Az egyedülálló kövület segítségével a kutatók kiegészíthetik a főemlősök evolúciós családfáját – írták a Nature című brit tudományos folyóirat szerdai számában a leletről beszámoló paleontológusok. "Ez a csontváz sokat elárul nekünk a főemlősök eredetéről és a távoli őseinkről" – mondta videotelefonos sajtótájékoztatóján Ni Hszi-csün, a pekingi Tudományos Akadémia munkatársa, a kutatás vezetője.

A lelet története több mint tíz évre nyúlik vissza, amikor Ni Hszi-csün Hupej kínai tartományban végzett ásatásokat. Akkor mutatták meg neki a kövületet, amelyet egy földműves talált a Jangce folyótól nem messze, egy Csingcsouhoz közeli kőbányában. A kövület egy sziklába volt ágyazva, amely kettéhasadt, így vált láthatóvá a csontváz és lenyomata. 

Hosszú évek eltökélt munkájára és háromdimenziós képalkotó berendezésre volt azonban szükség ahhoz, hogy teljes és részletes képet kapjanak az egyedről.

A különös, apró főemlős még a Madagaszkáron élő 9 centiméteres Berthe-egérmakinál (Microcebus berthae), a ma élő legkisebb főemlősnél is kisebb. Csontvázából megállapítható, hogy rendkívül jól alkalmazkodott a fákon való élethez. Karcsú végtagjaival, hosszú farkával és finom ujjaival kiválóan tudott a fákon ugrálni, nappali életmódot folytathatott és főként rovarokkal táplálkozhatott – vélte Ni Hszi-csün.

Az összes főemlős őse az Archicebus achilles nevet kapta. Az Archicebus jelentése "az első farkas majom", míg az achilles Achilleszre, a mondabeli görög harcosra és a kis majomfaj bokájának sajátos felépítésére utal. "Az Archicebus határozottan különbözik minden ismert, élő vagy kövület formájában fennmaradt főemlőstől" – mutatott rá Chris Beard, a pittsburghi Carnegie Természettudományi Múzeum munkatársa, aki maga is részt vett a kutatásban.

"Sajátos hibridre emlékeztet: a lába olyan, mint egy kis majomé, a karja, a combja és a fogai egy nagyon primitív főemlősé, a koponyájában pedig meglepően kicsi szem van" – magyarázta. Ez a szinte teljes csontváz az eddig felfedezett legrégebbi ilyen lelet. Mintegy 7 millió évvel öregebb, mint a korábbi csúcstartók, a németországi Messelben talált Darwinius és az egyesült államokbeli Wyoming államban talált Northarctus.

Az Archicebus azért is fontos a kutatók számára, mert abban az időszakban élt, amikor a különböző főemlősfajok elkezdtek egymástól elkülönülni.

Az evolúció során az egyik ágból alakultak ki a jelenlegi koboldmakik, ezek a kisméretű, nagy szemű, éjszakai életmódot folytató, fán élő főemlősök. Egy másik ágból alakultak ki az emberszabású majmok (a farok nélküli nagymajmok), ezek közé tartoznak többek között a csimpánzok, a gorillák, az orángutánok és az emberek.

A kőbánya, ahol az Archicebust felfedezték, annak idején tó volt, és mára valóságos Ali Baba kincseskamrája az őslénykutatók számára, ugyanis számos eocén korabeli madár- és halkövületet is találtak itt. Akkoriban a Föld óriási melegház volt, a pálmafák Alaszkában is megéltek.

"Ez valóban nagyszerű időszak volt a főemlősök számára" – mondta Beard, aki szerint az Archicebus kínai felfedezése nem véletlen. Az eocén korban a térség a biológiai sokféleség egyik központja volt, ahol valószínűleg az első főemlősök kialakultak. "A legutóbbi őslénytani felfedezések arra utalnak, hogy a főemlősök evolúciójában az első döntő lépések, közöttük az emberszabásúak kialakulása Ázsiában történt, nem pedig Afrikában, ahogyan még húsz éve gondoltuk" – tette hozzá a kutató.

Az első emberszabásúak később vándorolhattak Afrikába, mintegy 38 millió évvel ezelőtt. Ami a nagymajmokat és az embereket illeti, valószínűleg Afrikában különültek el egymástól, 5-10 millió évvel ezelőtt.