig kizárólagosan emberi képességnek tartották.
A bonobók kiáltása változtatás nélküli, azaz minden helyzethez tartozik egy saját, tisztán meghatározható hang. Zanna Clay, a Neuenburgi Egyetem kutatója és munkatársai a PeerJ című szaklapban mutatták be tanulmányukat, amely szerint viszont a majmok "csipogó" hangja különböző szituációkban is hasonlóan hangzik.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban lévő Salonga Nemzeti Park vad bonobóinak rövid, magas csipogó hangját elemezték a szakértők. A hangokat az állatok zárt szájjal, a legkülönfélébb szituációkban képezték - legyen szó táplálkozásról, pihenésről, futásról, vitáról, riadóról, fészeképítésről vagy a bunda ápolásáról.
Ezek a hangok alig változtak a különböző szituációkban. Csak a negatív érzelmek, például agresszió hatására különbözött a hang a fajtársakétól: áthatóbb és magasabb lett. A semleges és pozitív helyzetekben ellenben nagyon hasonlóan hangzottak. Ekkor tehát az embergyerekekhez hasonlóan a hangok megértéséhez szükséges a kontextus ismerete.
A kutatók szerint ezért a bonobók által kiadott sípoló hang a teljesen kötött és a változékony kommunikációs forma közötti köztes állapotot jelzi. A bonobók képessége így a nyelvi evolúció egy fontos fejlődési szakaszát példázza, amely becslések szerint 6-10 millió évvel ezelőtt bukkant fel először az ember és más emberszabásúak elődjénél.
"Minél jobban figyelünk, annál több hasonlóságot fedezünk fel az állatok és az emberek között. Több és nagyobb tanulmányokat kell végeznünk, mielőtt megállapítanánk az ember egyedülállóságát" - fejtette ki Zanna Clay.
A bonobó (Pan paniscus) más csimpánzoknál filigránabb és békésebb faj. A korábban hegyi csimpánzként ismert faj a közönséges csimpánzokkal (Pan troglodytes) együtt alkotja a csimpánzok nemét.
