Ismét szaporodtak az indiai antilopok a budapesti állatkertben. A Dél-Ázsiában őshonos patásoknál múlt hétfőre született egy egészséges gida.
A budapesti állatkert legkisebb indiai antilopja november 25-ére virradó éjjel született, ám létezéséről a látogatók eddig nemigen szerezhettek tudomást. A jövevény ugyanis - természetes viselkedésének megfelelően – a számára biztosított férőhely védett, legkevésbé feltűnő részén elrejtőzve töltötte a napokat. Valójában még most is kell némi szerencse, vagy még inkább jó szem az állat megpillantásához, első látásra ugyanis nem könnyű felfedezni.
Az Állatkert csaknem másfél évszázados története során több alkalommal is tartottak indiai antilopokat. Az újabb időkben viszont – több évtizedes szünet után – csak 2009-ben kezdődött meg a tartásuk Budapesten. Az akkor érkezett két fiatal állat, Bambi és Bambino frigyéből az idők során hat utód is született, jóllehet ebből kettő nem bizonyult életképesnek. A most ötéves anyaállat, Bambi, és a nála egy évvel idősebb apa, Bambino mellett jelenleg két fiatal hím, a tavaly szeptemberi születésű Berkenye és az idén májusban született Bangita alkotják a csapatot. Ez a négyes egészült ki most a legújabb jövevénnyel.
Az indiai antilop (Antelope cervicapra) – amely kecskeantilop néven is ismert – nemcsak Indiában, hanem például Nepálban is előfordul. A Himalája lábától egészen a Hindusztáni-félsziget legdélebbi fokáig, kelet-nyugati irányban pedig Asszámtól Pandzsábig egyaránt őshonosnak számít. Ez azt is jelenti, hogy különféle éghajlati körülmények közt is megállja a helyét. Természetes élőhelyén kívül viszonylag jelentős mesterségesen betelepített állományaik élnek az USA, illetve Argentína területén is. Az antilopok körében aránylag kisebb termetű fajnak számít, a kifejlett állatok testtömege 25-40 kg között szokott lenni.
A nőstények és a fiatal állatok világosbarna színűek, a domináns hímek viszont csokoládébarnák, és méretes, kissé pödrött szarvakat is viselnek. A fiatalok másfél éves koruk után érik el az ivarérettséget, élettartamuk pedig akár 10-15 év is lehet. Élőhelyének csökkenése, illetve a vadászat miatt fenyegetettségének mértékét veszélyeztetettség közelinek minősíti a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN).
Az antilopoknál a nőstény állatokat tehénnek, a hímeket bikának, a fiatalokat pedig borjúnak szokás nevezni. A viszonylag kisebb testű fajok esetében azonban nem ritka az sem, hogy a hímeket bakoknak, az utódokat pedig gidának nevezik. Az indiai antilop esetében tehát mindkét megoldás helyes.
