A gravitációt meghazudtoló madárköltözést a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) tudósai észlelték műholdfelvételeken, amelyeken négy kolónia vonulása volt nyomon követhető – idézte a The Guardian online kiadása a PLOS ONE tudományos lapban közzétett tanulmányt.

A császárpingvinek rendszerint vékony tengeri jégen költenek, ahonnan könnyen tudnak táplálékukról gondoskodni. Az utóbbi években azonban később vastagodott meg annyira a jég, hogy elbírja a kolóniát, ezért kényszerültek a sokkal masszívabb selfjégre. A tengeri jég a sós vízből fagy meg, míg a selfjég a parti síkságról a tengerbe nyúló jégtábla, amelynek külső pereme akár 60 méter magas is lehet.

A szakértők szerint a szokatlan viselkedés arra utal, hogy a pingvinek alkalmazkodnak a környezeti változáshoz. Peter Fretwell, a BAS kutatója elmondta: 2008-as, 2009-es és 2010-es műholdfelvételeken látszik, hogy a jég éves koncentrációja elég sűrű volt a kolónia fenntartásához. Később, 2011-ben és 2012-ben azonban csak egy hónappal a költési szezon kezdete után alakult ki a tengeri jég, ezekben az években a császárpingvinek átköltöztek a szomszédos selfjégre, hogy felneveljék a fiókáikat – magyarázta a kutató.

Az az igazán megdöbbentő, hogy a 30 méteres magasságot is elérő úszó jégtáblák oldalára felmászni igen nehéz próbatétel lehetett ezeknek a madaraknak, amelyek ugyan ügyes úszók, ám szárazföldön a mozgásuk gyakran esetlennek tűnik – hangsúlyozta Fretwell.

Mivel a császárpingvinek költőhelye a tengeri jég, ezért a "mérsékelten fenyegetett" kategóriába sorolja a fajt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajokat számon tartó vörös listája.