Minél nagyobb egy ország csokifogyasztása, annál több az egy főre jutó Nobel-díjasa - állítja a New York-i St. Luke-Roosevelt Kórház kutatója a New England Journal of Medicine (NEJM) című orvosi folyóiratban megjelent elemzésében. A kutató bevallotta, hogy noha az adatok valósak, az egész elmélet abszurd, és leckeként szolgál a tudomány esendő voltának bemutatására.

Természetesen a svájciak vezetik a listát, akiket szorosan követnek a svédek és a dánok. Az Egyesült Államok valahol középen helyezkedik el a nemzetek rangsorában, és összességében 125 millió kilogrammal kellene növelnie az éves kakaófogyasztását, hogy még eggyel több Nobel-díjasa lehessen - véli a játékos analízist elvégző, svájci származású Franz Messerli, a kórház magasvérnyomás-programjának vezetője. "A svájciak évente és fejenként 120 tábla csokoládét esznek meg - 3 unciás, 85 grammos grammos táblákkal számolva - a csecsemőket is beleértve" - tette hozzá Messerli.

Akkor jutott eszébe az ötlet, amikor elolvasott egy tanulmányt, amely kapcsolatot talált az antioxidáns hatású flavonoidokat tartalmazó kakaó és bor fogyasztása, valamint a kognitív teszteken elért magasabb pontszám között. Begyűjtötte 23 ország csokoládéfogyasztásáról az adatokat, majd ezt összevetette egy Wikipédián megtalálható listával, amely az egyes országokat az egy lakosra jutó Nobel-díjasainak száma szerint rangsorolja.

Mint felidézte, egy katmandui hotelszobában unalmában gyűjtögette az adatokat, és alig hitt a szemének az eredmény láttán. Minden egyes ország szépen illeszkedett a grafikonra: több csokoládé több Nobel-díjast jelentett.

Nem ez az első eset, amikor kutatók olyan korrelációt találnak, amely minden logikának ellentmondani látszik. A gólyák számát Európa-szerte például kapcsolatba hozták a születések számával, a napfoltokat pedig a férfiak öngyilkosságával.

Másik lehetőség, hogy az összefüggés valós, de céltalan. "A nemzeti csokoládéfogyasztás korrelál egy ország gazdagságával és a magas színvonalú kutatás is korrelál egy ország gazdagságával. Ezért aztán a csokoládé korrelálni fog a magas színvonalú kutatással, de ok-okozati kapcsolatról valójában nincs szó" - magyarázta az amerikai Eric Cornell, aki 2001-ben kapott megosztott fizikai Nobel-díjat.