A Rheobatrachus silust 1972-ben fedezték fel Ausztráliában, de alig egy évtized elteltével már kihaltnak nyilvánították. A bizarr faj arról volt nevezetes, hogy az anyaállat a gyomrában helyezte el a tojásokat, majd a száján keresztül "szülte meg" az utódokat. 

A Lazarus (Lázár)-program keretében az Új-Dél-Walesi Egyetem (NSWU) tudósai arra törekednek, hogy kihalt állatfajokat keltsenek életre örökítőanyaguk reaktivizálásával. Az utóbbi öt évben a Rheobatrachus silus "reprodukálására" elvégzett kísérletekhez olyan sejtmagokat használtak fel, amelyeket a békának a hetvenes években elraktározott szövetmintáiból nyertek. A szöveteket közönséges hűtőszekrényekben őrizték.

A ScienceDaily tudományos hírportál tudósítása szerint a békafaj újraélesztésére a sejtmagtranszferként ismert laboratóriumi technológiát vették igénybe. Egy távoli rokonfaj, a Mixophyes fasciolatus tojásaiból eltávolították a sejtmagokat, majd a kipusztult fajéval helyettesítették őket. A tojások közül több is osztódni kezdett mindenféle külső beavatkozás nélkül, sőt a folyamat az embrionális állapot korai szakaszáig jutott. Jóllehet az embriók csak néhány napig maradtak életben, a genetikai tesztek bizonyították, hogy a Rheobatrachus silus örökítőanyagát tartalmazzák. 

"Lépésről lépésre figyeljük, ahogy Lázár feltámad - hangsúlyozta a bibliai történetre utalva Mike Archer, az NSWU professzora. - Egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy csupán technológiai, nem pedig biológiai akadályok állnak előttünk, és végül is siker fogja koronázni erőfeszítéseinket. Ráadásul a technológia azzal kecsegtet, hogy segítségével több száz, a kihalás által fenyegetett kétéltűt tudunk visszahozni a szakadék széléről."

Szavaiból kiderült, hogy a Lazarus-program másik nagy célkitűzése az ugyancsak kipusztult, egykoron Új-Guineában és Tasmániában honos erszényesfarkas vagy tasmán tigris (Thylacinus cynocephalus) életre keltése.